Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-05 / 2. szám
1. évfolyam. 2. szám. 1907. január 5. MAGYAR GAMBRINU SÖRKERESKEDŐK LAPJA A MAGYAR SÖRKERESKEDÖK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖK rE^ ELŐFIZETÉSI ÁR : Egy évre ............................................................10 K. Fé l évre............................................................ 5 K. A Magyar Sörkereskedők Országos Egyesülete tagjainak ingyen. MEGJELENIK MINDEN HO 5-EN ES 20-AN. SZERKESZTI ÉS KIADJA KIVÁLÓ SZAKFÉRFIÚK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL: SINGER JAKAB a Majjy. Sörkeresk. Orsz. Egyes, igazgatója. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. SZÁM Kéziratokat nem adunk vissza. boritaladó törlése. Ismeretes azon mozgalom, melyet a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a boritaladó eltörlése ügyében indított. Ez a mozgalom, mely hathatós támogatásra talált a kereskedelmi s iparkamaráknál is, mélyen érinti a sörkereskedők érdekeit is. Nem hunyhatunk szemet mi sem e mozgalommal szemben, hiszen legvitálisabb érdekeink forognak koczkán. Mindnyájunk legszentebb kötelessége,- hogy védjük s támogassuk a kereskedelem s ipar érdekeit, de nem lehet ez feladatunk akkor, mikor az egyik iparág támogatásával egy másik, igen jelentős iparágat teszünk tönkre. A boritaladó törlésével a sörkereskedelmet ölnénk meg. Teljesen értjük, ha a szőlősgazdák a boritaladó nagysága miatt feljajdulnak s a nagy adó miatt nem képesek boraiknak kellő fogyasztást biztosítani. Kérésüket és mozgalmukat jogosultnak tartjuk. De vájjon nem épen olyan helyzetben vannak-e a sörkereskedők. A sörkereskedőket nem épen olyan nagy adó nyomja? A sörfogyasztási adó megbénítja a sörkereskedelmet. De szocziális szempontokból is nagy jelentőségű a sörfogyasztási adó. Lehetetlenné teszi, hogy a szegényebb néposztály sörszükségletét kielégítse s a nagy adó épen a legszegényebb néposztályt a pálinka-ivásra utalja! Vájjon érdeke-e az államnak, hogy erkölcsileg és egészségileg a nép egy nagy rétegét a tönk szélére juttassa. Hiszen közismert dolog az a pusztítás, melyet a pálinka ivása okoz. Ausztriában a sörkereskedelmet nem nyomja oly nagy adó, mint nálunk; épen ez okból a fogyasztás is sokkalta nagyobb, mig a pálinka fogyasztás Magyarország rekordját meg sem közelíti. Jól tudjuk, hogy Magyarország eminenter bortermelő ország s épen e nagy jövedelmet hajtó czikkét védeni kell. De vájjon nem kell-e védeni a sörkereskedelmet is, mely egy számottevő kontingensnek nyújt exisztencziát ? Ismételjük, teljesen értjük a szőlősgazdák törekvését, hogy a boritaladó eltöröltessék, de ugyanakkor követelnünk kell, hogy eltöröltessék a sörfogyasztási adó is. Követelnünk kell a sörkereskedők nevében, kikre nézve az, ha a boritaladó eltöröltetnék, még pusztítást jelentene. De ez a kérdés a legvitálisabban érinti az államháztartást is. Nem gondolnak-e az illetékes körök arra is, hogy a borfogyasztási adó eltörlésével az államháztartás elesik a sörfogyasztási adótól is, hiszen ha a borfogyasztási adót eltörlik, egyszerre megszűnik a sörkereskedelem. Nagyra becsüljük a kereskedelmi és iparkamarák eljárását, hogy szőlősgazdáink érdekében hathatós támogatásukat érvényesítik, de ugyanakkor kérnünk kell arra is, hogy a sörkereskedők érdekeit se tévesszék szem elől. Látszat az, hogy az állam egy jövekelmi forrásától esik el, ha a bor- és sörfogyasztási adót beszünteti. Vesztesége az államnak akkor volna, ha csupán a borfogyasztási adót szüntetné be, hiszen e tényével egy nagy kereskedő osztályt tenne tönkre, kiknek a változott helyzetben adófizetési képességük is megszűnnék. A bor- és sörfogyasztási adó megszüntetésével merjük állítani, hogy az állam csak még nyerne,
