Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-09 / 2. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1913 március 9. 2-ik szám. üegjöleiiik Biiuden usároapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FKLEI.ÖS 8S5EBWSZTÓ ÉS KIABÓTULjUBOSOS : Eiőfizetési árak Egész, évre .... Fél évre................... . . ü Negyed évre . . . . . 1 Most üssük a vasat! Azt a siránkozást olvasom egyik-másik újságban például: — Könnyen megtörténhetik, hogy a háború befejezése után az életben maradt bolgár kertészek vissza se jönnek. Talán nekik is több földjük lesz otthon; szükség is lesz minden bolgárra. Nos és akkor — — akkor a városok élelmezésében, illetőleg zöldséggel való ellátá- j sában — meglehetős nehézségek, sőt fenn- ( akadások lesznek. Uhm! Ez bizony szomorú dolog. Magyar- országon, a termékeny Kánaánban ... ha a bolgárok vissza nem jönnek, hát akkor . . . nincs, nem lesz zöldség a levesbe sem. Itthon pedig úgy van a dolog, ott tartunk, hogy inség-munkáról kell gondoskodni. Hogy itthon nincs munka, Amerikába kell vándorolni. Itthon nem győzzük a munka- nélkülieket segélyezni. A kórházakból kergetik a szimulánsokat. Akik inkább fekszenek, tétlenkednek, mintsem dolgozniok kelljen. Hát bizony szégyenpir borítja az ember, a magyar ember arcát, mikor ezeket a dolgokat igy himezés-hámozás nélkül le kell Írni. Dehát . . . dehát hogy, mikép is juthattunk idáig? Nem kell ezen sokat óbégatni. Aki a magyar nép lelki, gazdasági világát, nagy munkaerejével szemben kényelemszeretetét ismeri — az tisztában lehet a felvetett kérdésre való felelettel. Kétségtelen, hogy a magyar földmivelő népben a kertészettel való foglalkozás iránt való hajlam megvan. De ha a magyar embert üstökénél fogva nem cipelnek valamire, bizony nem mozdul ő. És ha különösen a magyar közönség kényelmesen, készen, elibe rakva szerezhet be valamit, hát nem törődik ezzel-azzal, nemzetével, idegennel. Hanem szórja a pénzét, mig van. Aztán kiabál, hog}^ szörnyűséges ez az ország, még élni sem lehet benne. Régen, nem is oly feledhető időben a magyar ember kertjében úgyszólván érték nélkül való bőségben termett a zöldség. Ma alig termel. Hiszen, mikor olyan olcsón beszerezhető. Nagy lanka, (folyómenti dűlő föld) magyar tulajdonosait ismerek, akik a bolgároktól szerezték be a téli zöldséget. A maguk birtokán pedig drága műkertészeket fizettek. A magyar kisvárosi polgárasszonyoknak nincs idejük a zöldségtermelésre. Ha mindjárt kertjük van is. Más most az ő gondjuk, dolguk. Meg aztán ? Olyan olcsón lehet beszerezni a bolgároktól. Igazán nem is érdemes fáradozni. És igy van mindennel. Még kenyeret se érdemes már sütni, hát iszen jönnek a Konstantinovicsok csinálják a jó, dagadtfakadt komlóskenyereket. Mikor olyan köny- nyen be lehet szerezni. Mindenre pénz, pénz. Még a gazdáknak is mindenre csak pénz és pénz. Persze a pénz megy. De jönni nem jön. így aztán persze — pénzszükség van. Hát annyi bizonyos, hogy ily viszonyok közt be fog következni a bolgárok elmaradása nyomán — átmenetileg — a zöldségszükséglet. Mert a magyar kertészet csak
