Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 3. szám
6 MAGYAR GaMBRINUS Az udvarban fölállított szín alatt van egy hosszúkás nyílású gödör, melynek körülbelül 2 m. a hossza, 1 m. a szélessége, az oldala a keskenyebb végén sík, a többi íves. Ebbe a gödörbe fölváltva tesznek tüzesités végett fahasábokat és fejnagyságu köveket (rendesen u. n. keselykövet'használnak, mivel ez tüzes állapotban folyadékba dobva nem repedezik.) Csak az egyik végén, a sik oldalon tesznek kisebb mennyiségű kicsiny, körülbelül ökölnyi köveket. A cefrekád, melynek nagysága az előállítandó sörmennyiséghez képest külömböző, megközelítőleg azonban félannyi hektoliterre való, mint amennyi sört akarnak gyártani, az alapja felé kisebbedik és a fenék közepén van körülbelül 5—6 cm. átmérőjű kerek nyílása, melynek csapja a kád felső széléig ér. A kád egy 2 m. hosszú, 30 cm. széles és 15 cm. mély csatornán áll. Egy nappal előbb, mint sört főzni akarnak, az említett gödröt a hevítésre előkészítik, a malátát megzúzzák és a cefrekád fenekére boróka-ágakat tesznek, ezek ugyanis elősegítik a tisztulást vagy derítést. Már jó este meggyujtják a hevitőverembe rakott fát s a kövek néhány óra alatt izzókká lesznek. Most először a kisebb köveket a megnedvesitett boróka-gallyakra teszik, erre rá kerül vízzel vegyest a komló. Mikor a komló egyszer már íelfőtt, megkezdődik a becefrézés. Már erre való villák segítségével a hevített köveket időközönkint a kádba bocsátják, ami a kisugárzó meleg és a kövek súlya miatt bizony nem könnyű munka. Hőmérőt vagy egyéb újfajta műszert a kő-sörfőző nem használ, beéri a százados tapasztalattal, melyet őseitől örökölt és ő maga is szerzett és gyarapitott. A cefrézés befejeztével újra tesznek a kádba, most már merőlegesen boróka-gallyakat ugyanabból a czélból, mint előbb. S ekkor körülbelül egy óra hosszat igy marad. Erre aztán megkezdődik a derítés, a tisztítás munkája. A kád csapját először csak kis mértékben megeresztik, a sörlé az előbb említett csatornába folyik, onnan visszamentik és újra folyatják, mig tisztán nem csorog a kádból. Ez alatt egy másik kádban szintén hevített kövektől a tiszta viz is felforr s ezt, mihelyt az első lé az előbbi kádból lefolyt, a törköly kilúgozására használják. Az eredeti első lé és a sorban következő többszöri ráöntés egybevegyül s ezt a vegyüléket kisebb kádakba teszik, igy kerül aztán pénzügyőri eljárás alá, hiitő-bárkák ugyanis a kő-sörfőzdékben nincsenek. E kádakba aztán, ha a folyadék akár magától, akár mesterségesen elérte a kellő hőfokot (15 — 20 fok), hozzáteszik a seprüt, melyet a megelőző főzésből vesznek s erre nemsokára megkezdődik az erjedés. Másnap a kádakból hordókba töltik a sörts 3 — 4 nap múlva élvezhetővé lesz, de a meleg évszakban gyakran már másodnap megisszák. A kő-sör színe a a maláta csekélyebb aszalása miatt többnyire világos, de ritkán egészen derült, s nagyobbára kő-korsóból isszák. A kő-sör állítólag igen jó szomjuságoltó és szénsav tartalma miatt nagyon üditő ital s ezért főleg melegebb időben a városi ember is szívesen issza. Igaz egy kis borovicska is jól esik rá, hogy a kő-sörre következő felfúvódást az ember elhárítsa. 1907. január 20. Ennek a szó teljes értelmében népies italnak gyártása azonban napról-napra kevesebbre zsugorodik s úgy látszik, nincs messze az idő, midőn teljesen megszűnik. Mig 1886-ban még körülbelül 8-10 ezer hektoliternyi kő-sört termeltek, addig most már alig néhány ezer hektoliterre megy a gyártott mennyiség. A megszűnés oka mindenesetre egyrészt a magas adóztatás, másrészt leginkább a tökéletlen készítési eljárás, melylyel a sörgyártásra használt drága anyagokat nem lehet teljesen kihasználni. Kár érte, főleg azért, mert helyébe a köznép közt valószínűleg a pálinka lép. Márpedig minden kormánynak, igy főkép a mienknek is támogatni és pártfogolni kellene az olcsóbbfajta sörök gyártását és terjesztését - ami a sörkereskedés föllendité- sével lehetséges - hogy népünk az ártalmatlan, sőt tápláló söritalt megkedvelje és szeresse. Gandel. Csehország sörfőzése 50 évvel ezelőtt. Mint az ipar egyéb ágaiban, úgy a sörgyártás terén is óriási, mélyreható változásokat hozott magával a haladó kor technikai előhaladása. Abból az egyszerű, minden gép, műszer és elméleti tanultság nélkül dolgozó sörfőző iparból, mely vagy csak nagyobb mezőgazdaságok melléküzeme, vagy egyes városok polgárainak mintegy mellékes foglalkozása volt, fejlődött Csehország sörfősése azzá a tekintélyes és imponáló nagy gyár-iparrá, amilyennek ma láthatjuk. A régi időben nem volt meg akárkinek a sörfőzés joga, hanem leginkább bizonyos hivatali és birtokos uraknak, vagy egyes városok polgárainak. Ez az u. n. sör- italjog nemcsak a sörfőzés szabadságából állott, hanem abból is, hogy egyes kocsmák kötelesek voltak ennek meg annak a sörfőzdének a sörét mérni s másét nem mérhették. Csehországban ezt a sörital-jogot 1869-ben megszüntették azzal a rendelkezéssel, hogy a 20 éven belül fölállítandó sörfőzdék 5000 frtot kötelesek az országos pénztárba fizetni egy alap megteremtésére, melyből az eddigi jogosultak jövedelmük arányában kárpótlásban részesültek. A kocsmáknak azzal összekötött kötelezettségét, hogy bizonyos sörfőzdék sörét kellett kimérniök, a sörfőzdék kártalanítása mellett szintén megszüntették. Mint említettük, a birtokos és főállásbeli urakon kívül egyes városok polgárainak is megvolt a sörfőzési joguk, ezek éltek is e jogukkal és főzték a sört, csakhogy erre szükséges malátát csakis ennek előállitására berendezett u. n. malátás házaktól (gyáraknak még nem nevezték) szerezték be. Midőn azonban a zárt falak közé épített városokban a tér szűke miatt a magán házakban a sörfőzés mindig több és több nehézséggel járt, a kereslet pedig gyarapodott, a sörgyártásra jogosított polgárok közös sörfőző házat építettek, melyben a tulajdonosok szorosan meghatározott rendben egy hozzáértő ember fölügyelete alatt főzték sörüket, melyet aztán onnan elhoztak és maguk kezeltek. Volt tehát közös főző házuk, de a főzést megelőző és azt követő eljárás még otthon folyt. De sokáig természetesen ez sem tarthatott. A külön űzött és sorrendes főzéssel is felhagytak és üzemüket idő folytával lassankint összesítették, együttes költséggel és jövedelemmegosztással a sörfőzőházakat kibővítették és az egész
