Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-18 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 Mi újság*? Parasztgazdák tanulmányútja. A makói parasztgazdák 800 kilométeres tanulmányutat tettek meg, parasztszekeren, saját lovaikkal. Huszonhárom fogat indult el, amelyek elé magyar tenyésztésű, mezőhegyesvidéki, melegvérű igás- lovak voltak fogva. Hetven makói parasztgazda, akik amellett, hogy lovaiknak kitartó képességét akarják kipróbálni, egyben az egyes városok mezőgazdasági viszonyait is tanulmány tárgyává tették. Makóról indultak a fogatok és délután már Csongrádon voltak. Reggel öt óra tizenöt perckor indultak Csong- rádról Cegléd felé. A 88 kilométeres utat nagyon rövid idő alatt tették meg, mert jóllehet, hogy útközben egy óra pihenőt tartottak, délután fél három órakor már Cegléden voltak. Az egész utón esett az eső, de azért a gazdák vígan és gondtalanul ültek szekereiken, pompás lovaik az ut legnagyobb részét ügetve tették meg, két és fél órát pedig mély homokban húzták a nehéz szekereket. Reggel öt óra tiz perckor indultak el Ceglédről és délben pont tizenkét órakor érkeztek meg a főváros határához. Ezt a hatvannyolc kilométeres utat egy órai pihenővel és ugyancsak folytonos ügetésben tették meg. A főváros határán Folkusházy Lajos városi tanácsos várta a gazdákat, akik ott tartózkodásuk alatt a főváros vendégei. Egy óra tájban érkeztek meg a Tattersall telepére, ahol az érkezésükre összegyűlt nagyszámú sportközönség várta őket. A megérkezés után Folkusházy Lajos tanácsos a főváros nevében meleg szavakban üdvözölte a vendégeket és külünösen gróf D’Orsay Olivért, az egész kirándulás tervezőjét és vezetőjét. Ezután a gazdák le- szállottak a fogatokról, a lovakat kifogták és bekötötték a 20. számú istállóba. A fővárosban létük alatt a makói gazdák megtekintették a főváros nevezetességeit, szombaton hajnalban pedig tovább folytatták utjokat Székesfehérvár—Keszthely—Baján át. * — Piros pünkösd napját az idén csaknem fehér pünkösdnek lehetett volna nevezni. Nem fényes pompájában, hanem komor, borongós voltában jelentkezett. Sőt a hegyekben, a Tátrában, a Magurában havazott. Tehát csakugyan fehér pünkösd szállott a hegyekbe. A mi gazdáink bizony veszedelemtől is tartottak — a fagyos szentek hidegen kacsingattak felénk. Ámde a fagyos szentek nem követtek el ünneprontást. Az Orbán meg talán csak meggondolja magát és követi társainak jó indulatát. — Politikai hírek. Vadász Lipótot, Kisvárda orsz. gyűlési képviselőjét a király igazságügyi államtitkárrá nevezte ki. — Az ország érdeklődését a politikai világban a fúzió, azaz a három függetlenségi csoport egyesülési törekvése foglalja el. Ezeket a pártokat, vezérlet és belszervezet egységes programm szerint akarnák vezetni. A figyelő munkapárti újságok azonban olyan jelenségeket állapítanak meg, melyekből az optimisták, a mindig jót és sikerültet várók nem egy, de sőt négy csoport alakulását remélik. És a milyen szeszélyes persona ez a politika, még — sikerülhet is. — Az idei katolikus nagygyűlés. Az Országos Katolikus Szövetség igazgató-tanácsa legutóbb tartott ülésén a katolikus nagygyűlés idejét november 9—11. napjaira állapította meg s az elsőkészitő-bizottságba Zichy János gróf elnöklésével Ernst Sándor dr., Giesswein Sándor dr., Hindy Zoltán, Mihályfi Ákos dr., Szebeny Antal dr., Szmrecsányi Lajos, Zlinszky János dr., Zsembery István dr. tagokat választotta meg. — A ,,Szent István Társulat“ ez a legrégibb irodalmi társulat, mely nagy nehéz időkben annyi szolgálatot tett a nemzetnek — csütörtökön tartotta évi nagygyűlését. A fényes és népes gyűlésen a hercegprímás elnökölt. A társulat működése nagy és tiszteletre méltó ma is. És ez a működés nemcsak az Egyházé, de a nemzeté. Azok a könyvek, melyeket kiad, az a szociális erő, melyet irodalmunk terén kifejt, azon tényezők sorába emeli, melyek a magyar nemzet kulturális munkájában és gyümölcsöző törekvéseiben a legeslegelsők közé tartozik. Örömmel látjuk, tapasztaljuk a nagy múltú Társulat erős izmosodását. — Eötvös József báróné, a hires magyar iró és államférfiu özvegye a múlt héten elhalálozott. 88 éves volt a tisztes matróna, ki férje halála óta elfelejtetten, félrevonulva élt a nagy iró és magyar emlékének. így vagyunk mi magyarok ! Szépen, pompásan eltemetjük nagy- jainkat, de feledjük azokat, kik nagyjainknak nemcsak dicsőségében, de szenvedéseiben és a nemzetének teljesitett hősies munkában is osztozkodtak. — Emlékérem a katonáknak. Becsből írják : Hir szerint azok a katonák, akik a válságos időkben szolgáltak, emlékérmet fognak kapai. Az emlékérem egyszerű kereszt lesz 1912-1913. felírással és minden tiszt, minden hivatalnok és a legénység minden tagja meg fogja kapni. — Egy sxabadságharcbeli zászló. Oroszországból a minapában becses ajándékot kapott a Nemzeti Muzeum. A Kaukázusi Muzeum igazgatója, Kasnakoff A., Tifliszből egy fehér selyem zászlót küldött Heidemann I. S. titliszi ügyvéd ajándékaképen. A zászló egyik oldalára barna keretben, kék mezőben, pálma- és babérág közt Magyarország címere van festve, a másik oldalán hasonló keretben két tölgyfaág között Zólyom vármegye címere ragyog élénk színekben. A lobogó széle mindkét oldalán, három szélén egy sor egymással váltakozó piros és zöld háromszöggel van szegélyezve és igy megfelel a szabadságharci zászló típusának, melyeknek legnagyobbrésze a világosi fegyver- letétel után az oroszok kezébe került. A lövésektől megperzselt zászlóval a Nemzeti Múzeumban lévő szabadságharci zászlók száma huszonháromra emelkedett. — A nagykőrösi salátavásár. Nagykőrösről Írják : Az élelmes nagykőrösiek világhírűvé tették salátájukat. Most szedik le ennek a hasznát, mert javában folyik a salátakivitel, amely még április végén kezdődött. Eleinte 1—7 korona között ingadozott 100 darab salátának az ára, a múltkori eső azonban oly jó hatással volt a még fejlődő salátára, hogy ma már 1- 3 korona volt 100 fej saláta ára. Legnagyobb részét a kivitelnek Budapestre és Bécsbe viszik, de külföldre is sokat szállítanak. A kivitel még egy-két hétig eltart, mert az idén rengeteg sokat ültettek a szorgalmas körösi asszonyok. — Elégett leány. Sátoraljaújhelyből Írják: Lippán Mária, a bélyi református pap szolgálója, a kályhába petróleummal akart tüzet gyújtani. Közben a kezében levő petroleumos üveg fölrobbant és a leány súlyosan összeégett. A pap a leány jaj kiáltásaira segítségére sietett, de maga is súlyos égési sebeket szenvedett. A leányt beszállították az ottani közkórházba, ahol nagy kínok közöt meghalt — Elítélték a postatolvajokat. Olvasóink előtt ismeretes a sátoraljaújhelyi postalopás. A tolvajok felett minap ítélkezett a sátoraljaújhelyi törvényszék. A bíróság a postalopással vádolt Taskó Ferencet négy évi, társát, Szabó Farkas Józsefet pedig három és fél évi fegyházra, az orgazdaság bűntettével vádolt Taskó Ferencnél és Szabó Farkas Józsefnét pedig hat-hat hónapi börtönre Ítélte és kötelezte mind a négy vádlottat, hogy kárösszeg és nyomozási költségek fejében 25.492 korona 65 fillért egyetemlegesen fizessenek meg a postakincstárnak. — A zacskó titka. Kiskunfélegyházáról írják: Lévai András csongrádi földmives ugyancsak megjárta. Egy cigánytól megvásárolt 950 koronáért egy zacskó pénzt. A zacskóban 12.000 korona papírpénznek kellett volna lenni. A furcsa vásárt a cigány úgy magyarázta meg a földmives- nek, hogy a zacskóban levő 12.000 koronát lopták s mivel a nagy papírpénzt nem meri forgalomba hozni, eladja 950 korona aprópénzért. A vásárt meg is kötötték, Lévai hazavitte a zacskót és odahaza a padláson nagy titokban fölbontotta. Kellemetlen csalódás érte azonban, mert a zacskóban a bankjegyek helyott egy csomó ujságpapirost talált. A csendőrség keresi a furfangos cigányt.
