Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-23 / 4. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon, Irta: Bodnár Gáspár. * A Hunyadiak kora. (1Í39—H90) Magyarország békéjét a trónöröklés kérdése sokszor megzavarta. Most is, amint Nagy Lajos bi- dalmának fényes napja letűnt, megint csak ez a baj ütötte fel fejét. Albert nem hagyott fiu-utódot. Két kis lánya maradt; és az özvegy királyné is jogot formált a koronára. Azonban Hédervári Lőrinc nádor, Roz- gonyi Simon, és az urak többsége — ismervén a haza nehéz helyzetét, — erős férfiút kivánt a magyar trónra. Úgy tervezték, hogy Ulászló lengyel király (ki Jagellótól, Nagy Lajos leányának férjétől, származott) vegye nőül az özvegy magyar királynét, Erzsébetet, és vele közösen uralkodjék. Az 1440. év elején Budára hivott országgyűlés is igy találta jónak. A királyné nagy felindulással fogadta ezt az intézkedést; — mert anyának érezte magát és remélte, hogy fiúgyermeket szül. Kérte tehát a rendeket, várják be az időt,... és ha Isten fiu-gyermek- kel ajándékozza meg, fogadják el törvényes uralkodónak — Albert gyermekét. A főrendek azonban nem tágítottak; s engednie kellett a királynénak. De kikötötte, hogy ha időközben fia születnék, — az Ulászlóért küldött követeket visszahívják, és a korona az ő fiáé legyen. A követek útnak is indultak Ulászlóért. Erzsébet özvegy királyné, előrevaló gondoskodásból, egy udvari asszonyával Visegrád várából el- lopatta a szent koronát s azzal Ausztriába akart menni. Hanem útközben lebetegedett s fiút szült, akit Lászlónak kereszteltek. Nagy volt az öröm a királyné környezetében, s rögtön követek hirdették országszerte a nagy szerencsét. Utasítás is ment a követek után Lengyel- országba, hogy most már Ulászlónak ne ajánlják fel a koronát. De már késő volt. Ulászlót csakugyan meghívták a magyar trónra és az el is fogadta a meghívást, megígérvén, hogy Erzsébet királynét feleségül veszi. Erzsébet azonban hallani sem akart erről. Bízott abban, hogy a korona az ő kezei közt van; bízott párthiveiben . . . Ugyanazért Székesfehérvárra sietett és a még pólyába takart kis Lászlót megkoronáztatta. És mivel értesült, hogy Ulászló már az országba érkezett, a koronával Pozsonyba ment és kisfiát a cseh Giskra Jánosnak és Fridrik német császárnak oltalmába ajánlotta. Ulászló Budára érkezett. Nagy örömmel fogadták a szép ifjút és egy szivvel-lélekkel választották meg királynak. Most már koronázásra gondoltak. De mivel az igaz szent koronát nem találták, a koporsóban fekvő szent István fejéről vették le a koronát, és Ulászlót azzal koronázták meg 1449. évben. Ami előre látható volt, az be is következett. Erzsébet nem engedett; sőt Fridrik császártól nagy összegű pénzt vett kölcsön, hogy a háborút folytathassa. Mikor aztán ezzel sem boldogult, Sopront és több magyar várost zálogba adott. Majd ügyét egészen Fridrikre bízta. A polgárháború tehát dúlt, emésztvén az ország erejét. A pápa is mélyen elszomorodott a magyar viszonyok miatt. Julián bíborost küldötte hazánkba, hogy békét létesítsen. A béke, ugyahogy helyre is állott; de Erzsébet nem sokára meghalt. Hogyan alszanak a királyok? Ferenc József köztudomás szerint nagyon egyszerű vaságyon alszik. , A német császár egyszerű tábori ágyban fekszik. Viktor Emánuel egy szerény vaságyon egyszerű szobácskábán alszik, a melyben csak néhány szekrény áll az érmeivel. A belga király az éjszakát leginkább függő ágyban tölti. A rekordot az egyszerűségben azonban az uj mikádó érte el, a ki a földön kiterített egyszerű szőnyegen alszik és párnául néhány összekötött bambuszpálcát használ. Rockefeller, a petrólemkirály palotájának legmagasabb emeletén alszik, a hová csak úgy lehet jutni, ha már egy hosszú szobasort áthaladunk. A szobák mindegyikében őrök vannak, a kik a milliárdos álmai fölött őrködnek. A palota körül az egész éjen át fényszórók és villamos ivlámpák világitják meg a tért. A kertekben őrök czirkálnak, ezenfelül még vadászok és egy svájci szolga állanak készen, hogy parancsolójuk álmát életükkel védelmezzék, mert a koronázatlan király nem mondhat le a kétszerezett királyi őrségről. Apai tanács. Az apa (fiához, aki a szülői háztól megválni és uj otthont alapitani készül): Arra ügyelj mindennek előtt, hogy ne végy el olyan leányt, aki gazdagabb sáladnál! Mikor én elvettem a te anyádat, nekem tiz forintom volt, neki pedig huszonöt — és azóta nem mult el nap, a melyen anyád ezt nekem föl ne hányta volna. A szerkesztő telefonja. Szatmár. Köszönöm szives és kedves biztatását. De csak hagyják az én belátásomra és harminc esztendőn át a sajtó terén szerzett tapasztalatomra, hogy hova, mikor Írjak? Vak embereknek hiába mutatunk színeket. A szenvedelmek pedig vakká teszik az embereket. Fent és lent egyaránt. Hiszen azokat a felolvasásokról szóló és abban a lapban megjelent cikkeket a mi keresztény világfelfogásunk védelmére közöltem éppen abban az újságban, a hol a Szabad- liceumi előadások során arra a megjegyzésekre rászolgáltak. Persze éppen azok nem olvasták el, a kik naiv és szűk látókörrel csak azt nézik: ime oda ir! Azokat nem veszik észre, a miket másfelé Írok. De ne is vegyék. írni fogok még az ördögök újságába is, ha tudom, hogy vele a lelke- teket szabadítom. Ez az én jogom. Ettől...; majd kiszaladt a számon magyarul. — Féli. A lapot megindítottuk. — Erő*. Azt bizony bélyeges folyamodvánnyal kell kérni. 1 koronás. — Tüskés. Sorsjegyekkel nem foglalkozunk. — Olvasó. Igen örülünk, hogy a Társalgó rovat tetszik az egész községnek. — Vidéki. Az egyszeri ember is mindig fundamentumokat, alapokat vájt és rakott. De mire az építéshez hozzá akart kezdeni, akkor látta, hogy nincs kinek építeni. A juhok elszéledtek. A farkasok derült étvággyal vitték a verembe. — Gyöngyvirág;. Élő virágokat kérünk. A csinált virág nem szép — főleg tavaszkor. — Pátria. Ugy-ugy. Üssük a magunk embereit. Tépjük munkájuk babé- rait. Még szerény leveleit is — főzzük meg a gyűlölet és irigység fazékjaiban. Z' /y MORVÁI jAnos könyvnyomdája, SZATMÁKON.
