Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-09-28 / 22. szám

7

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

ben elveszti birtokát. Mivel Bőrcsök mindezideig nem jelentkezett, a szegedi törvényszék holttá nyilvánította. Birtokait testvérei öröklik, a szegedi anyakönyvi hivatalban pedig beiktatták, hogy Börcsök Mihály meghalt.

— Kőtörőgyár. Gróf Mailáth József Nagy-Géresben a bodrogszerdahelyi mintájára kótörögyárat létesít.

— Megnémult az ijedtségtől. Tordáról írják : Bogya Anna volt kórházi ápolónő a néhány nap előtt Tordán dühöngött nagy égiháboru alkalmával az ijedtségtől megnémult.

— Nagy szerencsétlenség történt a fővárosban. A városligetben, a Hungária körúti vasút átjárójánál, egy teljes sebességgel haladó mozdony nekiment egy omnibusz-kocsinak. Ez legázolta a társaskocsit. A kocsi utasai közül ketten meghaltak, hárman életveszélyesen megsebesültek. (Már egy meg is halt közülök. A kettő haldoklik. Többen jelentéktelenül megsebesültek. A szerencsétlenséget a kocsi sietsége okozta.

— Fogdossák a megszökött banksikkasz- tókat. Alig van nap, hogy egy-egy bankalapitó sikkasztó szökéséről, elfogásáról ne olvassánk az újságokban. Legutóbb az Orosházi Népbank sikkasztóit tartóztatták le. Marosvásárhelyen egy bankbizományost csíptek el. A Gyer- tyánosi Takarékpénztár vezérigazgatója hamis váltók forgalomba hozása után eltűnt.

— Jön az uj huszkoronáa. Még néhány nap és uj huszkoronás bankókhoz lesz szerencsénk, már tudniillik azoknak, akiknek lesz. A hivatalos mai száma közli, hogy az Osztrák-Magyar Bank a mostani, 1907. évi január 2-áról keltezett 20 koronáról szóló bankjegyet behívja és bevonja; szeptember 29-én pedig már megkezdik az uj, 1913. évi január 2-áról keltezett 20 koronások kiadását. A régi huszkoronást 1915 évi december 31-éig lehet fizetni és 1921. év végéig beváltja az Osztrák-Magyar Bank. Az uj huszkoronás 158 milliméter széles és 90 milliméter magas.

— Nagy tüzek. Berkenyéd községe a napokban leégett. Elpusztult 67 ház, 68 gabonaraktár (kas), 140 melléképület. Sok sertés és szarvasjószág is odaveszett. Kaposváron egy nagy gőzmalom égett le. A kár 300 ezer kor.

Kivándorlás a nagybőgőben.

Furcsa históriát közöl a »New-York World« egy Kokán Péter nevű magyarról, aki állítólag nagybőgőben vándorolt ki Magyarországból Amerikába, ügy kell ezt érteni, hogy Kokán Péter, aki a fogarasmegyei Liszára való, szó szerint egy nagybőgőben ült, csakhogy átcsempészhesse magát a magyar határon és kivándorolhassam Merthogy nem tudott a háború miatt útlevelet kapni és bár többször át akart szökni a határon, a határrendőrség mindig visszazavarta. Kokán Péter pedig semmikép sem akart otthon maradni a pátriájában, mert félt, hogy behívják őt tartalékba. Azt tette tehát, hogy megegyezett egy cigánybanda nagybőgősével, hogy belebujik a nagybőgőbe és amikor a banda átmegy a határon, őt a bőgős a hátán viszi át. így csak nem veszik őt észre a határrendőrők. így is történt, — mondja a nevezett újság. Megalkudott a cigánybanda nagybőgősével és beleállt a bőgőbe. Amikor aztán a határra értek a cigányok, kérdi tőlük egy határrendőr:

— Hová mentek ?

— Muzsikálni Ausztriába 1 — hangzott a felelet.

— Nem húznátok el egy nótát ?

Megijedt erre Kokán Péter a bőgőben, de a cigányok azzal álltak elő, hogy nekik sietős a dolguk, amire a határrendőr átengedte őket és Kokán Péter rövidesen boldogan ugrott ki a bőgőből. — Eddig szól az amerikai lap elbeszélése, de hogy milyen lehetett annak a nagybőgőnek a szerkezete, amelybe bele lehet bújni és azután kiugrani belőle, arról nem ad szakszerű felvilágositást. Épp ezért kijelentjük, hogy e história valódiságáért az amerikai lapot terheli a felelősség.

, Meglepetés.

— Mit cipeltetsz ?

— Sirkövet.

— Minek az neked?

— Alkalmi vétel; árverésen olcsón jutottam hozzá.

V a sár nap.

Tiérettetek . ..

Irta : Bodnár Gáspár.

Kovács Pál gyári munkás. Már régen készülődik, hogy az Alföldön élő, gazdálkodó öccsét meglátogatja. Most éppen úgy történt, hogy aratás idején szünetel a gyár. Mivel hogy — átalakítják.

Kovács Pál tehát régi szándékát dűlőre vihette.

Hanem az asszonynak még mindég ellenvetése, aggodalma támadt.

— De ’iszen nagymunka idő van. Aratnak azok. Terhűkre lesztek.

Kovács Pál kiegyenesedett, mint egy acélrud. Karjait, mint valami hatalmas emeltyűket nyújtja ki.

— Hát segítek nekik. Kimének a mezőre és aratok.

Az asszony arca jóságosán mosolygott. Hallgatott, de annál többet gondolt. Hiszen ő — gazdaembernek a lánya, ismeri a mezőket, a ringó kalásztengert, az aratást, meg a tarlót. És ismeri az izzónapot, az őrjítő kánikulát. Hát azért mosolyodott el. Aztán meg nem állhatta, hogy emigyen szóljon;

— Nem fogsz te aratni — Palkóm.

— Kicsoda?

— Kovács Pál. . .

— A gyári munkás ?

— A gyárban is van tűz. Fojtó meleg. De más az. Fütő és nem izzó nap.

— Azt hiszed?

— Hiszem — mondta az asszony. És szelíd, kedves fejének ingásával erősitette meg hitét.

— No majd elválik! — Ugy-e Pistu ?

Fiának szólott ez a kérdés, a Pistunak. Aki épen,

hogy megszűnt gyermek lenni. Most szökik az ifjú sorba.

— Elmegyek ám én is apámmal — kapta meg az alkalmat Pistu. És szép értelmes szemeiben az ifjúság pírja lobogott.

— Hahó !! Erzsikét akarod te látni, ugy-e fiú ?

Olyan boldogan kötekedik az apa, mintha csak

várta volna ezt a megérkezett örömöt. Kis gyermek voltál mikor láttad Erzsikét. No jól van, velem jösz, fiam.

Az asszony meg néma szemlélődéssel nézte, hallgatta őket. így gondolta ő is. De várta, hogy gondolata, vágyódása a maga súlyától induljon meg.

*

Micsoda tiszta öröm gyűlt ki abban a gazdaságban, amelyben a rég várt vendégek megérkeztek.

Erzsiké gyönyörű liliomszállá fejlődött. Eleven virágszállá, amiket a jó Isten csak a magyar családok kertjébe ültet.

Vége-hossza nem volt a kérdezősködésnek, a feleletnek. Emlékek lobogtak fel a régi jó időknek során, mint pásztortüzek a messze-messze tájakon. És elszállottak oda a szülei házba. A mezőkre. Az erdőkre. Az öröm és bubánat tanyájára. Aztán itt is este lett. Kiki nyugalomra! Feketén bólintott az eperfa lombja.

... Egy estenden pedig igy szólt András gazda: