Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-04-05 / 8. szám
1. évfolyam. 1907. április 5. 8. szám. MAGYAR GAMBRfNUS SORKERESKEDOK LAPJA A MAGYAR SÖRKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre.................................................................10 K. Fél évre ................................................................. 5 K. A Magyar Sörkereskedők Országos Egyesülete tagjainak ingyen. MEGJELENIK MINDEN HÓ 5-EN ES 20-ÁN. SZERKESZTI ÉS KIADJA KIVÁLÓ SZAKFÉRFIAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL: SINGER JAKAB a Magy. Sörkeresk. Orsz. Egyes, igazgatója. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. SZÁM. r Kéziratokat nem adunk vissza. Sörkereskedők és söriparosok nagygyűlése. A sörkereskedelem és söripar nagyfokú ziláltsága s az e téren mutatkozó bajoknak szinte megdöbbentő egymásra torlódása amióta életre hivta lapunkat, legjobb erőnkkel igyekeztünk azon, hogy a maga meztelenségében tárjuk fel olvasóink előtt a sörkereskedelem és söripar helyzetét, mely immár tarthatatlanná vált s amely helyzet már is sok szaktársunkat juttatott a tönk szélére és sok virágzó üzletnek törte le exisztenciális feltételeit. Vezető cikkeinkben egymásután, szerves kapcsolatban mutattunk rá a bajok forrásaira s tártuk fel a kivezető utat, melyen át együttes, vállvetett és kitartó munkával menekülhetünk az útvesztő labirinthusból, mit évtizedek nemtörődömsége, hallatlan közönye épített föl a sörkereskedelem és söripar részére. Rámutattunk azon anomáliára, mely a sörfogyasztási adó révén polipkarokkal fojtogat bennünket s ismertetve a borkereskedők és bortermelők nagyarányú mozgalmát, hasonló mozgalom indítását sürgettük, mert ki vonhatná kétségbe, hogy a sörfogyasztás aránytalanul nagy megadóztatása legfőbb oka a mi bajainknak. Ha más egyéb sebeinkre sikerül is megtalálnunk azoknak gyógyító balzsamát, csak félmunkát végeztünk mindaddig, inig a sörfogyasztási adónak méltányosabb s igazságosabb kulcs szerint való kirovását ki nem vívtuk, mig meg nem szüntetjük azon nagy aránytalanságot, mely a bor- és sörfogyasztási adók között jelenleg is fennáll s amely még nagyobb lesz, ha a borfogyasztás, mint azt Wekerle Sándor miniszterelnök határozottan kilátásba helyezte, még nagyobb védelemben, még í nagyobb adózási kedvezményben fog részesülni. Emlékezetbe hívjuk azon statisztikai adatokat, melyek legfényesebb s meg nem cáfolható bizonyítékai állításunknak. Magyarországon 1905. évben a sörtermelés 1.500.000 hektoliterre rúgott ; a külföldi sörbehozatal 200,000 hektolitert tett ki, mig a kivitel alig ütötte meg az 50,000 litert. A belső fogyasztás volt tehát összesen 1.650,000 hektoliter. Ezzel szemben 1905. évben bortermelésünk 3.800.000 hektoliterre tehető. Behozatal volt 360,000 hektoliter, kivitel 830,000 hektoliter ; a belső fogyasztás tehát mintegy 3.330,000 hektolitert tett ki, vagyis kétszerannyit, mint a sörfogyasztás. És dacára annak, hogy a sörfogyasztás a bor- fogyasztásnál sokkal csekélyebb volt, vagyis épen felényi, mig a borfogyasztás után csak 19 millió adó folyt be, addig a sörfogyasztási adó 22'millióra rúgott. Százalékokban kifejezve tehát, a 'Sörfogyasztási adó az átlagos boradónál épen 100—120 százalékkal volt magasabb. Ha a mi szavunk gyönge volt is arra, hogy a sörtermelőket és sörkereskedőket felrázzák évtizedes lethargiájukból, e statisztikai számadatoknak villámcsapásként kell hatniok, hiszen e szám- csoportositások a kétszerkettő négy bizonyosságával mutatják, hogy az az ut, melyen jelenleg haladunk, veszendőbe, pusztulásba vezet. A borkereskedelem érdekeinek istápolásánál egyik leghathatósabb argamentum az, hogy ez érdekek istápolása a legmélyebben érinti az ország egy nagy gazdaosztályának: a bortermelőknek érdekeit is. De hiszen az argumentum érintetlen marad a sörkereskedelemre vonatkoztatva is. Vájjon az ország árpa- és komlótermelése, mely mind nagyobb kontingenst foglal el, nem érdemli-e meg ép úgy a kormányhatósági támogatást? Nem-e
