Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-05 / 2. szám

1907. január5. főző- és más használati edényekben eladott mérgekre vonatkozik, ahol a mérges tartalom táp- és élvezeti czik- kekkel való összetévesztésének veszedelme forog fenn, ama rendelet kiterjesztését czélozza oly szerek e, amelyek természetük és összetételük szerint undor keltésére alkalmasak, vagy az undor következtében az egészségre károsak, vagy az erre használt edények ennek következ­tében tulajdonképeni czéljukra alkalmatlanokká lehetnek. Az érdekelt körök ez úton remélik, hogy a sörös, ásványvizes, boros, likőrös, tejes és egyébb palackoknak más, tisztátalan és ártalmas czélokra való felhasználása ellen oltalmat nyernak. A beadvány egyszersmind az összes szövetkezett német államok kormányaival közölte- tett azzal a kéréssel, hogy saját hatáskörükben ők is közreműködjenek a palaczkokkal való visszaélés ellen. Helyes és nagyon üdvös volna, hogy példát véve mi is német kartársainktól, erős akcziót indítsunk a nálunk is annyira általánossá vált hasonnemü visszaélések ellen. A boritaladó ellen. A Magyarországi Bortermelők Szövetsége a boritaladó eltörlése vagy legalább lényeges leszállítása érdekében január 6-án délelőtt 10 órakor nagy értekezletet tart. Az előkészítő bizottság meghívta arra a közvetlenül érdekelt termelőkön és borkereskedőkön kívül a szakminisztériumokat, a kereskedelmi és iparka­marákat, különböző országos és helyi egyesületeket és a jelentékenyebb bortermelő vidékek közigazgatási ható­ságait is. Vezérczikkiinkben bővebben foglalkozuuk ezen kérdéssel és alaposan megvilágítjuk azon szoros kapcsot, mely a boritaladó és söritaladó között fennáll és azon veszedelmet a mely az egyik adónak az eltörléséből a másikra háramlana. Ezzel való bővebb foglalkozásra különösen az alábbi közlemény adott okot: A kereske­delemi kamarák és a boritaladó törlése. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete országos mozgal­mat indított a boritaladó törlése tárgyában. A moz­galomhoz egymásután csatlakoznak a kereskedelmi és iparkamarák is. Legutóbb a temesvári kamara érte­sítette a Szőlősgazdák Egyesületét, hogy az egyesület álláspontjának megfelelően szintén föliratot intéz az illetékes miniszterekhez a boritaladó törlése végett. Hasonló értesítést küldött az Aradmegyei Gazgasági egyesület is. Az első soproni serfőzde és malátagyár rt. 1906. szeptember 1-én végződött üzletévét 1391 K tiszta nyereséggel zárta le, az előző évi 3340 K vesztességgel szemben. A gyártott sörmennyiség az 1905,6. évben 27.370 hektolitert tett ki, azaz az előző évinél 1763 hek­toliterrel többet. A Nagykanizsai malátagyár és serfőzde rt. január 12-re rendkívüli közgyűlést hivott egybe, melyen az igazgatóság a részvénytőkének 15.000 darab 50 koronás uj részvény kibocsátásával egy millió koronára való felemelését fogja javasolni. A társaság 1892-ben alakult 250.000 K alaptőkével és később 682.000 korona összegű elsőbbségi kötvényeket bocsátott ki. Sörkivitel Beirutba. A beiruti főkonzulátus jelen­tése szerint egy ottani európai czég, amely német konzu­7 láris bíráskodás alatt áll, hajlandó volna világos sörben valamely magyar sörgyár képviseletét elvállalni. Czime a m. kir. Kereskedelmi Múzeum igazgatóságánál megtudható. Sörárpa=vásár Keszthelyen. Keszthelyről írják: A Keszthelyvidéki Gazdakör mozgalmat indított abból a czélból, hogy a Balaton ezen pontján a jövő nyár folya­mán nagyszabású sörárpavásár rendeztessék, melyre a külföldi kereskedőket és sörgyárosokat is meghívnák. A mozgalom élén Fáber Sándor és Berger Károly állanak. Büntetés idegen söröspalaczkok használatáért. A büntető bíróság 1906. deczember 12-én kelt Ítéletével Hausmann Károly palaczksör-kereskedőt (Bécs) egy bécsi sörgyár palaczkjainak használatáért 50 K pénzbüntetéssel és a perköltségek viselésével sújtotta. Azonfölül a söröspalaczkokat elkoboztatta és a tulajdonos sörgyárnak visszaadatta. Még azonkívül az Ítélet a „Wiener Illustr. Extrablatt“-ban az elmarasztalt költségére közöltetik. Csődbe jutott sörgyár. A Lepesch és fia sörgyári czég ellen Kassán elrendelték a csődöt. Ezen csődeset körülményei újabb kirívó bizonyságai annak, hogy mily kevés körültekintéssel járnak nálunk el a hitelezésnél és a czégek bonitásának megítélésénél. A Lepesch és fia czégnek Lepesch A. volt a megalapítója, kit Kassa egyik leggazdagabb emberének tartottak. Néhány évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor vagyona, mely a kitűnő menetű sörgyárból, több épületből és egy birtokból állott, három fiára: Jakabra, Alajosra és Józsefre maradt, kik az üzletet fokozott módon vitték tovább és mintegy 650.000 korona befektetéssel nagyobbitották. Nagy forgalom elérhe­tésére mértéktelenül hiteleztek és pedig túlnyomóan fizetésképtelen embereknek, úgy hogy az 500.000 koronát kitevő künnlevőségnek alig több mint 10°/0-a hajtható be. A czég passzív állapota még sokáig nem derült volna ki, ha egyik prágai komlókereskedőnek, ki már igen nagynak tartotta a czég által nála igénybe vett hitelt, Kassára nem utazott volna oly czélból, hogy Lepeschék anyagi helyzetéről a helyszínén szerezzen informácziókat. Ez a prágai czég meggyőződött aztán, hogy Lepeschék nagyon is passzívak. A státusz ugyanis a következő: a tartozások kereken 500.000 koronát tesznek ki, mely összegből 160.000 korona esik a szóban forgó prágai komló-czégre és 200.000 korona a kassai pénzintézetekre, melyek közül főleg az egyiket annyira érzékenyen érinti érdekeltsége, hogy a visszleszámitolási hitel tekintetében nehézségei támadtak, mivel egyik fővárosi pénzintézet hitelét megvonta. A csőd elrendelése után a hitelezők egy kínos felfedezésre jutottak. Kiderült ugyanis, hogy a három czégtárs közül csupán egyik, Lepesch Jakab volt bejegyezve, mig Alajos és József nincsenek czégjegyezve. Ezt, ez utóbb nevezett két testvér most kihasználni igyekszik és azon alapon, hogy az általuk aláirt váltók összegére mint zsiránshite- lezők igényt támasztanak s ezt, valamint a rájuk esett örökösödési rész összegét a csődvagyon elleni követelés­ként bejelentették. A törvényszék erre vonatkozó dönté­sét nagy érdeklődéssel várják nemcsak a hitelezők, hanem jogászi körökben is. Az sem érdektelen, hogy a czéget Lepesch és fia, másszor Lepesch és fiai-ként jegyezték MAGYAR GAMBRINUS

Next

/
Thumbnails
Contents