Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-05 / 23. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Tanácsadó. A gazdasági munkások biztosítása. Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter körrendeletben hívta fel a főispánok figyelmét, hogy a községek elöljáróihoz figyelmeztető rendeletet intézzenek a gazdasági cselédeket és a gazdaságban alkalmazott szegődményes iparosokat, illetőleg hogy ;a százhúsz filléres balesetbiztosítási dijat az elöljárók kivethessék. Ugyancsak a miniszter kötelességévé teszi a községi elöljáróknak, hogy a gazdasági gépmunkásokat a vizsgázott gépész kivételével jelentsék be az Országos Gazdasági Munkáspénztár igazgatóságának. Az árvizsujtott gazdasági munkások segítése. Udvarhely-, Besztercenaszód-, Alsófehér- és Szabolcsmegyék területén az árvízkárok folytán sokat szenved a nép az általános keresethiány következtében. Rendeletet intézett azért a földmivelésügyi miniszter az illető vármegyék alispánjaihoz, hogy utasítsák haladéktalanul a községi, illetőleg a körjegyzőségi, valamint törvényhatósági munkás közvetítőket, hogy az árvízkárosult gazdasági munkásokról, akik helyben keresetet nem találván, mezőgazdasági, szőlő, erdei, föld stb. munkára más vidékre is hajlandók csoportosan elszerződni, késedelem nélkül állítsanak össze nyilvántartást és az elszerződni akaró munkások létszámát és lakó helyét a minisztérium munkásügyi oszályának sürgősen jelentsék be. E bejelentést mindaddig, amig szükségesnek mutatkozik hetenként ismételjék meg. Egyidejűleg utasitandók a miniszteri rendelet értelmében az összes közvetítési közegek, hogy a jelentkező árvízkárosult munkásokat kereső munkaadóknak a kért felvilágosítás sokat szóval vagy Írásban, esetleg távbeszélő utján haladéktalanul, kimerítően és díjmentesen adják meg és általában az árvízkárosult munkanélkülieknek kereseti alkalomhoz való juttatása érdekében minden lehetőt tegyenek meg. Hasonló értelmű uta- titást kapott a hegyvidéki, marosvásárhelyi és kolozsvári miniszteri kirendeltség is. Ki a legnagyobb ur? Egyszer a konyhában elkezdettek az edények beszélgetni. A nagy beszélgetésből civakodás lett, mert a fedő azt mondta : — Én vagyok közöttetek a legnagyob ur, mert én vagyok a fazéknak a kalapja ! — Ohő, — mondotta a fazék, — én is vagyok, a mi vagyok. Ugyan miben főznék a levest meg a töltöttkáposztát, ha én nem volnék ? — De mibe sütné a gazdasszony a jó tepertős pogácsát, ha én nem volnék ? — kérdé a tepsi. — Ugyan úgy 1 — mondta a pogácsaszaggató — hát mivel szaggatná ki, ha én nem volnék ? — Lassan, lassan ! — kiabált a gyurólábla és a sodrófa — min gyúrna és mivel sodorná ki a gazdasszony a tésztáját, ha mi nem volnánk? A reszelő csak hallgatta a lármát, de egyszerre megunta és elkiáltotta magát: — Csitt, elhallgassatok, mert rögtön tormát reszelek az orrotok alá! Az edények úgy megijedtek, hogy rögtön elhallgattak meg se mertek mukkani azóta. Mindegy. Toucsi először ment az iskolába. Az apja már kíváncsian várja haza. — Nos, Toncsika hát hogy voltál az iskolában ? — Csak úgy, mint itthon. Ott is megvertek. Azok a szegény, hiszékeny földmivesek. Mi minden, agyafúrt és elképzelhetetlen csapdát tesznek ki azoknak a szegény, hiszékeny paraszt embereknek megzsarolására, megkopasztására! Sokszor igazán el se hinné a józan gondolkozásu ember, ha nem tapasztalná maga. Vagy írásos bizonyítékok nem hoznák napfényre. Most a nagytárkányi körjegyző, Vámos József tesz közé egy esetet, melynek története a következő: A körjegyző körletébe tartozó községek szegény- sorsú földmives-lakossága naponkint kétségbeesve állít be hozzá és egy erélveshangu nyomtatott fizetési felszólítást mutat fel, amelyben valami Papp Elek nevű budapesti ur a szegény emberektől bizonyos egy és két koronáknak azonnali megfizetését követeli. A szegény emberek soha hírét sem hallották Papp Eleknek; tőle soha semmit nem vásároltak és azt se tudják, ki ő és merre van hazája. Ellenben Papp ur — mint az alábbi nyomtatványból is kitetszik, nyilván úgy spekulál, hogy a felszólítottak legtöbbje megijed a kilátásba helyezett »bírói beavatkozás« szörnyűségeitől és — vigye kánya — elküldi a koronákat, Papp ur pedig a markába nevet. Egy ilyen nyomtatványt, amelynek nemcsak »ügyszáma«, de »perszáma« (!) is van, ide iktatunk. íme: PAPP ELEK Budapest, (VI. Szerecsen-utca 11.) Budapest, a postabélyeg kelte Ügyszám : 23.616. Perszám : 10.096/02. T. ez. Már annyi levelet Írtam önöknek, hogy 2 K. követelésemet űzessék ki, amit más bizonyára nem tett volna, hanem a bírósági közbenjárást vette volna igénybe. Hogy én azt még eddig nem tettem, csak annak tulajdonítsák, hogy magam is ezt a végső eljárást — akár áldozatok árán is — kikerülni kívánom, mivel minden lépés, ami a bíróságnál történik, rengeteg pénzekbe kerül, amiből nekem sincs hasznom, ellenben önöknek csak káruk és kellemetlenségük volna. De ha ezentúl is megmaradnak a mellett, hogy » követelésemet megfizetni nem akarják, illetve, hogy ezen ügyet valamilyen általam is elfogadható módon nem rendezik, akkor azt fogom látni, hogy önöknek hiába küldöm leveleimet, hiába teszem az ezzel járó költséget és fáradtságot, hanem más út most már nincs, minthogy a bírói beavatkozást a legkomolyabban igénybe vegyem. Hogy az ügyet mily komolyan veszem, arról tudomásuk lehet az által, hogy miként voltam kénytelen egyébb ottlakó, makacs adósaimmal szemben már eljárni. Jóakaratulag, saját érdekükben is figyelmeztetem önöket, hogy azt erre jutni ne hagyják. Tisztelettel Papp Elek, Még több efajta körlevél forog közkézen, hiszen ez is a 23646. számú ügydarabja a pumpoló irodának. Azoknak a szegény, hiszékeny földmiveseknek szóló ügydarabja. Hát bizony hallatlan, hogy ily vakmerőséggel lehessen utazni szegény emberek hiszékenységére ebben az országban. Jó lenne fülöncsipni már az ilyen bolondnak látszó, de jól számitó irodalulajdonost. Ezt pedig csak úgy lehet, ha a nép papjához, tanítójához, jegyzőjéhez teljes bizalommal közelit. És haladéktalanul feltárja az ilyen — megkereséseket.
