Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-10-05 / 23. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

7

Mi újság1?

— A király névnapját október 4-ikén az egész országban ünnepelték. Különösen a tanuló ifjúság sereglett a templomokba, hol az ifjúság imádsága száll az ég urához az ősz király életéért.

— Az aradi vértanuk emlékezete. Minden

esztendőben megérkezik az október 6-ika. A magyar nemzet szomorú napjainak egyik legszo- morubbja. — A nemzeti kegyelet e napon meg- gyujtja az emlékezés tüzét, a melyben látja, szinte átéli minden buját, minden szenvedését, megpróbáltatását. És érzi, hogy a szenvedések táplálják a nemzetek hitét, a kálváriák után jön a feltámadás azok számára, kik a megpróbáltatásokat megértik és a jövő számára nagy értékként őrzik.

— Sz. Ferenc-rendnek tagjai Szatmáron.

A szent Ferenc-rendiek kolostorát és templomát az elmúlt vasárnap adta át a szatmári püspök a rendnek. Hatvan évig kellett pihenni ennek az ügynek, mely a nagy Hám püspök halálával félbe maradt. Most végre teljesedésbe ment a püspök forró óhajtása. Beköltöztek a kolostorba annak a rendnek tagjai, mely rend a nagy Hám püspököt nevelte és adta a szatmári egyházmegyének és a magyar hazának.

— Teleki Géza gróf meghalt. Nemesen érző, munkás fóur volt, a ki minden mozgalomban részt vett, sőt élére állt, ha az ország, a magyar társadalom javáról volt szó. Vagy 20 jótékony egyesület élén állott. A 70 éves four halálát részvéttel fogadta az egész ország.

— Takács Menyhért Kassa díszpolgára.

Kassa város díszpolgárává választotta Takács Menyhért dr.-t, a jászóvári premontrei rend főpapját, a főrendiház tagját. A főpapnak egész élete összeforrott a magyar nemzettel, a magyar művelődéssel. Működésének területe az egész ország, azonban eredményeinek nagy része Kassát illeti. Ezért választotta díszpolgárává a régi város, mely mindig elismerte volt a múltban azoknak érdemét, kik a művelődés szolgálatának szentelték élelüket. A díszpolgári levelet most adta át a város a jeles főpapnak ünnepségek között.

— Az uj eperjesi püspök. Kassai meg nem erősített hírek szeriut az uj esperesi görőg-katholikus püspök a munkácsi egyházmegyéhez tartozó dr. Novák István lesz. Novák 38 éves és jelenleg Rómában tartózkodik, mint gróf Pálffy vatikáni követségi tanácsos családjának nevelője.

— Kitüntetett járásorvos. A király a személye körüli minisztere előterjesztésére dr. Kun Zoltán sárospataki járásorvosnak a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.

— Kántortanitók öröme. Az október meg

fogja hozni a kántortanitók íizetésrendezését is és pedig, amint tudjuk, akként, hogy minden kántortanitó eddig élvezett javadalm í 1000 koronának vétetik, ez lesz kiegészítve 200 koronával 1200 koroa kezdő fizetésre, azonkívül minden kántortanitó szolgálati idejének arányában az illető fizetési osztályok megfelelő fokozatába lép. Minden kántortanitó részére, ki eddig csak korpótlékot kapott az államtól, az egyházmegyei hatóság engedélyének kikérése mellett a közig bizottság utján külön kell ezen államsegélyt az 1907. évi okmányolt folyamodás mintájára kérelmezni.

— Munkásünnep az ásszári pusztán. Az

ásszári pusztán gyönyörű szép ünnepély folyt le. Kürthy István főispán előterjesztésére báró Ghillány Imre földmive- lésfigyi miniszter kitüntető oklevelet és 100 korona jutalmat küldött Nagy Sándor ásszári lakosnak, aki 40 esztendeig aratott a róni. kalh. hitközség földjén. A miniszter kitüntető iratát Konkoly-Thcge Lajos járási főszolgabíró adta át és a

gazdák, valamint munkások nagy száma előtt fejtegette, hogy a becsületes és odaadó szolgálatot elismerés éri. Nagy Sándor munkás könnyezve köszönte meg a miniszternek kitüntetését, lakostársainak hozzávaló figyelmét és szeretetét. Az ünnep ntán a plébánián terítettek a munkás tiszteletére s a szeretet vendégségen sokan köszöntötték fel az ősz magyart.

— Hetvenkettő én harmincnyolc. Érdekes

pár kötött házasságot a kecskeméti anyakönyvvezető előtt vasárnap délután. A menyasszony 1841-ben született és igy ez idő szerint 72 éves, Lestár Mihály vőlegény 1873-ban születeti, tehát most 38 éves. A házasságra lépett pár kölcsönösen megegyezett a születendő gyermek vallása tekintetében

— A gyümölcstermés csodái. Kecskeméten,

a Katonatelepen fekvő szőlők egyikén egy szál vesszőn két fürt szőlő termett, amelynek egyike tiszta fehér, a másika vörös. Ugyancsak ott termett egy körtefán második termés, melynek gyümölcse teljesen megérett. Az almafák ottan most indultak második virágzásnak. Ezen ritka természeti tüneményeknek valósággal csodájára járnak.

— Apad a dohányfogyasztás. A m. kir kincstárnak kellemetlen meglepetést hozott a statisztikai kimutatás. Ugyanis kitűnt, hogy 30 millió szivarral és 100 millió cigarettával kevesebb fogyott el, mint tavaly, ami 20 millió korona veszteséget okozott szeptember 1-jéig a kincstárnak.

— Veszett farkasok. Lembergből Írják. A

Kárpátok vidékén az utóbbi időkben igen sok a veszett farkas. Gliniany-községben keleti Galicziai farkasok megtámadtak egy marhacsordát és több marhát megmartak. Ezeken kivétel nélkül kiütött a veszettség. Eddig nyolcvanöt veszett háziállatot kellett agyonlőni. A veszett farkasokra hajtóvadászatot indítottak.

V as ár nap.

Ha a fecske útra kél.

Van egy bús dal. Úgy hangzik :

— Ha a fecske útra kél, hervad már a falevél.

Az idén még nyár sem volt. Rossz, kegyetlen

próbára-tevő nyara volt a gazdának, a városiaknak, a fürdőzőknek. Bizony senki se gondolt erre minálunk.

— Ugyan mit is gondolhatnak'az Isten madarai a fecskék, ezek a csicsergő kedves jószágok a mi magyar földünk nyári változásairól? Vájjon sejtik, érzik-e, hogy a föld nagy területén, másfele is megfordult a világ. Hogy a nyáron át alig volt igaz nyári nap, mikor a fénysugarak kedvük szerint egész heteken, sőt hónapokon keresztül — kijátszhattak magukat. És e játszi napsugarakban megfürödtek a kis jószágok, a mi ereszeink csicsergő madárkái a fecskék.

Az én lakóim, egy régi fecske pár, talán dédunokákkal és unokákkal... az én Füstösöm és Csórém, a hűséges két öreg . . . bizony nem egyszer, sem kétszer szomorúan, elkeseredetten, összeázottan... panaszkodtak, csicseregtek. Hogy sokszor kell ülniök a fészekben. Sokszor érkeznek csuron-vizen haza. És megtörtént az idén, hogy nem csaptak olyan lármát, zajt a bucsuzáskor. Észre sem vettem, hogy eltávoztak, elköltöztek. Pedig más években, még a múlt év mostoha, didergésbe csapó szeptember havában is formálisan, szertartásosan — elbúcsúztak.

Most, az idén csendesen, nesztelen búcsúztak. Pedig várhattak volna egy kicsit még. Hiszen mi csak azután epekedlünk a nyár után. Ha mindjárt a vénasszonyok nyara után is.