Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-19 / 25. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Hát a politika? Megint botrány kering a levegőben. Ezúttal a szent Margit szigeti bérbeadás, illetőleg játékbarlang ügyében. A kérdés mindenesetre tisztázásra vár, s remélhető, hogy a magyar közéletre való tekintettel ez az ügy tisztázva is. lesz A keresztény szociáliz- musról érdekes nyilatkozatot tett Pápán Gieswein országgyűlési képviselő. Magyarországon ugyanis immár tiz év óta szervezkedik. És még ma is a katakombák korát éli. De remény van, hogy végre 5 is kibonthatja szárnyait. A keresztény szociálisták a keresztény erkölcsök gyökerén fejlesztenek uj hajtásokat. Lábai a történeti és keresztény alapokban van és innen kiindulva építi a keresztény szociális társadalom pilléreit. A hadsereg létszámának emelése kérdésében megállapodás történt. A legújabb adatok szerint 31 ezer 300 újonccal lesz több, mint eddig, Ezt a létszámot is fokozatosan fogják keresztül vinni. Krónikás. JÓ jel. Főispán a község házán: És milyen a falu viselkedése? Biró: Sose volt ilyen jó. Már a második kocsma bukott meg és futottak meg belőlük a kocsmárosok. Védelem a munkahiány idejében. II. Költség nélkül való A földmivelésügyi minisz- munkához jutás. temek az a rendelkezése, mellyel a gazdasági munkaközvetítést szervezte, úgy a munkások érdekében, valamint a munkaadók érdekében van. Nemcsak olyan papiroson lévő Írott malaszt az, de az a rendeltetése, hogy minden szegény ember költség nélkül munkához, jusson. Különösen ajánljuk ebben a szegény, gazdaságilag gyötört időben minden embernek, hogy vegye igénybe ezt az intézményt és ne hallgasson mindenféle csábitó szavakra, de különösen ne adjon semmit azoknak az embereknek a beszédeire, akik mindenféle hangzatos szavakkal az ország józan munkásembereit külföldre akarják csábítani. Nagy divatja van most az Argentínába való csábításnak, azt hiszi mindenki, hogy csordultig mézzel van tele az egész Argentina, csak ki kell oda vándorolni s rövid idő alatt vagyont szerezhetnek. Pedig az egész dolog hamisság, mert a kivándorlásra csábitó nem a szegény ember érdekéi nézi, hanem azt, hogy magának minél több lélekkufár közvetítési dijat harácsoljon össze s ha véletlenül sikerült egy-két csoportot kivándoroltatni a messze idegenbe ott hagyják őket étlen-szomjan, szaladgálhatnak aztán a szegények össze-vissza, mikor pénzük sincs .. . * Inkább otthon. Különösen meg kell jegyezni : Az az okos, a maga érdekét szeme előtt tartó ember, aki ig}'ekszik odahaza, a maga falujában munkát kapni, mert tudnivaló, hogyha idegenben több is lenne a napszám kevesebb az, mint odahaza a rendes kereset. Elmegy arra, hogy az embernek nincs otthona, gondos, ebédet főző felesége, meg arra, hogy a munkás ember az idegen viszonyokat nem ismeri és mindent méregdrágán fizet meg. Azért a munkásember ne menjen más határba, ha otthon munkát kap. Más a muszáj! Ha odahaza dolog nincs. Ekkor jó a hatósági munkásközvetités, mely ingyenes és gyors! Ezt vésse minden ember az eszébe! V asárnap. A fiumei parton. Állok a parton elborongva, Meg-megered könnyűm titokba ... Keserves a válás nagyon! Nagy, tengerusző gálya öble Ezernyi embert, s haj tán mindörökre Elnyel, mint órjás sirhalom! Állok a parton elborongva, S csak nem lelek irt bánatomra . .. Óh menjetek már, menjetek. Visszahúzó rögöt emlékül, Szegény hazátok elhagyott földjéről, Hány visz vájjon közül etek ? Indái a gálya. S mintha nékem Apám, anyám, néném, testvérem Indulna: sírva fakadok S panaszos jajjal telik meg a lelkem, Pedig senkim a tülekvő tömegben, Csak azt tudom, hogy: magyarok! Szabolcska Mihály. Magyar temetés az óceánon. A tolnai Szedresről két és félév előtt Amerikába vándorolt Horváth János 31 éves gazdálkodó. Rézbányában kapott foglalkozást, ahol súlyos szerencsétlenség érte. Egy alkalommal, mikor a munka befejeztével a bánya mélyéből fölszállott, kiesett a vontató kocsiból és eltört a dereka. Azóta kórházban feküdt, de megmenteni nem lehetett. Mikor már maga is látta, hogy állapota reménytelen, egyetlen vágya volt hogy vissza juthasson szülőföldjére és elbúcsúzzék itthon hagyott feleségétől és kis gyermekétől. A bátyja, Horváth László, aki szintén Amerikában dolgozott, hajóra szállította tehát nagybeteg öccsét, hogy hazahozza. Az amerikai Magyar Menház közbenjárása a Cai'pathia hajó kapitánya fölvette a beteget, bár alig volt rá remény, hogy kibírja a hosszú utat. A vágy hazája után megtoldotta Horváth János napjait, de mégsem érhette el szülőföldjét. Meghalt a hajón és eltemették tengerészszokás szerint: a mélységes tengerbe bocsátották alá tetemét. Magyar lelkész mondott imát fölötte, magyarok állták körül holttestét és mikor megállott a hajó az óceánon, hogy a tengerbe siilyesszék Horváth János holttestét, zokogott a hajó minden utasa, meghatottan búcsúzott a szegény magyartól, aki a drága honi föld helyett a tenger mélyén alussza őrök álmát.
