Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-05 / 23. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Hát nem mondom, van is most olyanféle nyár. Bár csipősebb, mint reméltük. Fázós emberek szobája már fűtve is volt — van. A fecske útra kél. a falevél-hervadás is megindult. Bár még gondolkodnak a fák levelei ... a lehullásról, bucsuzásról. * Hanem a fecskék útjáról a napokban érdekes hir érkezett hozzánk. Még az útban is üldözi őket a kegyetlen idő. Életük ellen tör. Pedig már ők is megfogytak szegénykék. Legalább azt mondják a madárfigyelők. Hej, azok a taliánok! Azok a divatos kalapok! Hány kedves fecskét szednek áldozatul. De, mit is hozott a hir ... a fecskék utazásáról. Olvassuk: Előre is kijelentem azonban, hogy nincs okunk a szomorúságra. A vihar, szél állott utjokba. De ők menedékhelyre találtak. És még hozzá . . . meg is vendégelték őket. Hanem mit is lity-lotyolok, olvassuk már: ... A nagy Szent Bernáthegy kolostorának szerzetesei évszázadok óta híresek vendégszeretetükről- De vendégszeretetük nemcsak emberi vándorokra terjed ki, hanem, mint ez a legújabb eset bizonyítja, állatiakra is. Múlt vasárnap — mint olasz újságokban olvasuk — a derék barátok jó messze észak felől feketén felhozó madársereget pillantottak meg a felhők alatt. Vándormadarak voltak, melyeket a szél, a mikor a völgybe értek, keservesen össze-vissza- dobált. Szegénykék fáradtak lehettek nagyon, mert repülésük ereje nem birt a szél erején győzedelmeskedni. A jószivü barátok azonnal minden ajtaját és ablakát felnyitották hatalmas épületeiknek, hogy a szegény állatok a melegtől becsalogtatva biztos födél alatt pihenhessenek meg. Néhány perccel utóbb megérkezett a fekete madár felhő és nem sokkal utóbb ezer meg ezer fecske lepte el a szó pontos értelme szerint az óriási épülettömeg minden zegét-zugát. Szegénykék boldog csicsergéssel élvezték a meleget és köszönték meg a vendégszeretetet. Az egész éjszakát a melegszívű barátok házában töltötték és mondani sem szükséges, hogy Szent Bernát szolgái étellel is ellátták a szárnyas vándorokat. Másnap, minthogy az idő derűsre fordult s a szél elült, megint kitárták az ajtót és ablakot s a fecskefelhő kipihenten ismét fölkerekedett melegebb hazája felé. Lám . .. lám, azok a barátok, azok a csukásoknak csúfolt derék emberek, a kik ezer és ezer ember — utasnak mentették meg életét, adtak szállást, jó szivet és gyöngéd szeretetet a fecskéknek is. Hogy mikép becézték, fogadták, vendégelték meg az apró jószágokat. Isten madárkáit ... a fecskéket. Áldja meg a jó Isten őket érte. Vájjon az én öreg fecskepárom unokái, dédunokái köztük voll-e? A veszedelemben. A vendéglátó szives fogadtatásban. A Csóré, meg a Füstös. Az én csicsergő, édesen csevegő két hollófekete füstös fecském . . . És sejtik, érzik-e, hogy féltettem őket, hogy őrültem az ő menekülésüknek, megvendégelésük- nek ... és hogy akkor én is . .. itthon a barátokról, a csuhásokról Írtam . . . Írogattam . . . Mester. Nagyvilág*. — Hány ember él Európában? Európa népességét 1910. évre összegezve 433.900,000-ben állapították meg a statisztikusok. Kerek milliókban számítva, az egyes államok lakossága eszerint a következő: Oroszország 117.000,000, Németbirodulom 64 000,000, — Ausztria- Magyarország 51.000,000, Nagybritánia 45.000.000, Franciaország 36.000,000, Olaszország 31.000,000, Spanyolország 19.000,000, Belgium 7.000,000, Románia 7.000,000, Európai-Törökország 6.00,000, Németalföld 5.000,000, Portugália 5.000,000, Svédország 5.000,000, Bulgária 4 000,000, Svájc 3.000,000, Szerbia 2.000,000, Dánia 2.000,000, Görögország 2.000,000, végül Norvégia is 2000^000. — Nagy, pusztitó viharok és felhőszakadások voltak a múlt héten a boszporusi kikötö városokban. Több ember áldozatul is esett. — Konstantinnápolyban nagy károkat okozott a felhőszakadás. — Madridban, egész Spanyolországban viharos esőzések, áradások voltak. — A török és a fogpiazkáló. A londoni békedelegátusok tanácskozása alkalmával egy érdekes esetet jegyzett fel egy szemfüles újságíró. Történt, hogy az angol külügyi hivatal, melynek a békedelegátusok a vendégei voltak, nagy ebédet adott tiszteletükre. Az asztalra az ezüst fölszerelés mellett fogpiszkálót is tettek, melyet a szolgák a likőrrel együtt körülhordoztak. Egy szerény és félénk török ember, aki a delegátusok mellé volt beosztva s igy szintén meghívót kapott az ebédre, irlőzattal utasította vissza a fogpiszkálót, majd magyarázatképpen francia nyelven e szavakkal fordult szomszédjához : — Bocsánatot kérek, de még nem volt alkalmam és időm, hogy az cfajta nyugati szokásokba beletörődjem. De megettem már két fogást, több már nem fér belém. Vigasztalás. Háziasszony: »Oh Borcsa, az a virágedény, amit eltört, még a nagyanyámé volt.« Borcsa: »Hála Istennek, már attól féltem, hogy valami uj holmi « ________________________________________ A szerkesztő telefonja. Poéta. Sok kikiáltott és megreklamirozolt fővárosi Írónak dunsztja sincs arról, hogy az országban egy-egy szerény, félékből és legtöbbször ingyen dolgozó vidéki írónak hány és hány ezer olvasója van szakadatlanul. Pedig ez is valami. Nemcsak a nagy hir. Hagyjuk el ezt a kérdést. Várunk más témát. — Ca. Cs. A cselédbiztositásról ez irányban éppen mostanában olvashat a mi lapunkban is. — Gazdakör. Igen, ha azt a sorompót fel lehetne állítani. De a kárlya-szenvedély áttöri a vassorompókat is. Nem jó a tűzzel játszani. — Világ. Bolond az a Világ. Okos ember kitér előle. — Idealista. Kellenek, mint a napsugár meg a szivárvány, kellenek az idealisták. A tett emberei sokszor szembeállanak a gondolat, a mindig akarás embereivel. A praktikusak a teoretikusokkal. A megzsürödött elme, a változó ideálokat kergető emberekkel. De higyjük el, hogy mindenütt az a legnagyobb baj, ha hiányzik az érzék az idők megértésére. Mi ez? Az a tudomány, mely ismeri a hatását annak, arai elérhető. Az el nem érhetők kergetésével elkergetjük az elérhotőket is. Mikor a hires márciusi 12. pontot megszerkesztenék, a 13-at is hozzá akarták kényszeríteni. És akkor valaki (tudom ám ki) azt mondotta: »Törüljétek ezt a pontot, az egyházi vagyonról szólót. Mert ez az egyetlen . . . megeszi a 12-őt is«. Törölték is. Jó lesz ezt nekünk is megjegyezni. — Ábel. Nem ismerjük azt az újságot. Pedig átlag minden magyar újságot ismerünk. — Szövetkezett. Tessék a szövetkezetijköny velőnek élőszóval elmondani, írásban nem fogja tudni magát úgy megértetni. — Bark. Nevetlek eddig az adomán, melyben az egyszerű naiv parasztot figurázták ki, hogy csak azért vette ki a betétjét, hogy lássa, megvan-e? Ma már nem nevetni való ez a naiv próba. Jó ilyen próbát tenni sok barikkal,______________________
