Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-11 / 11. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Magyar szakács az angol királynál. György angol király Gibraltár meglátogatására hosszabb kirándulást tesz. A királynak ez az útja a magyar szakácsok kiválóságának egy újabb bizonyítéka, mert a királyi konyha vezetését ezen az utón Görög Rezső magyar ember fogja eszközölni. Görög nem tartozik az udvari konyhához, hanem erre az alkalomra a főudvarmesteri hivataltól felszólítást és meghívást kapott. — Bányarobbanás Amerikában. Fidleyville (Pennszilvánia) egyik bányájában robbanás történt, amelynek nyomán a bányában nagy tűz támadt. A robbanásnak körülbelül száz ember lett áldozata. És ezek közt különösen sok magyar, honfitársunk. ' Feltalálta magát. János gazda valamelyes szolgálatért töltött káposztával traktálta meg a Pista cigányt. Látva, hogy az csak a tölteléket eszi meg, kérdi: — Hát a bórét nem eszed meg more ? — Hm, á ló se esi meg ázs ábrákos tárisnyát — felelt a cigány. Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * A Hunyadiak üldözése. Hunyadi János halála megdöbbentett mindenkit. Mondják, hogy mikor Mohamed szultán értesült haláláról, igy szólott: — A föld legnagyobb vezére veszett el! Csak Czillei örült. Sőt most már kimondotta, hogy addig nem nyugszik, mig a Hunyadi nemzetséget (melyet »eh« fajnak nevezett) ki nem irtja. Amint beszéli, úgy igyekezett cselekedni is. Rávette a királyt, hogy országgyűlést hirdessen. Futakra gyűltek az urak, ahol Czilleit kormányzóvá. Újlakit az ország főkapitányává választották. A Hunyadiakat pedig kötelezték, hogy az atyjoktól reájok bízott várakat nyomban átadják. Tehát már itt látszott, hogy a Hunyadiak ellenségeinek kezébe jutott a hatalom. A várak közül különösen Nándorfehérvárét hangoztatták. Pedig voltaképpen nem a vár kellett nekik, hanem Hunyadi László, aki atyja halála után ennek a várnak a kapitánya volt. Az országgyűlés után tehát Czillei a királylyal Nándorfehérvárra utazott. Az utazás előtt Czillei Brankovics Györgyhöz, az ő ipához, levelet küldött, melyben azt irta, hogy: — Nemsokára két labdát küldök! A nándorfehérvári őrség elfogta a levél vivőjét és a levelet elolvasták. Hunyadi és barátai tisztába voltak, hogy a két labda alatt Hunyadi László és Mátyás fejét érti. A várban tehát el voltak készülve Czillei fogadására. A király Czilleivel és cseh fegyvereseivel már a várhoz érkezett. Hunyadi László a vár kapujánál fogadta uralkodóját. Miután bemutatta alattvalói hódolatát, megindultak a vár belsejébe. A király, Czillei, Hunyadi és barátai beléptek a várba; de mikor az idegen katonákra került a sor, a kapu becsapódott, s igy a királylyal és Czilleivel érkezett csapatok künnrekedtek. A király összerezzent, Czillei sóbálványnyá. meredt. Hunyadi László térdeire ereszkedett, átnyújtotta királyának a vár kulcsait, hogy további parancsait várja. — Csak maradjon nálad, — mondotta a király, — gondjaidra bízom a várat; kövesd atyád példáját ! Mindezeknek a dolgoknak persze nem igy kellet volna történnie. Mert nem igy főzte ki Czillei! De hát a jelen körülmények között bizony a királynak sem volt mersze másképen cselekedni. Másnap tanácskozásra voltak hiva. Hunyadi korán lépett a tanácskozó-terembe. Czilleit találta ott... A hős Hunyadinak fia odalépett a ravasz Czil- leihez és kemény szavakban vetette szemére álnokságát. Szót szó követett s a két főur keményen összezördült. Mindketten kardott rántottak, mig a zajra Hunyadi barátai a terembe rontottak és Czilleit agyonvagdalták. Czillei megölésének hire azonnal elterjedt a várban. Az ifjú király meg ijedt; hanem mikor elmondták neki Czillei ármánykodó gonoszságát, úgy látszott, hogy megnyugodott. Hunyadi Lászlónak megbocsátott; sőt az ő anyjának, Szilágyi Erzsébetnek kértére, Temesvárott esküvel is fogadta, hogy Czillei megöletéséért nem áll hosszút. Az ország jobbjai meg szívesen, örömmel látták ezt a kiengesztelődést; hiszen az egész nemzet szeretettel gondolt Hunyadi Jánosra és szerette gyermekeit. Ha akar hideget, ha akar meleget. Kiment a székely a fiával az erdőbe. Munkaközben bele-belefuj az öreg a tenyeiébe. Este otthon a vacsoránál látja a fiú, hogy az apja fújja a kását. Egy darabig csak nézi, nézi . . . azután azt mondja : — Mír fú kee arra a kására ? Apa: Hogy hideg legyen. Fiú : Hát mír fűt kee kint az erdőbe a tenyerire ? Apa : Hogy meleg legyen. Fiú: A haj ! de kutya pofája van keenek! ... ha akar kee hideget fú, ha akar meleget fú kee. A szerkesztő telefonja. Pálóoz. Az ön lapja tiszteletpéldánykép’ ment. Az e célból küldött összeget Bugyis János nevére irtuk. Akit fél évre felmentünk az előfizetéstől. Hát nem kaphatnánk egy- egy kis apró cikkecskét az ottani tapasztalatairól ? Szívesen vennők. — Papháza. K. B. Igen örülünk, hogy ott bekötik lapunk példányait és az olvasókörnek legkedvesebb olvasmánya lesz, melyből még az uj nemzedék is erőt és tapasztalatot szerez. Intézkedtünk, hogy kiadóhivatalunk küldje a kért számokat. — Budapest H. P. Már mi útnak indítottuk. Csodálkozunk, hogy még nem kapta pártfogoltja, aki pedig »türelmetlenül várja a derék F.-őt«. Újra intézkedünk. — Bács. Annak igazán örülünk, hogy lapunkat úgy szeretik, alig várják. De azért levelüket nem nyomtathatjuk ki, mert hiuságos dicsekvésnek venné sok jó barátunk. Hát csak élvezzék. Mi meg dolgozunk tovább, mig Isten engedi. Udv. — Bodrogközi. No még csak a kék, hogy arcképemet közölném. Ezt már sokaknak és sokszor üzentem. Bizony elég kövér. Az ökörnyál kötekedik a hajammal. A lélek fiatal. Nem cserélne sok ifjú fejével, leikével, kedélyével. MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁHON.
