Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-05 / 2. szám

2

MAGYAR GAMBRINUS

1907. január 5.

mert a fogyasztás annyira megszaporodnék, hogy az összadó bevétele még nagyobb volna, mint a magas adótétel.

De e kielégítő eredményt csak az esetben érhetjük el, ha a bor- és sörfogyasztás egyenlő elbánás alá esik s egyik sem részesülne a másik rovására kedvezményben.

Úgy az állam, mint a sörkereskedők jól felfogott érdekei tekintetéből kizártnak tartjuk azt az esetet, hogy a borfogyasztás adóját töröljék, mig ellenben a sörfogyasztás adóját meghagyják.

S kérjük is a kereskedelmi s iparkamarákat, kiknek hivatásuk a kereskedelem s az ipar minden ágát védeni, hogy amidőn a borfogyasztási adó eltörlése mellett felemelik szavukat, ugyanakkor ne mellőzzék a sörkereskedők érdekeit sem.

1907.

Általánosságban szokás, hogy szaklapok minden év kezdetén beszámolnak az elmúlt évi ténykedésükkel. A Magyar Gambrinus, mint új lap, ezt még nem teheti ugyan, de szerkesztői igenis beszámolhatnak azon tevékenységgel, melyet szakmánk érdekében már eddig is kifejtettek, mert ezen szaklap megindítása előtt is már sokat fáradoztak azon, hogy sörkereskedelmünket, meljmél sajnos annyi betegség észlelhető, egészségessé tegyék.

Sörkereskedelmünk nem elárvult, elhanyagolt szakma, hanem keletkezésétől fogva máris korcsszülöttnek volt tekinthető azért, mert nem volt semmi, ami szakmánkat folytató kereskedőinknek zsinórmértékül szolgálhatott volna, avagy olyan szabályfélék, útmutatók, illetve irányelvek, melyek a sórkereskedelem vezetését vagy fejlesztését megfelelő irányba terelték volna.

A sörregálék megszüntetése után tehát mindössze 16 éve, hogy hazánkban az úgynevezett sörraktárak keletkeztek és mint minden kiaknázatlan szakma, úgy ez is, legalább látszólag jónak bizonyult, minek következtében egyrészt serfőzőink, mert reá voltak utalva, másrészt üzleteket kereső egyének buzgólkodtak az ilyen raktárak létesítésén. Előzetes szakképzettség természetesen nem létezett és igy minden egyes sörkereskedő mint kezdő nem is képzelhette, hogy mily nagy rezsivel, veszteségekkel, üvegtöréssel és bajjal jár az ilyen üzlet vezetése, mig ellenben ezeket nem ismerve, igen tekintélyes hasznot kalkulálhatott magának és ez, de csakis ez okozta azon túlfeszített versenyzéseket, képtelen buzgól- kodásokat, amelyek szakmánkat oda sülyesztették, ahol ma áll.

Már évekkel ezelőtt, amidőn szaktársaink kongresszust tartottak avégett, hogy a kötelezővé tett söröspalaczk hitelesítési rendeletet visszavonassák, felmerült azon eszme, hogy üdvös volna szakegyesületet létesíteni, amely egyesület állandóan őrködne szakmánk érdekei felett, de

ezen eszme, annak idején nem lett megvalósulva, mig nekünk sikerült hosszas fáradozásunk után, ezelőtt két évvel a Magyar Sörkereskedők Országos Egyesületét életre hívni. Azonban ezen egyesületnek a létesítése, amint azt már töbször hangoztattuk, csak fél munkának, vagyis a kezdet kezdetének volt tekinthető mindaddig, mig a sörkereskedők érdekeit támogató szerv, a Magyar Gambrinus meg nem indíttatott.

Nehéz munka nehezedett vállainkra e lap megindításával, de ambíciónk sokkal nagyobb volt, semhogy a szakadatlanul útunkba gördülő nehézségek fegyverletételre, avagy reményünk feladására kényszerithettek volna szaktársaink és szakmánk érdekében kifejtett munkánkban.

Nem akarunk tehetségünkkel hivalkodni, mert ezt szerénységünk tiltja, de meg vagyunk győződve, hogy a Magyar Gambrinus, mely most még csak kezdőnapjait éli, ha szaktársaink részéről kellő támogatásban fog részesülni, képes lesz a sörkereskedelem érdekében — hogy úgy fejezzük ki magunkat — csodákat mivelni, mert ki hiheti azt, hogy egy ilyen értelmes és intelígencziával biró osztály mint szaktársaink, tömörüléssel és egyesüléssel nem lenne képes érdekeit megvédeni? Ami ezideig is csak azért nem történt, mert nem volt, aki egy oly összekötő kapcsot teremtett volna, amely a tömörülés állandóságát biztosítsa.

A „Magyar Gambrinus“ képezi ezen^összekötő kapcsot és bátran mondhatjuk, hogy a bekövetkezett újévben már termékeny talajunk lesz és fáradságteljes munkánk által képesek leszünk eredményeket is felmutatni.

T. szaktársaink- és olvasóinknak, akik támogatásuk által arra képesítenek bennünket, hogy hazánk egyik főbb szakmáját életre keltsük, ezúton kívánunk szivünk melyéből és hazafias szeretettel:

Boldog újévet!

Sörkartel.

Kétséget kizáró adatok nem állanak ugyan rendelkezésünkre, de minden jel arra mutat, hogy a fővárosi sörfőzők egyesületének kulisszái mögül kiszivárgott azon titok, hogy sörkartel létezik, valónak bizonyul és mivelhogy ezen kartel bennünket sörkereskedőket leginkább érdekel, azt hisszük, hogy joggal foglalkozhatunk vele a nélkül, hogy ezért valaki bennünket szemrehányásokkal illetne, mert ilyen, a sörkereskedőket érintő és ellenünk irányuló intézkedés ellen felszólalnunk nemcsak jogunk, de kötelességünk is.

Mint említettük, biztos adatokkal nem rendelkezünk, de a jelek után indulva sok mindenre következtethetünk. Egyelőre azonban maradjunk csak az első lépésnél, mely nem egyéb, minthogy a serfőzdék a legszigorúbb titoktartás mellett szervezkedtek, illetve kartelbe leptek. Hát tulajdonképen mire való ez a nagy titoktartás? Ebből egyebet következtetni nem lehet, mint azt, hogy e kartel szabályai és irányelvei olyan természetűek lehetnek, melyek a sörkereskedelem érdekeivel ellentétesek, velünk szem-