Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 3. szám
1907. január 20. _________________ MAGYAR GAMBRINUS 5 ke zdtek építeni, teljes erővel „ássák“ is. A munkálatoknál igen sok ember van alkalmazva. Nem csoda tehát, hogy a sörkereskedés igen hatalmas arányokban van kifejlődve. A sört az Egyesült Államokból hozatják hordó számra. Minden hordóban tiz tuczat üveg sör van. A hordó sörnek az ára, minden szállítási költséget beleszámítva, 13 dollár. A kereskedők egy üvegért kicsinyben 25 centet számítanak. A sörkereskedőknek a söreladási jogért évenként 1200 dollárt kell fizetniük. * Maine államnak egyik kisebb városkájában történt az alábbi jóizü eset. Egy gentleman bizonyos összeggel tartozott egy helybeli sörkereskedőnek, de nem nagy hajlandóságot mutatott a fizetésre. A sörkereskedő végtére is kénytelen volt az ügyet ügyvédnek átadni. Ez magához hivatta az adóst és kérdezte, hogy hát mi is lesz a fizetéssel. Az adós ötölt-hatolt, végre kijelentette, hogy szombaton majd fizet. „Tudja mit Sir,“ mondotta az ügyvéd „tegyen hozzá pár napot, de azután pontos legyen ám!“ „All right,“ feleié az adós, „hát ha élek, fizetek szerdán.“ Eljött a szerda, de a fizetés elmaradt. Erre azután az ügyvéd másnap a helyi újságban az adós haláláról szóló hirt tett közzé. A pénz csütörtökön reggel jókor meg lett térítve. * Amérikában újabban igen nagy lendületet vett a mesterséges jég gyártása, amit legjobban bizonyít az alábbi kis statisztika: 1870-ben volt 4 ilyen gyár. 1880-ban „ 35 „ „ 1890-ben „ 200 „ „ 1900-ban „ 800 „ „ Ma van 1000 „ „ A mesterséges jéggyártásba fektetett tőke meghaladja az 50 millió dollárt. A múlt évben az 1000 gyár több mint 5 millió tonna jeget gyártott. * Egy amerikai szaklap nemrégiben több érdekes kérdést intézett egy londoni sörkereskedőhöz, melyek közül átvesszük a következőket. 1. Hány üveget kell egy gyárosnak raktáron tartania, ki naponta 75 tuczat üveget tölt, melyből 18 tuczat exportálva lesz, úgyhogy csak 4 — 6 hét alatt kapható vissza? Felelet: Ha a gyáros ügyel arra, hogy üvegeit rendesen kapja, kb. 1800 tuczatot kell raktáron tartania. 2. Mennyit ér meg egy sörkereskedés, mely évenként 3750 dollár hasznot hajt? Felelet: Ha a kereskedésnek jó „védjegye van, akkor 11,250 dollárt ér meg és a raktáron levő dolgok árát. 3. Tegyük fel, hogy egy gyáros 75 tuczat üvegre való sört gyárt naponként. Mennyit kell ilyen körülmények között az üvegek eltűréséért és elvesztéséért az üzleti kiadásokhoz adni? Ha az üvegekért a fogyasztó semmi biztosítékot sem tesz le, úgy legalább 100 0-ot kell számítani, mig ha igenis fizet a fogyasztó az üvegekért, egy százalék elegendő, hogy az ily iránybani kiadásokat fedezze. 4. Mennyit kell egy üveggyárosnak befektetnie, hogy naponta 75 tuczat üveget gyárthasson és kifizetéseit havonta, vagy mondjuk, kéthavonta eszközli? Felelet: 2500 dollár elegendő a hozzákezdéshez. 5. Mi a szokás Londonban a sörüvegek kiadásánál? Felelet: A kereskedőknek kb. 3 4 része nem számit semmit az üvegekért, védjegyeiben bízva, mig a többiek tuczatonként 1 shillinget (kb. 1 K 25 fill.) számítanak. M L. E. fi kő-sör. E sorok czimét olvasva mindenkinek a kőbányai sör fog eszébe jutni s azt hiszi, hogy nyomdahiba van abban a szóban, pedig nem, mert igazán az u. n. kő-sörről lesz szó, melynek készítési módja némi világot vet a sörfőzés kezdetleges korszakára. Karinthiában még manapság is dívik bizonyos sör- készitési mód, melyről föltehető, hogy a régieknek általános sörgyártási módja lehetett. A karinthiai u. n. kő-sör gyártási módja bizonyosan oly időből származik, mikor még egyáltalán nem tudtak fémből nagy főző edényeket készíteni, úgyhogy nagyobb mennyiségű folyadék közvetlen tűzön való főzése nem volt lehetséges, s igy e czélból más módhoz fordultak. Amint a karinthiai kő-sör gyártója még ma is faedényben tartott czefréjét (nyers sörlé) tüzesitett kövek belehajitásával hevíti és forrásba hozza, bizonyosan úgy tettek a régi németek is, akiknél a sörgyártás és sörivás ősi nemzeti szokások s valószínűleg más népek is. Tacitus szerint a germánok árpát és rozsot használtak sörük készítésére, melyről egy másik római iró ezt mondja: „Ez az utálatos itál az emberiség tönkre- tevésére vezethet, tegyetek bele egy kis kénkövet s meg van a pokol főztje.“ Később esetleg külömböző helyeken — rozs helyett valószínűleg búzát és zabot is használtak, amely kettő Karinthiában még ma is szokásos, amennyiben a kő-sör gyártásához 60°/o árpa-, 25°|0 buza- és 15°|0 zab-malátát vesznek. A kő-sörfőzde berendezése a lehető legkezdetlegesebb és mint ilyen bizonyára az ősidőkből maradt a mai nemzedékre. A malátát ők maguk állítják elő saját gabonájukból. A többnyire sokáig állott és igy erősen megsürüsödött és megkérgesedett nyersmaláta száritóba kerül, egy boltozatos helyiségben fölállított u. n. nyerges-aszalóba, melynek azonban nincs hevítő csöve, hanem egy ritkára fonott drótháló alatt felállított tűzhelyen cseresznyefát égetnek és ennek füstje betölti a helyiséget, átjárja a malátát és rendesen az ajtón át kibocsáttatik. Ettől kapja a sör azt a jellegzetes füstös izét, mit a grätzi (Posen) sörben még nagyobb mérvben tapasztalhatunk, talán azért, mert ott cseresznyefa helyett tölgyfát használnak az aszalásra. A malátát egy őrlőn két sima henger között — ez már az újabb kor készítménye — összezúzzák inkább, mintsem őrlik. A további eljárás a következő:
