Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-16 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ Olvasókör. Török-világ Magyarországon. Irta: Bodnár Gáspár. * Zsigmond császárrá lesz. Zsigmond a fogságban sokat elmélkedett arról, hogy bizony a királynak másképpen kellene viselkednie, mint ahogy ő viselte magát. Meg is változott; komolyabban gondolkodni, királyhoz méltóan kezdett élni. Igyekezett népszerűségre szert tenni a magyarok közt. Megházasodott; elvette a hozzá hű Ciliéinek Borbála nevű leányát. Még jobban meg- erősité királyi hatalmát az a körülmény, hogy 1410-ben német császárrá választották. A magyaroknak tetszett ez a dolog. És pedig annyira tetszett, hogy örömükben a királynak Erzsébet nevű leányát is elismerték örökösül, ha Zsig- mondnak figyermeke nem születnék. Erzsébetet aztán Albert osztrák herceg vette nőül. Igaz, hogy szép és nagy méltóság volt a német császárság, de az is a mi hazánknak csak vesztére volt. A király' figyelme megoszlott; sokszor távol kellett lennie hazánktól; és minden ország ügyes-bajos dolgaival foglalkozott, csak a Magyarországét halasztgatta. Velence is mindjárt mozgolódni kezdett. Zsigmond háborút viselt ugyan ellene; de hogy pénzt szerezzen, a 13 szepesi várost a lengyel királynak elzálogosította. Nem kevesebb bajt okozott Zsigmondnak a huszita háború. Csehországban ugyanis Húsz János hitujitónak eretnek hívei megsokasodva, fegyvert fogtak a császár és a katholikusok ellen. Húsz és társai kegyetlen háborúskodás után végre legyőzetve elpusztultak. De hát a törökök!... A nikápolyi csata óta bizony nem fordítottak annyi figyelmet erre a veszedelmes népre, mint amennyit kellett volna. Be is tört hazánk déli részeire; majd Stájerországot és Krajnát zaklatták. Zsigmond hadat vezetett a törők ellen; meg is vert egy-egy rablócsapatot,... fegyverszünetet is kötött velük, de ó'ket megtörni nem tudta. Hosszú zavaros kormányzásának — élete 70-ik évében — a halál vetett véget. Tetemét kívánsága szerint, Nagyváradon temették el. * * * Zsigmond halála után a rendek felajánlották a koronát Erzsébetnek és Albertnek, mint ahogy azt még a király életében elhatározták. Miután pedig tapasztalták, hogy bizony nem valami jó az, ha a király gondjait több ország vezetésében osztja meg: azért kikötötték, hogy a magyarok beleegyezése nélkül a császári méltóságot ne fogadja el. De hát hiába! A magyar ember abban az időben sem volt elhatározásában valami igen erős. Már néhány hónap múlva Albert is császárrá választatott, amiben aztán őseink szépen megnyugodtak, sőt mi több, cseh királylyá is megválasztották Albertet s ez ps jó volt. Ez alatt a török nagy haddal tört Erdélybe, szörnyű pusztítást vitt végbe, és tömérdek foglyot fűzött rabszijra. Jól kiválasztotta a török, hogy mikor kell a prédára ütni. Erdélyben ugyanis már Zsigmond király uralkodása alatt kezdődött a nagy paraszt lázadás. A husziták verték fel nyugalmából a szegény parasztnépet, kik a rajtok zsarnokoskodó urak ellen fellázadtak. Ez a lázadás még egészen nem aludt el. Tudta a török, hogy Erdélyben az urak és parasztok farkasszemet néznek egymással, tehát most kell reájok ütni. A következő évben (1439) maga a szultán mintegy 130 ezer emberrel a velünk barátságban levő Szerbiába rontott és ott pusztított... Félelem szállta meg az országot. Tartani lehetett, hogy most már hozzánk is ellátogat a pogány nép. Azért általános fölkelést rendelt a király... De a magyar király szavának már nem volt ereje. A magyar vitézség elhomályosult, a lelkesedés tüze kihamvadt. Nagy sokára összeverődött mintegy 24 ezer ember: ezzel a haddal ment a király az alsó Tiszához. De milyen sereg lehetett ez! Nemcsak a vérhas kezdette őket pusztítani, hanem a fegyelmetlenség is tehetetlenné tette. Mikor a török átkelt a Dunán, a magyar sereg, Nagy Lajosnak egykor, hires serege ... megfeledkezvén a magyar vitézségről, «farkas« t kiabált és szégyenteljesen szétfutott. Albert maga is betegen érkezett Budára... Ő is vérhasban volt... Gyógyittatni kívánván magát, Bécsbe indult. Útközben azonban állapota rosszabbra fordult és 1439-ben Neszmélyen meghalt. 480 kilogramm vaj egy tehéntől egy év alatt. A mindinkább terjedő tejelési, illetőleg vajelőállitási versenyek folytán olyan eredményeket mutatnak fel, melyek azelőtt meseszámba mentek. 10,000 literes évenkinti tejhozamot láttak már Németországban is, de legújabban Amerikából jön egy hir, mely az eddigi tejhozamokat mind felülmúlja. Az egyik feketetarka sikföldi tehén 365 nap alatt 12,428 kg. tejet és 480 kgr. vajat adott gazdájának. Az állat egy nehéz, erős és egészséges 725 kgr.-os tehén. Anyja, az illető gazdaság legjobb tehene volt, nagyanyja pedig »Euphrasia A.«, egy Észak-Hollandiából származó tehén leánya volt. Apja szintén elsőrendű tenyészállat. E nagyhozamu tehén zöld lóhere, zöld kukorica és más zöldtakarmányok mellett, majd télen a bepácolt kukorica és lucerna mellett még naponkint 12—14 font átlagos erőtakarmányt is kap. A hentesnél. — Hallom hentes ur, hogy a kedves lova megdöglött tegnap. — Fájdalom, meg. — Akkor ne tessék ma virslit adni. ík szerkesztő telefonja. Győr. P. E. szerk. urnák. A kért dolgok ügyében már rég kérdést intéztünk a céghez, illetőleg a forráshoz a képek lebonyolítása tárgyában. Ma se kaptunk választ. Ez az oka, hogy mi sem felelhettünk. A nagyobbakra — és nem a humorosokra — már tehetnénk ajánlatot. A lapot (M. F.) cserekép küldöttük. Visszajött. Töröltük. — Selmecbánya. Az a nap emlékezeiünk tárgya volt. Üdv és Isten áldása. — Előfizető. Az öreg hátralékosoknak lappéldányát irgalom nélkül töröljük. Sokat vesztettünk. A tandijat megfizettük tehát az okulásra. — Nagykároly. E. P. 1912.-re rendben. Köszönet. — Nagysalló. Hogy nagyon szereti a lapot, annak örülünk. De miért nem reklamál, ha, egyes példányok elmaradnak. Itt nyomtatott cimszaíajjja van. Hát ott van a hiba. Ha ez ismétlődjek, feljelentést frfgünk^enni. MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁEON./
