Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-30 / 5. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO Ismeretek-tára. Ami szükséges is és lehetséges is. A nagy örökségről tehát már tisztában van a mi olvasónk, aki az átöröklésről való ismertetésünket figyelemmel kisérte. Most tehát menjünk egy lépéssel tovább. Az a kérdés merül fel ugyanis ez elmélyedés során, hogy hát mi a teendő az úgynevezett terhelt gyermekekkel szemben? Lehet-e ezzel az örökséggel, fogyatkozásokkal, miket a gyermek magával hoz a világra, lehet-e szembeszállani, velük megküzdeni. Azaz lehetséges és szükséges-e olyan eszközöket használni, mikkel ezeken a bajokon, ha teljesen nem is győzedelmeskedünk, de következményeiket megelőzzük. Jobb, helyesebb, elviselhetőbb irányba tereljük ? Példákkal teszem világosabbá a kérdést. Teszem azt, valamelyik gyermek a szokott és várható időre még nem beszél. Csak hebeg. Gagyog. És talán mégegyszer annyi időre is, mint egy más gyermek, csak nehezen, igen nehezen tudja magát beszéddel megértetni. Egy másik gyermeknek a szellemi képessége észrevehetően lassan, sőt nehezen fejlődik. Csaknem hülye. Nem érdeklődik semmi iránt. Nincs kedve játszani. Vagy a nagy koponyája nem erősödik. Szemei beesettek. Lábára már időn túl nem tud állani sem. Járni meg éppen nem is próbál. Úgynevezett angolkóros. Vannak gyermekek, akik idegesek. Szerfölött nyugtalanok. Reszketnél;, félénkek. Összerázkódnak. Minden legkisebb zajra felriadnak. Az anyák különösen észre szokták venni ezeket a defektusokat, hiányokat, a gyermekkel született bajokat. Sokszor ügyet sem vetnek reá. Majd elmúlik magától. Máskor túlságos, kétségbeejtő aggodalommal vannak, de azért nem merik mondani még a családban sem. Pedig higyjük el, hiszen a tapasztalat, a meg- próbálások igazolják, hogy ahol korán észreveszik az átöröklés során szerzett bajokat, hiányokat, defektusokat, természetellenességeket: ott még nincsen minden elveszve. Ott még nem kell, nem szabad kétségbe esni. Sőt éppen a lemondással, a késlekedéssel, a beletörődéssel szerzik és öregbítik leginkább a bajokat. Amely bajok egy kis utánjárással, nógatással, folytonos és éber cselekvésekkel, különösen pedig tudatos, okos ráhatásokkal enyhülne, sőt elmúlnék vagy legalább elviselhetővé válnék. A nevelés ugyanis nemcsak lehetséges, de szükséges. Okvetlenül szükséges. Életfeltétel. A nevelés éppen az a ráhatás, amellyel a kiskorút, még a terhelt kis korút is emberré, egészséges, szellemi és testi erejének használására fejlesztjük, képesítjük. Szeretném, ha egy természetből vett képben sikerülne megmutatni azt, mit tehet az irányítás, a vezetés, a ráhatás, a fokozatos, éber figyelemmel való kisérés. Hát nézd csak, ott bugyog egy kis ér a hegy oldalából. Szétfolyik, azt hinnéd, hogy annak élete sohse lehet. Hogy szétfolyik. Vagy ha kitör is a folyását akadályozó gályák, földhuzások és más ellenhatásokból — szétfolyik, csak kárára lesz növénynek, földeknek, embereknek az összegyülemlett víztömeggel. De segítő kéz jő. Felfogja a kis ért. E segítség folytán ő is könnyebben ás magának medret. Egyszer csak zuhogni, ömleni kezd. Folyó, majd hömpölygő folyammá dagad. És csakugyan szabálytalan, kacs- karingós folyásával, időnkint meggyülemlett vizével, habjaival, hullámaival átkává lehet természetnek és embernek. De jönnek a szabályozó kezek. Ö maga is partot hány. A szabályozások pedig egyenes, köny- nyebb utat jelölnek neki. Partok közé szorítják, a mederbe kényszerítik. És ime, áldások forrásává válik a féktelen víztömeg. S ha egyszer-egyszer sikerül is neki bömbölve kiszakítani magát, visszatér medrébe. Megcsendesedik. És folytatja rendes, napi munkáját. Terheket visz hátán és szolgálja hivatását. így van az emberi természettel, élettel. Még a defektusokkal, a hibákkal, a természetellenes szenvedelmekkel is. Ha korán segítő, irányitó kéz nyúl hozzá. Ha a nevelés ottyvan mindjárt az első buggya- násoknál, az első rendellenes kiszökéseknél. És foly- ton-folyvást kiséri, irányítja, segíti, vezeti — azt a különben szeszélyes, születésénél fogva rendellenes lelki egyensúly megzavarást, kiugrásokat a megfelelőbb helyzetbe, mederbe terelni. A nevelés nem tehet mindent. De sokat, hihetetlenül sokat tett már és tehet. Éppen azért, ha a nevelés minden emberre nézve lehetséges és szükséges: sokszorosan szükséges és mint tapasztaljuk, lehetséges is azokra különösen, kiktől a természet egyet-mást megtagadott. Pedagógus. Sikerült lakodalom. — No, hogy mulattak a Csengő Pali lakadalmán? — Nagyszerűen! Még a menyasszony is verekedett. Újabb veszedelem a Balkán felől. Az orosz medve uj nyugtalan egere. Elsőben Szerbiával gyűlt meg a bajunk. Ez a kis államocska háta mögött érezvén a nagy orosz medvét, kis nyugtalan egérként kezdett az oroszlán szemébe kapdosni. Ausztria-Magyarországgal csak úgy játszadozott igazán, mint a macska az egérrel. Aztán ... a medve távolodván tőle, ő is a maga fészkébe vonult vissza nyugtalankodásaival. Most, mikor már a teljes békében hitt a világ, most egy másik nyugtalan, sőt magáról teljesen elfeledkezett egér piszkol újra az oroszlánnak farkán — orrán. Montenegro, ez a parányi kis államocska tartóztatja fenn a békét. Nem csak, de oly kihivólag, mondjuk gyerekes hencegésekkel tetőzi embertelen, durva hadakozását és kegyetlenségeit, hogy valójában csudálni kell a nagyhatalomnak, Ausztria-Magyarországnak óriási türelmét. Ez a maroknyi ország, melynek lakossága csaknem beleférne a mi fővárosunkba, oly rémes, embertelen cselekedeteket vitt végbe és oly kihívó válaszokat küld nekünk számonkérő felszólalásainkra, hogy csakugyan megérdemelné, melyszerint rajta üssünk és megegyük egy fölöstökre. Magasabb szempontok és különösen az Erő és
