Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-12 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 3 Miért lopnak a cigányok? Erre a kérdésre azt szoktuk felelni, mert a vérükben van. Mert nekik a lopás foglalkozásuk, mert már élni sem tudnak, ha nem lophatnak. És hogy ez a szenvedély velük születik. No nem mondhatjuk, hogy az úgynevezett átöröklés törvénye (t. i. hogy a gyermekek öröklik szüleik természetéi) a cigányoknál sem mutat fel kivételt. Bizony mutat. És arra tanít, hogy azokat az örökléseket, terheltségeket ne húzzuk egy kaptafára. íme egy kis cigányleányról szól az alábbi hir, aki nem akar lopni, bár arra anyja kényszeríti. Kolompár Rozália tiz éves cigányleányt az év augusztusában elhelyezték a kecskeméti gyermek menhelyben. Időközben anyja, Orbán Istvánné Kolompár Rozália azzal állott elő, hogy ö a leányát képes eltartani, a mihez a mostoha apa is hozzájárult, miért is az árvaszék a gyermeket kiadta az anyjának szeptember 7-én. A kis Kolompár Rózi harmadnapon visszaszökött a szülei háztól a menhelybe és könyörgött, hogy tartsák ott, mert az anyja lopásra kényszeritette és mert ellenállott megverte. A kis leány sírva mondta, hogy nagyon megszerette a rendes életet. A kecskeméti árvaszék a vizsgálat során beigazoltnak látta a gyermek elbeszélését, elvette újra az anyjától és most véglegesen a menhelyi gondozásba vette. Pedagógus. Cigány furfang. Henyélésen kapta az ur a napszámosokat. — No emberek, mondja az ur, — gyönyörűen dolgoztok 1 Hát melyik mégis a leglustább köztelek? — Adok annak egy húszast. Mind a munkához fog erre a gúnyos beszédre, csak a cigány maradt kényelembe helyezkedve. — Nagy uram — mondja aztán — nem csuzstatná ide a zsebembe azst a husast, restel- lek arib lépni! A vasárnap megszentelése. A vasárnapnak, mint a »nyugalom napjának« védel- mezésére, tiszteletben tartására egy minden nemzetre kiterjedő »Egyetemes Egyesülés« alakult, melynek célja az, hogy a vasárnapot, mint nyugalomnak s egyszersmind a közős és nyilvános épülésnek napját mindenek közjavára tiszteletben tartassa és oda hasson, hogy annak jótéteményeiben mindenki részesüljön, vagy ha az lehetetlen volna hetenkint mindenki nyerjen egy pihenőt. E figyelemre méltó egyesülőnek különös következményei ezek : 1. a vasárnapi munka korlátozása a nyilvános közlekedési szolgálatban (vasút, posta, táviró, gózhajó); 2. vasárnap minden adás-vétel megszüntetése és a gyáraknak, műhelyeknek, munkatelepeknek, boltoknak, irodáknak és hivataloknak általános zárvatartása, a kényszerű szükség eseteinek kivételével; 3. az italmérések részleges, vagy teljes bezárása; 4. az istentiszteletek látogatása ; 5. a vasárnapnak, mint hivatalos ünnepnapnak elismertetése (törvényszékek, hadsereg, közigazgatás stb. terén) 6. a lehetőség határain belől elérése annak, hogy bizonyos munkák (gyár, bank, üzleti irodák) már szombaton délután szüneteljenek, hogy a vasárnap jobb felhasználása megkönnyittessék. Közegészség*. A falusi betegápolás ügye Németországban. Nem érdektelen a németorszáági falusi betegápolás állását megismerni, mert ez országban lévén a falusi egészségügy kérdése leginkább kifejlődve, legalkalmasabb mintául ez szolgálhat. Meg is ígértük a közlését. A falusi betegápolás ügyét ott, ahol orvos nincs, úgynevezett községi betegápolói állomások létesítésével igyekeznek javítani. Ez állomásokon rendszerint kiképzett betegápolónő van alkalmazva, akit részben az állam, részben a községek, részben az egyház- községek. továbbá a Vöröskereszt női szakosztálya, az Evangélikus segélyegylet, a kalholikus Charitas- szövetség, továbbá a helyi jótékonysági egyletek^ egyes jótékony magánosok, földbirtokosok stb. alkalmaznak s látják el betegápoló szerekkel. Nevezett fönntartókon kivűl jelentékenyen támogatják ezt a szervezetet milliókra menő tőkeerejükkel a német- országi munkásbiztositó pénztárak is, továbbá az egyes mezőgazdasági szövetkezetek. A biztosítás intézményei közül legmesszebbre megy a Rajnai tartomány munkásbiztositő-intézete, ahol Schmiltmann kormánytanácsos által kidolgozott terv szerint céltudatosan halad előre az összes községeknek betegápoló személyzettel való ellátása. Már 1897 ben 30.000 márka évi segéllyel támogatta ez az intézet a működési körébe tartózó falvak betegápoló állomásait és pedig egyenkint 300 márkát adott az ápolónőkiképzésre, 100 márkát az állomás első berendezésére, 200 márkát mint évi fenntartási költséget. Példáját követte a brandenburgi, sziléziai és thüringiai munkásbiztositó intézet is. A szövetkezetek csupán a keleti porosz tartományban 101 betegápoló állomást tartottak fenn évi nyereségeikből azzal a kötelezettséggel, hogy ezek a szövetkezet tagjainak ingyen-szolgálatot teljesítsenek szükség esetén. A Vöröskereszt-egylet női szakosztálya 521 falusi beteg- ápoló-állomást tartoltfenn 1905-ben, majdnem félmillió márka évi költséggel, a badeni nőegylet 160 állomást 122.000 márka évi költséggel. Egy-egy állomás segítsége 150 márkától ezer márkáig terjed, ezenkívül azonban a Vöröskereszt kórházai az ápolónők ingyenes kiképzését is végzik és kórházaiban egyes speciális betegségekben szenvedők is elhelyezést nyernek. Egyes községek állandó fizetéssel alkalmaznak hivatásos betegápolónőket és ezenkívül betegszobát is rendeztek be. A költséget vagy a rendes költségvetésből fedezik, vagy a község lakosaitól külön heti 10 — 20 fillér hozzájárulást szednek be. Az egyházi jellegű betegápoló-egyesületek az állomások mellett rendszerint még kisebb kórházak fenntartására is törekednek. Ugyancsak ilyen kisebb kórházakat rendeznek be birtokaikon a nagybirtokosok is a cselédség és gazdasági munkások számára. A szász-weimári tartománygyülés is 1899-ben 150.000 márkát szavazott meg a falusi betegápolás támogatására. Az egyes jótékonysági egyesületek előadások, mulatságok, adományok és alapítványok jövedelméből tartják fenn falusi betegápoló-állomá- saikat.
