Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-18 / 12. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ juk, vezetjük a gyermekeket. Példáinkkal, beszédeinkkel. És vannak szervezetek, pártok, egyesülések, melyeknek egyenesen az a czéljuk, hogy gyűlöletet hirdessenek. Gyűlöletbe mártsák nyelvüket. Különösen tollúkat. Pennájukat. Vitriol a tintájuk. Tőr a betüjök. És vér a szomjúságuk. Hát bizony ezek a jelenségek, a szenvedélyek elvadulásai okozzák sokszor háború nélkül is a háborút. A családokban, a társadalmi osztályokban. A féktelen indulatok, vágyakozások aztán átnyalábolják a nemzetek kormányait is. Innen keletkeznek a bonyodalmak, a válságok és a háboruságok. ★ Ne kicsinyeljük tehát azoknak a törekvéseit, akik a békességet munkálják. Hadd költözzék be az iskolába, a gyermekek leikébe a békesség szeretete. A békesség megbecsülése. Utána való epekedése. Talán egy uj nemzedék eléri ésszel, hogy a háborúskodásban egyik fél sem nyer. Rendesen nem nyer. A békesség pedig közös kincse az emberiségnek. Mester. Orbán napja. A három fagyos szent: Szervác, Pongrác és Bonifác napjai az idén szerencsére nem nagy kárt tettek a vetésben, gyümölcsfák rügyeiben, virágaiban. A magyar gazda most már a negyedik fagyos szent: Orbán felé tekintget aggodalommal. Vájjon mit hoz magával, pusztulást-e vagy áldást? Mert Orbán, mint a rég’ tanusitja, a szép tavasz derűjébe rendesen visszacsempészi egy napra a tél hidegét, megperzselte a pünkösdi rózsát, a nyíló virágok szirmát, a fák leveleit s a pusztulás fátyolával vonta^be a zöldelö vetéstáblákat. Mert megvagyon Írva régen rigmusokban : »Hogy ha eljön Orbán Deres szakállával, Nem lesz télé kamránk Isten áldásával. De hogy ha subáját Oda fönt leveti, Fényes napsugártól Melege lesz neki: Bő termése lészen Az egész határnak Búzája és bora Bőven a gazdának.« Ha ez a kalendáriumbeli jövendómondás beválik: akkor ebben az esztendőben beváltják a gazda jóreményét is a kizsendült vetések, a szépen fejlődő szőlófürtök. Muszka jutalom. A minap történt Moszkvában, hogy egy nagyherceg igen meg volt elégedve egy olasz énekes előadásával s a művész külön jutalmazására száz rubelt adott át a főudvarmesternek. Ez, látva a nagy ^összeget, hamarosan megfelezte azt s az aludvarmester kezébe már csak ötven rubel került. így fogyott kézről-kézre a jutalom s mire a jutalmazandó művészhez ért, egyetlen rubel lett belőle, de az is — hamis volt. Milyen gazdasági jövőt várhatunk a háború után? Az immár csaknem egy éve tartó nyomasztó, sőt tulfeszült pénzügyi állapotok, nehéz gazdasági viszonyok után az ország legfőbb kérdése — Milyen lesz gazdasági jövőnk. Főleg a háború után. Bizony tömérdek érték ment már eddig is tönkre. Nagy, kiszámithatlan lenne a következménye annak, ha még sokáig tartana a gazdasági depresz- szió, vagyis nyomás, pénzügyi rossz, csaknem elviselhetetlen állapot. A pénzügyi kapacitások mostanában hozzászólnak ehhez az égető kérdéshez. Ezek közt különös figyelmet érdemel Wekerle Sándor cikke, a volt pénzügyi miniszter és a külföld előtt is tekintélynek örvendő finánc-kapacitás. Mit mond hát a nagyfejü, súlyos agyvelőjü Wekerle ? — A gazdasági élet tapasztalatai — Írja Wekerle — sokszor igazolták már azt a tételt, hogy a háborús körülmények okozta depresszió után hatalmas föllendülés szokott bekövetkezni és én hiszem is, hogy ha majd eltűnik a gazdasági fejlődésünkre nehezedő bizonytalanság, akkor nálunk is be fog majd következni az újabb föllendülés korszaka. Kétségtelennek tartom azt is, hogy ha majd felszabadulnak a helyzet bizonytalansága miatt lekötött erők, ha majd az eddig visszatartott tőkék a vállalkozó kedvet uj életre keltik és a gazdasági életet ismét a rendes kerékvágásba terelik, akkor, főként ha a fogyasztóképesség is növekedni fog — mindez valóban bizonyos föllendülést fog létrehozni. Másrészt azonban nem hallgathatom el azt sem, hogy a nagyobb- szabásu gazdasági föllendülést a pénz drágasága, a fizetőeszközök szűke és a közszükségletek fedezése még hosszabb ideig akadályozni fogja. Aztán a Balkánnal szemben való helyzetünkről ir: — A Balkán viszonyokkal szemben — úgymond — két káros következményre már is el lehetünk készülve. Először, hogy kivitelünk, mely eddig Törökország felé irányult, a területi változások következtében most több állam közt fog megoszlani. Másodszor, hogy a nép fogyasztóképessége legalább az átmeneti időn át a mostaninál is jelentékenyebben fog csökkenni. Balkáni kivitelünk tehát egy ideig emelkedni nem fog. Nyomatékosan hangoztatja Wekerle azt is, hogy gazdasági és pénzügyi viszonyaink megváltozásának fellendülésének egyik nélkiilözhetten feltétele a mi zavaros, sőt veszedelmes belső állapotainknak, politikai viszonyainknak megváltozása. Mi magunk magunktól is függ tehát, hogy milyen gazdasági jövőt várhatunk. _ ==== bgCsalódás. I. szomszédasszony: Miféle nagy zaj volt maguknál az éjjel ? II. szomszédasszony : Az urammal pereltem ! I. szomszédasszony : Perelt ? Én azt hittem, hogy porolt. * * * A kaszárnya udvarán. Egy főrangú katona vizsgálta a bakákat. — Az egyik bakának valamit olvasni kellett, mire az kijelentette : — Alássan jelentem, nem tudok olvasni, A főtiszt megbotránkozott a katona tudatlanságán és a vezénylő tiszthez fordulva mondja: — Mégis csak hallatlanság, hogy nem tud valaki Írni és olvasni a XX. században .. . — Jelentem alássan — szólt a baka — nem a huszadik, hanem a harmadik században szolgálok.
