Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-05-20 / 10. szám
4 MAGYAR GAMBRINUS 1907. május 20. Munkatársunk kitüntetése. Mandel L. Ernőt, new-yorki munkatársunkat, akinek alapos tanulmányra és tudásra valló cikkeiben sokszor volt alkalma olvasóinknak gyönyörködni, a múlt napokban nagy kitüntetésben részesítették. Külföldi létére a legnagyobb kitüntetésben részesült, melyet egy amerikai egyetem fiainak adhat. Ugyanis tagjává lett választva a legöregebb amerikai egyetemi görög-betűs testvériségnek, az úgynevezett Phi Beta Kappa társaságnak. A név állítólag e három görög szónak kezdőbetűiből van összeállítva: „Philosophia biou kubernetes“, melynek magyar értelme: Bölcsészet az élet vezetője. A társaságot az amerikai függetlenségi háború kitörtekor, 1776-ban alapították. Az alapítók egyike Jefferson volt, a hires „Függetlenségi Nyilatkozat“ szerzője és az Uniónak harmadik elnöke. Ma a társaságnak az összes híresebb amerikai főiskolákon vannak osztályai. E tiszteletbeli titkos társaságba csakis olyan egyetemi hallgatókat választhatnak be, kik pályafutásuk alatt tanulmányaikban legalább 88 százalékot értek el. Ez a legfőbb követelmény, mely egymagában szemben nem biztosíthatja a megválasztást. Amerikának legnagyobb férfiai, irói, tudósai tagjai voltak ennek a társaságnak, mely - túlzás nélkül mondva — a tagok megválasztásánál tanúsított körültekintés és rendkívüli súlyos feltételek miatt Amerikának egyik legbefolyásosabb intézménye. Külföldinek majdnem lehetetlen a testvériségbe való bejutás. Annál örvendetesebb tehát, hogy egy magyarnak | is sikerült ide bejutni. A tagsági jelvény egy arany-kulcs, az u. n. „Phi Beta Key *, melynek hátára a tag és a megválasztó intézet nevei vannak bevésve. Szívből örülünk Mandel L. Ernő hazánkfia és jelenlegi new-yorki levelezőnk eme kitüntetésének. Amerikai apróságok. A „Magyar Gambrinus“ saját new-yorki levelezőjétől.) — Utánnyomásnál kérjük a Hagyar Gambrinus megemlítését. — New-York, május 2. Sörfogyasztás. Az egyesült államokban hiába alakulnak mértékletes- ségi társulatok, a szeszes ital fogyasztása nem apad. A fejenkénti átlagos whiski fogyasztás igaz, hogy csökken, de a bor, különösen pedig a sörfogyasztás rohamosan emelkedik. Nemcsak a sörgyárosok élvezik azonban a söripar fejlődésének hasznát, hanem a komló és árpatermelők is. 1850-ben az Egyesült Államokban 3.497,000 font, 1906-ban pedig 65.295,000 font komlót termeltek. Németországban 1905-ben 64.500,000, Angliában 77.945,000 font komló termet . Az Egyesült Államokból 1905-ben 13.026,900 font komlót vittek külföldre s ennek a mennyiségnek 90 százaléka Angiába került. Ugyanebben az évben Európából, leginkább pedig Németországból és Csehországból 10 millió font komlót hoztak az Egyesült Államokba, nehány jobb minőségű sör gyártására. Mert meg kell jegyezni, hogy az amerikai komló száraz, szinte szagtalan, mig az európai komló zsíros és illatos, tehát sokkal nagyobb értékű, mint az amerikai. Valamikor az egész Egyesült Államokban termelték a legtöbb komlót. 1894-ben 25 millió font volt New-York állam komlótermése. 1906-ban már csak 12 millió font. Ez annak a következménye, hogy a termelők nem kapnak elég munkást a komlóföldek megmunkálására s a termés betakarítására. Ennek ugyanis egy-két nap alatt kell megtörténni augusztusban vagy szeptemberben, mert ha túlérni hagyják, a komló gyümölcse »lehull. 1866-ban 6.207,400 hordó sört gyártottak az Egyesült Államokban s miután azt látjuk, hogy 1905-ben már 54,724,500 hordó volt a sörtermelés kitűnik, hogy a komlótermelés és a sörgyártás arányosan halad. Amerikában átlag minden hordó sörre 1 font komló jut, Angliában sokkal több, mert ott a keserű sört kedvelik. A sörfogyasztás emelkedésével s a whiski ivás csökkenésével a mértékletesek pártjának nagy része is meg van elégedve s ha a whiski ivás még nagyobb arányban fog csökkenni, a mértékletesek pártjának harca a szalonok ellen is csökkeni fog. Addig azonban a „vizesek“ és „szárazok“ mindig farkasszemet fognak nézni egymással. * * * Most halt meg Chicagóban az első, 85 évvel ezelőtt ott született fehér gyermek. Ma Chicagónak több mint 2 millió lakosa van ! Hihetetlen az amerikai városok növekedése. Mesés, csodás, emberi toll azt le nem Írhatja. A roppant világforgalmat látni kell, mert hiába is próbálná valaki azt lefesteni, vagy még csak közelítőleg is annak hű képét adni, a kép gyenge másolata a valódinak. Csak vegyük New-Yorkot, a nyugati hemisphera fővárosát, az Atlanti Oczeán gyöngyét. A város a hihetetlen bevándorlás és mesés üzleti fejlődés következtében már-már alig tudja, mit csináljon. Vasutak járnak a föld alatt, a földön és a magasban. A 34-ik utczában nemsokára 6 vasút fog közlekedni egymás alatt és felett. A telkek árai hihetetlen rohamossággal emelkednek. A Broadway és a Wall Street sarkán egy négyszög méter telekért 30,000 koronát számítanak és a vevők örvendenek, hogy ily potom árért sikerült a helyet megszerezniük. New-York ugyanis egy tojásdad alakú szigeten fekszik, melynek déli részét ezek a nagy gyárak, üzletek, hivatalok, bankházak foglalják el, az északi részét pedig a lakóházak. Hanem 25 év leforgása alatt ennek változnia kell. New-York csak dolgozni fog a szigeten és pénzt csinálni, lakni pedig a mostani külvárosokban. Hiába, ennek igy kell lennni. A hely sokkal drágább, minsem azt egyszerű lakásokkal foglalják el. A vasúttársaságok tudják, hogy ennek meg kell változnia és épen ezért lázas gyorsasággal sietnek, készülődnek new-yorki végállomásaik kiterjesztésére és a vonalak elektrifikálására. így a New-York Central 50 milliót, a Pennsylvania Railroad pedig 80 milliót fektettek be csak a new-yorki végállomás nagyobbitására. A vidéken, hol még e sorok Írójának emlékezete szerint csekély 4 évvel ezelőtt meg nem művelt földek, elhagyott parlagon fekvő ugarok bámészkodtak a vasúton repülő utasra, ma utcasorok, vízvezetékkel, elektromos világítással ellátott, csatornázással felszerelt városok emelkednek, mintegy emlékkövei New-York mesés növekedésének. Mert hiába, hely kell és hely, hol több pénzt csináljanak, több üzletet bonyolítsanak le. Építenek ugyan 42 emeletes épületeket, de ezzel vajmi keveset érnek el. Keresztíil-kasul földalatti villanyosokat rendeznek be, fúrják New-Yorkot minden oldalon, roppant hidakat dobnak á szigetet határoló folyamokon keresztül, tunneleket ezek alatt, hogy igy mennél hamarább összeköthessék New-
