Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1906-12-20 / 1. szám
2 MAGYAR GAMBRINUS 1906. deczember 20. tehetségünk legjavával s a végsőkig megfeszített áldozatkészséggel fogjuk szolgálni az ügyet, melynek e zászlóbontással immár bajnokaivá szegődtünk. Mi szaktársainktól csak bizalmat s a közös czélnak szeretettel és odaadással való előbbre vitelét kérjük. Támogassanak bennünket törekvéseinkben, fogadják jó és hü barátként e lapot, mely mindnyájunké, mely hivatva van, hogy az egyesület minden tagját közelebb hozza egymáshoz, hogy a leggyakoribb és legmeghittebb érintkezést tartsa fönt az egyesületi tagok között s állandóan alkalmat nyújtson mindazon eszmék és indítványok legszélesebb körű megvitatására s megvalósítására, melyektől az áldatlan és féktelen verseny folytán a. szégyenletességig alásülyedt, minden tekintélytől megfosztott s életgyökereiben megtámadott helyzetünk javulását remélhetjük. Szocziális helyzetünk radikális orvoslása teremtette meg országos egyesületünket; ez a czél hívta életre lapunkat is s e czél kivívásáért készek vagyunk a legélesebb, a legkíméletlenebb harczokra is, hiszen egy jobb sorsot érdemlő, tiszteletre méltó kereskedő osztály megmentéséről van szó. A jelen sötét perspektívája, a lehangoló és mélyen elszomorító jelenségek végnélküli sorozata, legkevésbbé sem lohasztja le a mi harczi kedvünket, nem töri meg a mi erős bizalmunkat, reménységünket, hogy törekvéseinket siker fogja koronázni. Hiszen ami érdekeink úgyszólván azonosak a sörgyárosok érdekeivel s ez érdekközösség oly hatalmas szövetség fegyverbarátságát nyújtja nekünk, mely úgyszólván egymaga is képes a sikert biztosítani. Csak mi bennünk, sörkereskedőkben legyen meg az erős, minden hátsógondolat nélküli tiszta szándék, hogy egyesületünket s annak czéljait hűséggel fogjuk szolgálni; a törhetlen elhatározásu akarat, mely semmi akadálytól vissza nem riad; a szeretettel társult bizalom, melyet a közös táborban küzdők mindenikének egymás irányában táplálnia s erősítenie kell. E küzdő tábor hófehér, patyolattiszta lobogóját emeljük mi magasra, midőn útnak indítjuk lapunkat s ha fárasztó, ha verejtékes is az a munka, mely reánk vár, de annak hátteréből a magyar sörkereskedők jövőjének egy szebb, biztatóbb perspektívája csillog felénk! Magyar 5örkereskedők Országos Egyesülete. Aki figyelemmel kisérte a sörkereskedelmünk terén lezajlott utóbbi 10 — 15 évet, aki látta a féktelen versenyzések kifakadásait, végeredményeit, fájdalommal tapasztalhatta, hogy mig a többi kereskedelmi ágak, az organi- zálás, szolid bázisra való fektetés útjára törekesznek, addig sörkereskedelmünk úgyszólván az elzüllés medrébe sülyedt. E tudattól áthatva keresték az érdekeltek a kibúvót, a menekvés útját és mert országos betegségekről volt szó, csakis országos akczió utján remélhették ezeknek, orvoslását. Sajnos, a kezdeményező sokáig hiányzott, miglen akadt egy ember: lapunk szerkesztője, aki munka és pénzáldozatot nem kiméivé, egymaga dolgozott és agitált a nagy czélért, a sörkereskedők országos szövetségének létesítéséért. Az 5 agitációjának sikerült hazai sörkereskedőink figyelmét e kérdésre irányítani, akik nem csak csatlakozásukat, hanem tevékeny munkájukat és hathatós támogatásukat is készséggel felajánlották. Ennek következtében sikerült 1904. julius havában az előkészítő bizottságot létrehozni és az első felhívást kibocsájtani. E felhívás következtében 32 sörkereskedő jelentette be csatlakozását, a mi elég tanúbizonyságot nyújt arra, hogy mennyire szükséges volt már egyesületünk és igy már is lehetővé vált a Magyar Sörkereskedők Országos Egyesületének megalakulása. Az előkészítő bizottság további működésé oda irányult, hogy a szövetkezés eszméjének hazai sörkereskedőink minél nagyobb számát megnyerje. Erre legalkalmasabb volt az az országos gyűlés, melyet a magyar sörkereskedők 1905. évi deczember hó 26-án, Budapesten a Magyar Kereskedelmi Csarnok termében Fürst Ödön debreczeni sörnagykereskedő elnöklete alatt tartottak s amelyen az egységes söröspalaczk behozatalának kérdését és a sörös edények kihitelezése ügyében követendő eljárást vitatták meg. Ezen országos gyűlés keretében történt azután a Magyar Sörkereskedők Országos Egyesületének végleges megalakítása. Az elnöki állás, melyet farádi Vörös László nyug. államtitkár, országgyűlési képviselő volt szives elvállalni, de közbejött minisztersége miatt arról lemondott, egyelőre betöltetlenül hagyatott. A többi állások betöltése a következőkép történt: Alelnök: Fürst Ödön debreczeni sörnagykereskedő, az Áron Miksa debreczeni czég tulajdonosa. Igazgató: Singer Jakab nagybányai sörnagykereskedő. Tb. titkár: Kormos Pál, Budapest. Pénztárnok: Glück Bela, Debreczen. Jogtanácsos- és ügyvezető titkár: Dr. Spitz Lipót ügyvéd, Debreczen. Az igazgatóság a következőkből alakult: Karácsony Lajos Budapest. Trafikán Károly Baja. Oberländer Adolf Miskolcz. Wcisz Antal Dombóvár. Szántó Bertalan Kolozsvár. Pollák Sándor Arad. Bognár Sándor Nagyvárad. Deutsch Mór Arad. Schattelesz Viktor Lugos. A számvevő bizottság tagjai: Róth Ernő, Budapest. Áron Jenő, Debreczen. Frank Sándor, Szabadka. Weisz Miksa, Kőbánya. Wohl László Sárospatak. Az egyesület igy megalakulván, a jelenlevők Singer Jakab indítványára kimondották, hogy a központi ügyvezető irodát Debreczenben állítják fel. Ez az ügyvezető iroda Fürst Ödön alelnök és dr. Spitz Lipót debreczeni ügyvéd, egyesületünk titkárának vezetése mellett Debreczenben, Kossuth-utcza 11. sz. alatt már meg is kezdte működését és a mértékhitelesitésről szóló törvényjavaslat benyújtása alkalmából már ki is dolgozott egy memorandumot az
