Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-30 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 A női becsület. A vidéken történt, hogy egy boldog vőlegénynek valamelyik ismerőse szükségét érezte annak, hogy a vőlegényt egyről-másról fölvilágosítsa. így történt azután, hogy a vőlegény előtt vallomásokat eresztett meg, amely vallomások azt foglalták magukban, hogy neki a bájos mennyasz- szonnyal huzamosabb ideig belső viszonya volt. A meglepett vőlegény a történteket mihamar elmondta a menyasszonyának, akit nem is vezetett oltár elé, mert hát — miként gondolta — ilyen leányt nem vehet feleségül. Ami a kellemetlen helyzetbe került mennyasszonyt illeti, az a rágalmazó ellen pört indított s a bíróság ennek következtében a fecsegő embert fogságbüntetésre Ítélte, egyáltalában nem engedve meg, hogy állításának valódiságát bizonyítsa. Mikor a póruljárt épen nem elsőminőségü gavallér a fogságból kikerült és már azt hitte, hogy plety- kázásáért megbünhödött, arról volt kénytelen értesülni, hogy a megrágalmazott mennyasszony kártérítési port is indított ellene, követelvén ezer koronát, mert hiszen a rágalmazásnak a következménye az volt, hogy a vőlegénye elhagyta és mert egyhamar nem igen köthet házasságot, mert hiszen azok, akik ismerik, mind tudnak arról, hogy milyen váddal illették. Ebben a kártérítési pörben a Curia most hozott Ítéletet, kimondva, hogy a gavallér, miután a női becsület sérthetetlenségéhez fűződő jogi érdeket megsértette, kártérítésre köteles. A meggondolatlan férfiú tehát nemcsak ült, de még fizet is. Mindezt jó lesz megjegyezni azoknak, akik fecsegni szeretnek és akik a titkokat nem tudják vagy nem akarják megőrizni. Tanácsadó. Vértetü és állati tetvek elleni védekezés. A vértelű ellen lombfakadás előtt többször ismételten nyolc százalékos dendrin-oldattal kell a fácská- kat bepermetezni. A metszés vagy kapavágás okozta sebeket gondosan be kell ojtóviasszal kenni. A gyökereken levő vértetüket pedig akként pusztítjuk, hogy gondosan, lehetőleg anélkül, hogy a gyökereket megsértsük, azokról a földet lehúzzuk és törött, oltatlan mésszel szórjuk be, azután ismét betakarjuk földdel. A vértetű kártétele következtében el- görcsösödött hajtások levágandók és elégelendők, a sebhelyek pedig bekenendők oltóviasszal, mert ezekre a sebhelyekre szeret leginkább a vértetü rátelepedni és azoknak beforradását megakadályozza. Az állati tetvek irtására ajánlatos szappanos viz és petroleum keveréke. 125 gramm háziszappan 25 liter lágy vízben főzendő. Midőn a szappan teljesen feloldódott, 5 liter petróleumot öntünk hozzá és néhány percig szorgalmasan keverjük. Lehűtött állapotban ezen keverék kocsonyaszerü lesz. Ebből egy rész kilenc rész meleg vízben feloldatik s ezzel az állatok bedörzsöltetnek. A bedörzsölés egy ruhadarabbal vagy kefével eszközlendő. — Ezen szer a tetvek ellen jobb, mint a mérges kenőcsök, melyek nem mindig veszélytelenek. Egy képkiállitáson. A cívis nézi a képet, amely egy piaci tyukvásárt ábrázol. — Aztán, hogy ez a kép? — Ötszáz korona ! — Micsoda? Ötszáz korona? Mikor 80 krajcárért egy pár eleven tyúkot adnak, a melyik még tojik is ? Vasárnap. A haragosok. Amint a fény a sötétséget, Miként a viz a parazsát: Két szomszéd úgy gyűlölte egymást, Isten tudná, hogy mi miatt. Villát szőrit az egyik éppen És úgy les háza szögletén: — »Átjár valaki a sövényen, A nyom is erre néz felém.« A másik egy dorongot kapva Magába boszusan motyog: — »Hisz’ udvaromra csenni járnak, De megfogom, ha meglopott!« Sokáig néma csöndben állnak. De a sövény most zajba kap S a két szomszéd bőszülten ugrik: — »Megfogtalak! Megfogtalak!« De poklok ördöge, mit látnak? Csókot cserél két tűzajak : — »Az én fiam?« »Az én leányom?« S a két rossz szomszéd megszalad. Urfi vőlegény. — Irta: Bodnár Gáspár. — Jámbor András gazda-ember dolga egy néhány esztendeje nem a legjobban megyen. A mostoha idők. az idő-csapások, az adósság kamatjai, az adó, meg a jó Isten tudja csak, mi minden szerencsétlenség vala annak oka, hogy András gazda tűzhelye szétverődött, mint az erdő fészkei, mikor a vihar szaggatja meg. Felnőttek a gyerekek! Szerencséje a gazdának, amivel vigasztalja magát. — Menjetek — mondotta a megtört apa az utolsó nehéz órában (mikor már a dob megszólalt az udvarán) — menjetek, keressétek kenyereteket ott és ahogyan tudjátok. Mi meg az anyjokkal csak megleszünk itt, ha napszámra járunk is. A fiuk el is mentek! Csak még egyetlen leánykájuk, a bimbó-fakadásban levő Örzse maradt szüleje mellett. De ő is készülőfélben volt. — Hej, mert — mondotta Jámbor gazda — a fiukat nem féltem. Ok kimennek az életbe; erősek, élelmesek. S ha van magukhoz való eszük, a jéghátán is elélnek. Mert igy teremtette őket az Ur Isten ! — De Örzse — sóhajtott egyre-másra a gondokba merült anya — a lelkem-virágom! Hogy- hogyan leszen ő majd a városban anya nélkül ? Mikor keblemen nőtt fel. Mikor szive még olyan ártatlan. Mikor a rossznak még árnyékát sem látta... És megeredlek a jó asszonynak könnyei. Titkolta ő e könveket, mig lehetett, de örzse előtt már tovább rejtegetni nem bírta. — Miért sirat engem édes? — szólott naponkint Örzse. Aztán esteuden. lefekvés előtt ráborult édes anyja kebelére és úgy fogadkozott. Hogy ő a
