Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 5. szám
1. évfolyam. 1907. február 20. 5. szám. MAGYAR GAMBRINUS SÖRKERESKEDŐK LAPJA A MAGYAR SÖRKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre.................................................................10 K. Fél évre................................................................. 5 K. A Magyar Sör-kereskedők Országos Egyesülete tagjainak ingyen. MEGJELENIK MINDEN HO 5-EN ÉS 20-AN. SZERKESZTI ÉS KIADJA KIVÁLÓ SZAKFÉRFIÚK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL: SINQER JAKAB a Magy. Sorkeresk. Orsz. Egyes, igazgatója. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapun!: jelen száma a közbejött nyomdász sztrájk miatt három nappal később jelenhetett meg a rendes időnél. Egy érdekes statisztikai kimutatás. Lapunkat a sörtermelők és sörkereskedelem érdekeinek védelme hívta életre, ugyanazon komoly és nyomós argumentumokkal támogatott cél, mely megteremtette a magyar sörkereskedők országos egyesületét. Rövid pályafutásunk alatt bizonyságot tettünk arról, hogy kitűzött célunkat öntudatosan szolgáljuk s szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy abból a munkából, mely a sörkereskedők egyetemének sorompóba állítását célozza, derekasan igyekszünk kivenni a magunk részét. Jól tudjuk, hogy érdekeink hathatós védelmére csak akkor lehet reményünk, ha először sikerül leküzdenünk azt a hallatlan közönyösséget, mely hosszú idők óta fogva tart mindnyájunkat, azt a lethárgiát, amelyben szunnyadozva úgyszólván keleti fatalizmussal nézünk a jövő elé, egy ujjúnkat sem billentve meg, hogy előmozdítsuk sorsunk jobbrafordulását. E szörnyűséges lethárgiájából kell felráznunk a sörkereskedelem képviselőit legelőször is, hogy a megvívandó harcra tömör sorokban vonulhassunk fel. Ki vonná kétségbe, hogy ez idő szerint oldott kéveként álljuk a szociális hullámveréseket s csoda lesz-e, ha a világverseny nagy küzdelmeinek nagy viharai legelőbb is bennünket fognak elsodorni? Midőn mi a zászlót kibontottuk s sorakozásra hívtuk fel szaktársainkat, nem ringattuk magunkat csalóka, rózsás álmokba. Ismertük azt a göröngyös utat, mely az úttörőkre vár; tisztában voltunk az emberi gyöngeségekkel, melyek az előhaladó elé jobb ügyhöz méltó buzgalommal gördítik a mesterséges torlaszokat, de hogy a közönynek, a nem- bánomságnak ily nagy fokával kell majd megküz- denünk, azt valóban reményleni sem mertük. Végtelenül elszomorító, lehangoló jelenség ez, midőn e le nem irható közönnyel szemben a legszorgosabb szervezkedésben látjuk a munkás osztályok nagy tömegeit, a kereskedelem s ipar minden ágát, — csupán mi, az egyre nehezebb és súlyosabb viszonyokkal küzdő sörkereskedők nézzük tétlenül, összetett kezekkel a szociális nagy ütközetre való előkészületeket. Pedig, ismételten hangoztatjuk, a tizenkettedik óra közeleg, a kés pengéje úgyszólván már a nyakunkon van s ha a mentő akcióba két kézzel nem ragadunk bele, exisztenciánkkal fizetjük meg megdöbbentően hallatlan könnyelműségünket. A magyar sörkereskedők országos egyesületének, hogy életjelt adjon magáról, kiváló alkalomul kínálkozott az a mozgalom, melyet a bortermelők és borkereskedők indítottak a boritaladó eltörlése vagy legalább mérséklése tárgyában. Ismeretes dolog, hogy a bortermelők és borkereskedők együttes akciója, melyet tekintélyes, országos nevű politikusok is hathatósan támogattak, sikerrel járt, amennyiben Wekerle miniszterelnök ígéretet tett, hogy a jövőben a borfogyasztási adó a legminimálisabb tételekben fog megállapittatni, minek folytán a bortermelés s a borkereskedelem megszabadul azon mesterséges sulyoktól, melyek fejlődését, felvirágzását szinte megbénították. Sőt a miniszterelnök még tovább ment s a törvény- hozás előtt mondott beszédében érintette a sörfogyasztási adót is, mely szintén rendezésre vár.
