Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-02 / 1. szám
4 TÉLI ESTÉK Egyszer aztán . . . nem is sejtve, nem is várva, Piroska eljött. A faluba jött. Milyen máskép jött, mint a hogy — elment. Cifra volt, mint a himes pillangó. Vagy tarka, mint a páva. Nem is járt, a földön legalább nem úgy járt, mint egykor. Nem is régen. Csak beszélt, beszélt. Olyan furcsán, uriasan beszélt. Mint a dámák, nagyvárosi dámák. Olyan cifrán beszélt. Róza csak hallgatta . . . Olyan szomorú-némán hallgatta. Mikor aztán eleget, sokat hallgatta, megszólalt ő is. Mint bus harang szólása. Kongása : — Menjünk a temetőbe . . . Piroska összerezzent. Mintha a harangot az ő leikébe rángatnák. Kongatnák. És az ő keblében búgna; szólna az a harangszó. ügy összerezzent. Szinte beleborzongott . . úgy húzták, ott bent, a lelkében, a harangot . . olyan rémesen húzták, kongatták. Azt a harangot. — Menjünk . . . ismételte Róza. És végre mentek. Indultak. Ott álltak némán, szótlan a nagy, mélységes csendben. A temetőben .. De szólni — nem szóltak. Nem tudtak. Nem bírtak. Csak nagy sokára, nagy későre, a rémes, mélységes csendben, a sírok közt a temetőben felsírt, felbugott, felzokogott a Piroska keble. Mintha kiszakadt volna: felzokogott, kitört a lelke. — Menjünk vissza . . . haza . . . fuldokolta esengve. Nem bírom tovább . . . * És szótlanul fordultak, mentek haza .. a faluba. Haza. A régi kis házba. Bogárhátu üres házba. Ahol még egy rózsaszál virított . . Bimbóból már kipattogott. Ahol most olyan szépen virított ... Az otthon maradt árva. És mellette busán hervadt, a letört, bimbójában letört, hazakerült szegény árva. A másik árva. A letört. Megcsalt árva És mondja . . . mondogatja . . . — Egyszer volt egy árva, akit megcsaltak, letörtek. De te nem leszesz már árva . . . Csalódott, bukott leány vigyáz reád. Te itthon maradt boldogabbik árva. Bodnár Gáspár. Hogyan fagynak meg az élő lények ? Párisből írják, hogy Raoul Pictet tanár, aki az alacsony hőmérsék fizikája terén már eddig is számos felfedezéssel gazdagította a tudományt, a »Cosmos« cimü folyóiratban az alacsony hömérséknek a különböző életszervekre gyakorolt, hatását azaz a megfagyás lefolyását ismerteti. A tudós a tanár kísérletekhez kutyát használt, amelyet egy 29 fokra lehűtött faszekrénybe zárt, aztán az állat hömérsékét állandó megfigyelés alatt tartotta. — Rövid idővel a kísérlet megkezdése után a kutya lélegzete és érverése gyorsulni kezdett, hőmérséke pedig mint egy félfokkal emelkedett. Ez az állapot körül belül a 25-ik percig tartott, amikor is a hőmérsék leszállt a rendesre és igy maradt egy és egynegyed óráig. Ettől kezdve az állat hőmérséklete rohamosan csökken és amikor —22 fokra szálló , akkor a kísérlet áldozata már el is pusztult. A kisérlet lefolyása egyébként élénken illusztrálja, hogy a test szervezete a melegveszteséget rendkívüli hőkisugárzással igyekszik pótolni. A gyors belégzéssel az égési folyamatot akarja gyorsítani és erősíteni eközben kissé többet is produkál, mint amennyire szükség volna. Ezt a rendkívüli hőszolgáltatást azonban nem bírja ki a szervezet huzamosabb ideig és most már a központi szervek teljesen munkaképtelenek és bekövetkezik a vég pusztulás. Figyelemreméltó körülmény az is, hogy mig maga a központi szervezet egészében még életképes, addig egye végtagok már lefagynak és elhalnak a testről. Úgy látszik, hogy a szerveket egyes csekélyebb értékű testrészek feláldozása révén igyekszik magát egyideig még fentartani. Gazdák világfa. Tavaszi búza, tavaszi rozs. Körülbelül negyedrésszel kevesebb búzát és rozsot vetettek a múlt év őszén az egész országban, mint amennyi volt az előző évben. Helyenként azonban ennél jóval nagyobb a hiány s vannak községek, ahol a halárban csak egy negyed annyi őszi vetés van, mint más években. Most aztán nyakra-főre ajánlják vetőmagul a tavaszi búzát, meg a tavaszi rozsot, hogy ezekkel pótolja a gazda az ősszel elmaradt vetését. Az a kérdés, tanácsos-e annyi tavaszi búzát, meg rozsot vetni, amennyivel pótolható lenne az elmaradt őszi vetés, vagy talán tanácsosabb lenne tavaszi kalászosokból árpát és zabot vetni, kapásnövényt ültetni.? Minden gazda tudja, hogy a tavaszi búza meg tavaszi rozs nem mindig és nem mindenütt sikerül, s hogy sikerének legelső feltétele a nagyon korai vetés. Ha csak egy kis idővel elkésünk a vetéssel, már rendkívül bizonytalan a termés. A sikernek második feltétele az őszi szántás. Tavaszi szántásba igazán kár volna akár búzát, rozsot vetni, egyrészt, mert a szántási munkálatok miatt a vetés is késik, másrészt, mert csak kissé szárazabb tavaszi időjárás esetén nem lesz a földben annyi nedvesség, amennyi a gors fejlődéséhez okvetlen megkivántatik. Tudnuk kell, hogy a tavaszi búza és a tavaszi rozs jóval hosszabb ideig érik meg, mint akár az árpa. akár a zab, tehát csak abban az esetben lehet reményünk, ha egyrészt korán vetünk, másrészt talajunk olyan állapotban van, hogy bő víztartalmával biztosítja a gyors csírázást és gyors fejlődést, amit csak olyan talajon érhetünk el, amely már előző ősszel fel lett szántva, most tavasszal pedig, vetés előtt keresztül-kasul jól megboronálva. Ha tavasszal szántunk s ennek folytán későn vetünk, az amúgy is apró szemű, s igy sok korpát adó tavaszi búza nem érik be a nagy forróság beállta előtt, összeaszik és liszt helyett csak korpát ad. Homokosabb összetételű talajokon helyén való tavaszi búzát vagy rozsot vetni; kötöltebb földön^ amely rendszerint később szikkad, nem ajánlható. Az ilyen talajokon február utolsó napjaiban március elsején kell a tavaszit elvetni. Tanácsos alája holdanként 140—160 kiló szuperfoszfátot elszórni, a magot pedig vetés előtt pácolni,; fél %'os rézgálic- oldatban 12 óra hosszat kell áztatni vagy 1 %-°s rézgálicoldatban átmosni. Vetőmag is több kell belőle, mint az őszi búzából, szórva vetésnél 140—180 liter holdanként, sorvetésnél 120—140 liter. A tavaszi búzának termőképessége sem olyan nagy mint az őszi búzáé; nem igen több holdanként 7—8 mázsánál s ez már jó közepes termésnek mondható. Súlya csak 72—78 kiló. Amint az elmondottakból látható, a tavaszi
