Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-03-05 / 6. szám

MAGYAR GAMBRINUS 1907. március 5. _2 a szatócsokkal és kimérőkkel szemben s közülök, akiknek az engedélyt meg is adnák, azokkal szemben is a legszigorúbb ellenőrzést kellene gyakorolni. Amint különben ez ellenőrzés alkal­mazandó volna már a közönség érdekében is minden detail kereskedővel szemben. Ha a köz- egészségügy megköveteli a szikviz gyárosok ellen­őrzését, mennyivel inkább szükséges az ellenőr­zés a detail sörkereskedőkkel szemben, kik a jár­ványos betegségeknek tisztátalanságukkal a leg­sikeresebb terjesztői lehetnek. Sőt nem egy meg­betegedésről tudunk, melyet a romlott sörnek forgalomba hozatala okozott. S e mizériák mind azon sörkereskedők rová­sára esnek, kiknek terményük esetleg hamis cégjelzés alatt is, forgalomba jő. Épen ez okból követelendő volna az is, hogy palacksör kereske­désnél a vignetán ne csak a sörgyáros neve, hanem a sörkereskedő neve is szerepeljen, hogy az ellenőrzés alkalmával tapasztalható visszaélések esetén tudni lehessen, hogy kik a felelősségre vonandók? Nagy vonásokban vázoltuk itt azon irányelveket, melyeket a detail sörkereskedelem szabályozásánál követnünk kell. Természetes, hogy terünk nem engedi, hogy e nagyfontosságú kérdés minden apró részletével kimerítően foglalkozzunk, ez az összehívandó nagy gyűlés feladata lesz, melynek mielőbbi megtartását annál is inkább sürgetjük, mert a detail kereske­désben mutatkozó visszaélések hova tovább mind jobban megrontják a sörkereskedelem hitelét. fi nap mely részében igyunk sört. Egészen természetes, hogy az antialkoholistákkal szemben azon sokszor megokolt állásponton vagyunk, hogy a szeszes italok mérsékelt élvezete nem árt, sőt használ; de nem egészen mellékes, hogy a szeszes italnak, igy a sörnek a hatása is a különböző napszakok szerint nem ugyanaz, hisz a gyomrunk és egész szervezetünk állapota sem egyforma, sőt fölkeléstől lefekvésig óráról órára változik. Régebbi időben, mikor még a sörleves járta, sör­termelő helyeken a ház apraja-nagyja sörlevest reggelizett, de ennek ma már alig van nyoma. Munkáskörökben még néhol megtaláljuk ezt a szokást abban a formában, hogy sörleves helyett sört isznak reggelire, ami figyelemreméltó jelenség abból a szempontból, vájjon nem jobb-e ennél a szokásos kávézás. Orvosok véleménye és maguknak a munkásoknak tapasztalata azt bizonyítja, hogy erős testi munka mellett a kávé reggeli nagyon kevéssé meg­felelő, a sör pedig, noha hidegen isszák, az erős munka kifejtette melegtől jól megemésztődik és elég erőt nyújt. Igaz, a sör mint reggeli nem valami előkelő és ideális dolog, de ebből nem következik, hogy nem egészséges és nem százszorta jobb és hasznosabb az egészségre bizo­nyos néposztályoknál, melyek erős testi munkával foglal­koznak, mint a szokásos pálinkaivás, amit veszedelmes volta mellett is természetes dolognak tart a világ. Hogy a délelőtti kenyeréhez, a második reggelihez valóságos áldás egy korsó sör a munkásnak, amennyiben felüditi és izzadság következtében elvesztett nedvét pótolja, arról nem is lehet vitatkozni. Ezzel nem akarjuk azt mon­dani, hogy a későn kelő, későn reggeliző és nem sokat I dolgozó ember nem rontja el az ebédjét a délelőtti sör­ivással. Főkérdés különben bármely étkezésre vonatkozólag az, vájjon étkezés előtt, alatt vagy után után igyunk-e sört. A felelet igen könnyűnek látszik. A legtöbb orvos is azt mondja, hogy együnk és igyunk, mikor az ételt és | italt megkívánjuk, vagyis mikor éhesek és szomjasak | vagyunk. De más kérdés, lehet-e, szabad-e a különben j egészséges embernél az étvágyat fölgerjeszteni, még pedig sörrel is. Azt mondhatjuk, hogy az étkezés előtt kellő mértékben élvezett finom sör mindenesetre jó hatással van az étvágyra, amennyiben a gyomornedvet gyarapítja. Jó étvágy mellett pedig jó lélekkel ihatunk, amint az ember kívánja, evés előtt, közben és utána is. Hogy mennyit igyunk ebédnél, az egészen egyéni dolog; némely szervezetnek a kevés tesz jót, másnak a több használ. Különben attól is függ, vájjon mikor szoktunk ebéd után ismét étkezni. A munkásoknál mint a délelőtti, úgy a délutáni sör­ivás se pótolható másfajta, olcsóbb szeszes italokkal egészségének kára nélkül. A napközti sörivásra vonatkozólag különben kinek- kinek foglalkozási köre, munkája, kötelessége szabja meg a követendő mértéket. A főelv legyen, csak annyit élvezni belőle, amennyi a testi erő és frisseség előmozdítására szolgál. Csak este, napi munkánk befejeztével gondolhatunk arra, hogy - mint mondani szokás - kedvünk szerint igyunk, természetesen akkor is az egészség követelte mértékig és ne tovább. De ilyenkor mégis egészségünk kára nélkül többet engedhetünk magunknak, amennyiben nemcsak testünket akarjuk táplálni, hanem kedélyünket emelkedettebb hangulatba hozni, kedélyesen szórakozni, szóval napi fáradalmaink után magunkat bizonyos vidám, könnyed, üdítő szórakozással kárpótolni. A sörivó népek élces, kedélyes természete mutatja, hogy a sörben meg­van ez az ideális hatás is.

Next

/
Thumbnails
Contents