Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-11 / 11. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO szép ékszer után. Ki kullog utána. Mert hiszen... a mamájának ékszere volt. Azért kullog utána. A leány dala meg felcsattan, mint a rózsabokor csalogányának hangja. És átöleli a cserepes rózsabokrot... Csókolja, mondva, mondja... — Hozta. Ő hozta. Messziről... a táborból. Piros pünkösd napjára... Boldogságunk elérkezett napjáraMester. A fánk jubileuma. éve annak ma, hogy Plaszter Katalin ■ sütemény-készitőnő Bécsben — a fánkot jelen gömbölyű alakjában piacra forgalomba hozta. Az első fánkot már 1812-ben készítette, de az két külön, egymásra helyezett tészta-lapból állott, közben a töltelékkel, mely azonban sütéskor az oldalon kifolyt. Két emberéletet mentett meg egy medaillon. A budapesti Andrássy-ut közvetlen szomszédságában, a Csengery-utcában nagy ribilló volt a minap éjszaka. Egy közöshadseregbeli káplár illuminált állapotában lövöldözni kezdett a járókelőkre és rekedten ordította, hogy mindenkit megöl, aki nem hajlandó kardot kötni az oldalára a szerbek és czrnagorczok ellen. A káplárt, aki a 6. sz. közös gyalogezrednél szolgál, Lukács Sándornak hivják. Lukács a múlt nap este kilenc óra tájban betért a Csengery-utca egyik kis vendéglőjébe és egymásután rendelte a spriccze- reket. Az egyik szomszédja közben megkérdezte tőle: — No, vitéz ur, lesz-e háború ? Lukácsot dagasztotta az önérzet és büszkén jelentette ki: — Lesz bizony, lesz. Mert kell is lennie . Az ország nem tűrheti, hogy a szerbek és a montenegróiak állandóan packázzanak velünk. Lemegyünk és szétütünk köztük. Beszéde közben annyira fellelkesült a káplár, hogy egyre bőbeszédűbb és hangosabb lett. Az emberek pedig még ugratták is a vitézt: — Jobb dolgunk is akad nekünk, mint lemenni a czrnagorczok ellen. Néhányan biztosan ott hagynánk a fogunkat. Kell is az nekünk. Lukács Sándort aztán egyszerre kihozta a sodrából az ingerkedés. Felugrott az asztalától, előkapta a revolverét és lelövéssel fenyegetett mindenkit, aki nincs vele egy véleményen. A revolver láttára megfagyott a szó az ingerkedő ajkakon. Akadt azonban néhány merészebb ember, aki lefogta a dühöngő, részeg katonát és kituszkolta a vendéglőből. Odakint aztán csakugyan lövöldözni kezdett Lnkács Sándor. Öt lövést tett az éjszakai járókelőkre. Négy golyó a levegőbe fúródott, az ötödik azonban egy nőt ért, de csodálatosképpen nem sebesitette meg. A golyó Mautner Zsigmondné, született Hauser Margttot, egy bőrügynök feleségét találta, akinek a medaillonjáról azonban visszapattant. A lövöldöző bakakáplárt lefogták és bevitték a fő- kapitányságra, ahova hajnalban őrjárat ment érte. A rendőrségre bement Mautnerné is, ahol elmondta, hogy medail- lonja, amely megmentette életét, már másodszor szerepel életmentőként. A kis ékszert, amelynek négy és fél milliméter a vastagsága és most gyermekei fotográfiáját őrzi benne, azelőtt az édesanyja hordta. 1896-ban, Pozsonyban egy őrült aki a tébolydából megszökött, lőtt rá az idős uriasszonyra. Ez az amulett fogta fel akkor is a golyót és mentette meg a halálos veszedelemben forgó asszonyt. Közegészség. Házi-patika. — Szedjünk gyógynövényeket. — A Bzékfű. Az orvosi székfű vagy kamilla mindenki előtt ismeretes; az Alföldön óriási mennyiségben terem. Igen keresett és értékes gyógynövény, amelyből nagy mennyiséget szállítunk évenkint külföldre. A székfünek a virágja értékes és azért csak azt gyűjtjük és utánna szárítjuk. Napon nem szabad szárítani, mert színét veszti és értéktelenné válik. Szárítás után faládákba csomagoljuk és elküldjük. Zsákokba nem célszerű csomagolni, mert összemorzsolódik és kevésbé értékes lesz. Nedves helyen ne tartsuk, mert könnyen megpenyészedik a virág. Jól kezelt elsőrendű székfüvirág kilójáért 140—150 koronát is ad a kereskedő. A bodzafa. Minden tanya vagy ház körül terem a bodzafa, amelynek virága értékes izzasztó teát szolgáltat. A bodzavirág nagyon keresett és a falusi patikus is szívesen megveszi. A kerti bodzavirág értékesebb mint az erdei vagy mezei, azért csak azt kell szedni. A bodzafa rendesen júniusban virágzik, akkor kell virágját leszedni és szárítani. A szárítás ne napos helyen történjék mert akkor köny- nyen megbámul a virág és értéktelenné válik; legjobb a padláson kiterített papiroson szárítani a virágot. Mihelyt megszáradt, a virágot a szárról ledörzsöljük és elcsomagolva elszállítjuk, A bodzavirág egy métermázsájáért 100—140 koronát is adnak. Valóság — a varrógépről. Igen, mert igy szokott szólam a nóta: »Mese a varrógépről.« Az eset, a nóta, a miről meg kell emlékeznünk, szomorú valóság Minduntalan megismétlődő valóság: A varrógépről. Az történt ugyanis, hogy a szatmári vizsgálóbíró letartóztatta Szobovics Mór és Kohn Emil nkárolyi gépkereskedőket, kik azzal a mesével járták be a falvakat, hogy az állam varrógépiskolákat fog felállítani a vármegyében. Igen sok leány jelentkezett az állami varrógépiskolába való felvételre, a szülők is aláírták a jelentkezési iveket, amelyekről csak később derült ki, hogy egyszersmind megrendelő iv is volt. E megrendelések alapján mintegy 40 varrógépet küldöttek szét a falvakba és ha a gazdák megtagadták a fizetést, pört indítottak ellenük. A megindult eljárás során a csalást kétségtelenül beigazolták. A vizsgálat az ügyben még tovább folyik. Folyik . . . folyik és mindig folyik. Pedig hányszor és hányszor figyelmeztettük mi is a gazdákat, a földmiveseket arról, hogy a mi történeteink nem mese, de valóság a varrógépről. Hányszor és hányszor irtuk, hogy a falu népe ne üljön fel az ilyen csalóknak. Kérdezze meg a papot, jegyzőt, tanítót. És engedjen, hozasson a házába egy igazi jó barátot. Egy megbízható jó magyar újságot. Az őrt állana az ilyen rablók ellen.
