Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-18 / 12. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO Tanácsadó. A nép tájékoztatására. Az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott 1900. évi március 31-ről kelt régebbi alakú 12 cm. hosszú és 8 cm. széles, viola- szin nyomású 10 koronás bankjegyek beváltási határideje f. év február hó 28-án lejárt. — Ezen naptól kezdve az addig be nem mutatott régi 10 koronás bankjegyek értéke az állam kincstár tulajdonába ment át, miért is az esetleg később még előkerülő ilyen bankjegyek beváltása csak a pénzügyminiszterhez intézendő folyamodvánnyal kérelmezhető. Ezek a forgalomból kivont bankjegyek nem tévesztendők össze az 1904. évi január 2-ról kelt 13 és fél cm, hosszú és 8 cm széles kék, piros, zöld szinü, zöld számmal ellátott, még forgalomban maradó 10 koronás bankjegyekkel. Az apaállatok beszerzése. A földmivelés- ügyi miniszter a napokban rendkívül fontos döntvényt tett közzé 63.918. sz. alatt. Hivatkozva ugyanis az 1894. évi XII. t.-c.-re, azt úgy értelmezi, hogy amennyiben közbirtokosságok nem szereznek be apaállatokat, vagy nem tartanak megfelelő mennyiségű apaállatot, a hiányzó apaállatokat beszerezni és tartani a községek el nem vitatható kötelessége. A papsajt a ház körül és az utak mentén található, amelynek a leveleit szokták megvenni. Június vagy július havában összegyűjtjük, megszáritjuk és becsomagolva eladjuk. Kivándorlás a háború elől. A háború veszedelme, amely a minap még annyira fenyegetett, erősen megkönnyítette a kivándorlásra csábitó ügynökök munkáját, akik ígéretet tettek, hogy hadköteleseket is átsegítenek a határon és aztán Amerikába. A határrendőrségi kirendeltségek azonban, — amint a belügyminisztériumba érkezett jelentésekből kitűnik, — keresztül húzták a kivándorlási ügynökök ravasz számítását s az utóbbi napokban ugyancsak jó fogásokat csináltak. A gyékényesi határrendőrség megfigyelte, hogy a trifali szénbányákhoz sokkal több munkás érkezik, mint amennyit ott alkalmazni lehetne. Legutóbb huszonhat embert tartóztattak le, akik a kőszénbánya munkásainak mondták magukat. A munkások az arad- megyei Bokszegről és a szatmármegyei Nagyszokond- ról jöttek és valamennyien a jegyző hivatalos bizonyítványával tudták igazolni, hogy Trifaliba munkásnak szerződtették őket. A bokszegi és nagyszo- kondi csendőrségek azonban megállapították, hogy a »trifalii munkások« mindegyike Amerikába készül. A jegyző hivatalos igazolványához pedig úgy jutottak, hogy az ügynökök, névszerint Siegfried József, Brotta Illés és Czull Flórián Trifaliból levelet intéztek hozzájuk, amelyben elfogadták őket munkásokul. Ezekkel a levelekkel aztán a kivándorlók félrevezették a jegyzőt. A kivándorlókkal egy üt a három ügynök is burokra került s a határrendőrség valamennyit letartóztatta. Még jobb fogást csinált a Csáktornyái határrendőrség. Néhány nap alatt nem kevesebb mint százötven, túlnyomórészt hadköteles kivándorlót tartóztattak fel. Ezek az emberek Arad-, Békés-, Bihar- Temes-, Bácsbodrog-, Háromszék-, Csik-, Somogy és Veszprémmegyék községeiből verődtek össze és valamennyit Csoja Ferenc és Munzák Béla ügynökök toborozták. Az antwerpeni, rotterdami és hamburgi kikötőbe akarták vinni a kivándorlókat, akiket Mura- szerdahelyig vonaton vittek és onnan gyalog akartak kiszöktetni Luttenbergbe. A Csáktornyái határrendőrség valamennyi kivándorlót feltartóztatta. Az őrizet alá vett kivándorlókat lakhelyükre toloncolják, a veszedelmes ügynököket pedig átadják az illetékes bíróságoknak. Fájdalom nélkül. Egy borbélymühely ajtaján ez a felirat volt olvasható: »Itt fogak fájdalom nélkül húzatnak.« Egy suszterinas kinyitja az ajtót és bekiált: — Hallja, nem tudná megtanítani rá a majsztramnét, hogyan kell fájdalom nélkül hajat húzni ? Közveszélyes munkakerülők. Városokban és falukon mindig találkozunk olyan alakokkal, a kiknek vagyonuk nincs és a kik Istentől kapott vagyonukat: egészségüket, izmaikat egyáltalán nem is kísérlik fölhasználni arra, hogy dolgozzanak. Tehát életüket becsületes, napról-napra való munkával fentartsák. Hanem e’ helyett csavarognak. Koldulnak, lopnak, lázitanak, elégedetlenkednek. Istent káromolják, a cudar életet szidják és azt hajtogatják: — Nincs munka. — Munka nélkül vagyok. Holott kíséreld meg csak, szólisd, hívd munkára és azonnal meg fogsz győződni, hogy az ilyen alakok neve : Közveszélyes munkakerülők. Az ilyen alakok keresetre vannak utalva, semmi vagyonuk nincs. És mégis élnek. Sokszor fütyülve élnek. De nem becsületes munkából. Csavargókat, az olyanokat, kik egyik másik faluban, városban nem tudták kimutatni, hogy miből élnek — eddig is üldözte a törvény, a rendőrség. És eltoloncolta illetőségi helyére. És ott? Maradt szülőföldi csavargó, közveszélyes munkakerülő. Most végre az ilyen veszedelmes elemekre is rátekintett a nemzet, a kormányzat szeme. Törvény készül, mely szerint ezek a helyi, szülőföldi csavargók, munkakerülők is, tehát köztük a kóborló cigányok is a közveszélyes munkakerülők sorába, fogalmába essenek. És a törvény gondozó, irányitó, gyógyító és védelmező kezeibe. A hivatásos kártyaspillerek, a csodadoktorok, jövendő-mondók, közveszélyes iszákosok s egyáltalán azok, a kik munkából a társadalomban nem akarnak élni s talán már nem is tudnak — gondozás alá, munka-kényszerbe fognak jutni. A mely kényszer azonban oda fog törekedni, hogy munkaszeretetté váljék. A dologháznak eszméje, gyakorlati kivitele tehát újra az életszükségletek közé jutott. Három évtizeden keresztül irtunk róla. A Magyar Földmivelő XVI évfolyama is tele van a dologházakat sürgető cikkekkel. Most, hogy az eszme a törvényhozás elé kerül — még többet fogunk róla Írni. Mester.
