Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-10-05 / 23. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ sokszor. Es a szélsőségek felfogásai érvényesülnek a város és falu vezetőiben úgy, mint a tömegben. .... Minapában kellett akaratlanul is kihallgatni a városi és falusi felfogást. A gyakorlati életben való érvényesülését e felfogásnak. Hozzák a falusiak egy összekötő utcán a szárnyasokat, a gyümölcsöt, a tejet és mimást. Az ablakokban, a kapukban várják az idevalósiak a falusi asszonyokat. És piacoznak. — A falusiaktól már nem lehet lesz venni, mondják a helybeliek. Olyan drágák... — A városban nyúznak minket, felelnek a falusiak. Mindent felsrófolnak. A bankok rabolnak. Hát amilyen a fogadj Isten, olyan az adjon is. — A városban már nem tudják, mit kérjenek tőlünk a boltokban. Csak nem fogjuk szöszért-miért elvesztegetni a mi keservesen megdolgozott holminkat. Ez a helyzet képe — város és falu közt. Egy csöpp gazdasági kérdés, de amely csöpp- ben tisztán, világosan visszaverődik a kölcsönös felfogásoknak, gazdasági bajoknak, a múlt hibáinak és lelketlen kizsákmányolásoknak minden visszahatása. A városok tehát a maguk érdekében cselekedtek volna, ha e kérdésbe, ebbe az örvénybe mélyebben bele néznek és bele is nyúlnak. Mester. Szüretkor. Nem tudom a honalapítók, ezek utódjai, a múlt és a jelen magyarjai az igazság kedvéért szeretik-e a bort, de hogy nagyon szerették és szeretik az tagadhatatlan dolog, mert a világon sehol nem fogyasztanak annyi bort, mint Magyarországon. Egyetlen nép életében sincs annyi alkalom a borivásra mint nálunk. Legjobban bizonyilják ezt közmondásaink, a melyek igy hangzanak: »Többen halnak borban, mint tengerben.« »Kancsó fenekére veti a keresztel«, azaz többet jár a korcsmába, mint az Istenházába. »Kis korsó, nagy korsó, torkomat ujitó, ruhámat rongyositó.« »Még a vén embert is táncba viszi a bor.« »Elinná a Krisztus palástját.« »Kis lyuk a torok, de egész falut elnyelhet.« »Van annak, ki meg nem issza«, tehát sokan vannak, akik elisszák, a mijük van. »Bor be, ész ki.« »Vizsgálja a csillagokat a kancsó fenekén.« »Részeg ember előtt az Isten fia is kitér az útból.« És igy tovább . . . Még az eladó leány férjhezkéré- sét és lakodalmát is összekötik, vonatkozásba hozzák a szürettel, az uj borral. Szüret és házasság egy csapásra, egyszerre, egy fedél alatt. így szokott az lenni sokszor. Ki is nótázzák és ugyancsak dalolják: Őszi idő, hideg eső, Öszszel érik meg a szőlő. Ha meg érik, bornak szűrik, Ezt a kis lányt férjhez kérik .. . Nem csoda tehát, hogy a sovány szüretet éppen olyan nagy csapásnak tartják hazánkban, mint a a sovány aratást s nagyobb ünnepséggel s gondosabban végzik a szüretelést, mint az aratást. Azon sem lehet csodálkozni, hogy sehol sincs annyi szőlő faj, mint hazánkban. Itt van a húsos asztali szőlőfajtákon kívül a furmint, mely a tokaji, ruszti és soproni aszút adja; a sárfehér, az aromás vörös dinka, a bakator, a kadarka, a rizling, a tramini, a burgundi, az oporto, a fehér mézes, a rózsaszőlő, a szilváni és mások. Hogy mikor szabad a szőlőt leszüretelni? Hát bizony csak akkor, ha tökéletesen megérett, a mi akkor következik be, mikor a cukorképződés már fefejeződött, mire a következő jelekből következtethetünk : a levelek vagy lehullanak, vagy színüket változtatják ; a fürt kocsánya megbámul s a szőlőszem ránczosodni kezd. Fődolog a szüretnél, hogy kedvező időjárás mellett semmi képen se siessünk, mert régi közmondás, hogy: »Minél tovább szopta a bor az anyját, annál jobb, annál erősebb lesz.« Kedvezőtlen időjárás esetében azonban, ha a szőlő rothadni kezd, arra kell törekedni, hogy megmentsük azt, a mi megmenthető. Szüreteljünk mentői előbb. X A munka nélkül levők a fővárosban küldöttséggel járultak a kereskedelmi miniszterhez és a főváros tanácsához. A munkanélküliség Magyarországon csak időle- leges csapás lehet, de nem állandó kérdés. Hiszen csak nem rég, még sokszor és egyes vidéken a munkások hiányáról panaszkodtak. A legszomorubb kép, ha a munkás dolgozni akar és nincs munkája. Azért szorul el az ember lelke, mikor most annyi munka nélkül levő ember sorsára gondol. Azért kell okos munkatervvel és nagy bölcsességgel enyhíteni legalább ez állapoton addig, mig ez a kegyetlen gazdasági válság tart. A munkanélküliek számát azonban nem szabad köunyelmüen megállapítani. Nagyon különböztetni kell itt. Mert vannak bizony, akik ha nem kapnak könnyű, nekik tetsző munkát, azt kiabálják, hogy dolgozni akarnak és nincs munka. A válogatás a munkában, még nem jelent ám munkahiányt. ügy tapasztaljuk azonban, legalább itt, erre mifelénk, hogy a korcsmák minden este hangosak, szól a muzsika és az orditozás napirenden van. A kép bizony ellentétes. Mig részvéttel fordulunk azok iránt, kik valóban munka nélkül vannak, megdöbbenünk a könnyelműségen, amivel a nép egyrésze ma is elpazarolja a keresményét. QAzok a gyerekek. Bélácska csörgőt kötött a cica farkára, mama korholja. — No, ez nem volt szép tőled. Hogy kínozhattad úgy azt a szegény állatot“? = De hiszen nagyon mulatatta a cirmost, — védékezik Bélácska. — Akkor hát miért futkosott oly vadul í? A fiú közönyösen szól: — Hogy el ne vehessem tőle a csörgőt.
