Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-06 / 6. szám
MAGYAR FÓLDMIVELŐ 5 Gazdák világfa. Az aratási szerződések kötéséről. — Munkaadó és munkásokról. — Munkás embernek legfontosabb kereső ideje az aratás; akkor keresi meg kenyere javát. És jó, ha a munkás ember tudja, hogy mire vigyázzon akkor, mikor nyári keresetét biztosítani akarja. Igaz az a beszéd, hogy Írás beszél, mert ha nincs irás, akkor hiába van minden, az ember nem tudja oly könnyen megtalálni az igazat, a jogos követelést. Tehát egykét sorban a gazdasági munkaszerződésekről fogunk Írni, melyről, amint tudjuk, az 1898. évi II. törvénycikk rendelkezik, mely törvény világosan és tisztán megmondja, hogyan kell eljárni ilyen szerződések megkötésénél ? S egyaránt védi, úgy a munkás mint a munkaadó jogos érdekeit. Azt mondja a törvény, hogy aratást, hordást, nyomást, cséplést, általában bármely gazdasági munkát nem cseléd minőségben szerződésileg elvállalni szándékozó munkásokkal a munkaszerződés mindig írásban és néhány eset kivételével a munkaadó vagy annak megbízottja vagy a munkások többségének lakóhelyén illetékes községi elöljáróság vagy városi tanács előtt kell megkötni. Ha a szerződés nem ezen törvényes rendelkezés alapján jött létre, akkor azt érvényesíteni a köz- igazgatási hatóság előtt nem lehet, s hiába szaladgálunk a főszolgabíróhoz, meg az alispánhoz, az nem tehet semmit sem; az aratási szerződésben mindig megjelölendő, hogy mekkora körülbelül a terület s micsoda termények vannak; ha a munkaadó gazdaságában az aratás egy részét hozzátartozóival, alkalmazottjaival, cselédeivel vagy napszámosokkal akarja végeztetni, ezt a szerződésbe be kell venni és meg kell jelölni, hogy mekkora ez a terület és milyen terményekről van szó. Igen fontos a törvény következő rendelkezése is, melyre mindenki nagyon vigyázzon s ki ne maradjon szerződéséből: ha aratási, hordási, cséplési szerződésben a munkabér a remélt termés bizonyos hányadrészben van megállapítva, akkor a szerződésben e munkabér vagylagosan, azaz az évi termés átlagos minőségének megfelelően a termény bizonyos súly szerinti mennyiségben, vagy pedig készpénzben is megállapítandó. (Például minden tizenkettedik kereszt a munkásé vagy ehelyett készpénzben kap ennyi és ennyi mázsa terményt.) Ha a munkaadó élelmezi az embereket, akkor a napi élelem is megállapítandó; ha foglalót vagy előleget kap a munkás azt a bérbe be kell számítani s ha azt vissza is adjuk, egyoldalúan a szerződést nem lehet felbontani, tehát az elvállalt kötelezetség alól nem lehet kibújni. Ha a munkások biztosítékot adnak a munkaadónak, például készpénzt vagy értékpapírt, akkor ezt az eljáró községi elöljáróságnál letétbe kell helyezni. A törvény rendelkezései szerint az elöljáróság előtt kötendő s két példányban írásba foglalandó szerződést aláírás előtt a jegyző az elöljáróság egy tagja jelenlétében a felek előtt felolvassa, a felek anyanyclvén megmagyarázza s figyelmezteti a feleket, hogy micsoda következményei lesznek, ha nem tartják be a kikötéseket; mindkét szerződést a jegyző és az előljárótársa jelenlétében alá kell Írni; aki nem tud írni, az a keze jegyét Írja oda. A szerződés aláírása után a jegyző hiteles elől- járótársával együtt a szerződés mindkét példányára rávezeti a záradékot, mellyel bizonyítja, hogy a szerződést fölolvasta, megmagyarázta, az aláírásokat hitelesíti a munkásigazolványba beírja a munkaadó nevét, a munka nemét és idejét és azt. hogy az igazolvány tulajdonossá előttük kötötte ezt a szerződést; egyik szerződést végül átadja munka adónap másikat pedig a munkások egyik megbízottjának. Természetes, hogy a jegyzőnek ezért a munkájáért díjazás jár, mely díjazás pontosan meg van határozva s amit köteles mindenki megfizetni; a szerződéskötés és költségét a mukaadó fizeti. íme tehát, ezek azok a főbb rendelkezések, melyek a szerződéskötésnél különösen érdeklik a munkaadót éppen úgy, mint a munkást. Ha e rendelkezések szerint kötjük meg a szerződést s valami baj van, nyugodtan mehet mindkét fél a főszolgabíróhoz, hamar megtalálja ott az igazat, mert csak az ilyen módon kötött szerződések tartoznak hozzá, hogy röviden lehessen Ítélkezni és ne kelljen szorgos munkaidőbe hónapokon keresztül bírósághoz szaladgálni. ÖnárTO-lás. A káplár rákiált az újoncra: — Adjon hálát az Istennek, hogy én abriktolom, különben, ha én nem volnék, hát kend lenne a század legostobább embere! Háziasszony. Az ellés. Kevés háziasszony és gazda tudja, hogy milyen fontos az újszülött állat későbbi fejlődésére az, hogy miképpen járunk el az ellés előtt és az elléskor. Ellés előtt a jó háziasszony és gazda legfontosabb teendője a vemhes állat szorgos megfigyelésében áll, hogy gyors és kellő segély nyújtására mindig készen álljon. Ajánlatos a vemhes állat combjai belső felületének, a hüvelyajkaknak, a végbél környékének és farknak langyos szappanos vízzel való gyakori lemosása és ezután creolinos vizzeli leöbli- tése. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy milyen fontos a vemhes állat tisztántartása és azért az állat imént említett részeinek tisztogatását minél többször ismételjük, annál jobb. Igen sok elvetélésnek volt oka a tisztátlanság és a kellő gondosság elmulasztása. A vemhes állat hüvelye nincsen ugyanis zárt állapotban, a nyálkahártya pedig igen nagy hajlammal bir arra, hogy fertőző gombákat fogadjon a nyálkahártya szövetébe, melyek felszívódás folytán a szervezetbe kerülnek. Ha már mutatkoznak az ellés előfájdalmai, akkor az állatot semmiesetre se hagyja a gazda egyedül, sőt jó, ha 1—2 emberről is gondoskodik, kik a nehéz ellésnél az állat segítségére lehessenek. Az erősen megduzzadt tőgy kifejendő, mert az állat nehéz fekvése lassítja és kínosabbá teszi az ellést. Mikor a hüvelyajkak között
