Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-21 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 7 héz pályafutás állott mögötte. Szinte gyerekember korában bebarangolta Ázsiának számos járatlan vidékét s az ezekről irt munkáival megalapozta hírnevét, mely azután hamarosan beszárnyalta Európát. Budapesten egyetemi tanári állást vállalt. Bizalmasa volt az angol királyi családnak és Abdul Hamid volt szultánnak. A tudományos világban ö volt a megalakitója annak az elméletnek, mely a magyar- török rokonságot állította föl. — P. Tomcsányi Lajos jubileuma Egyszerű* igénytelen jézustársasági atya ülte meg, (illetőleg ünnepeltették meg akarata ellenére) annak emlékét, hogy imhol 50 év után, 67 éves korában, magyar pap maradt, magyar jezsuita, akit az ország minden táján ismernek, tisztelnek, szeretnek — és gyűlölnek. Mert a hitetlenek táborában fé- lemletes embernek, tudósnak, szellemi vivónak, élő logika nak és lobogó lelkiismeretnek tartják ezt az egyszerű, kopott ruhás jezsuitát. Aki szűk szobájában nagy és rettenetes* mihelyt megszólal, mihelyt ir, mihelyt az igazság könyveihez nyúl. Pedig nem rettenetes ő. Szelíd, mosolygó, jóságos férfiú. Aki, mikor azt mondják neki, hogy gyűlöllek, 5 azt válaszolja: én pedig szeretlek. Aki engedékeny, aki mosolyogva vigasztal és szelíd tekintettel helyesli az élet minden megengedett élvezetét és értékét. Aki semmin sem csudál- kozik, de akinek mindenre van vigasztaló szava, gyógyító cseppje. Aki szerető karjaival keblére zár minden vallásu, rendű embert.JSzegényt, gazdagot. Nagyméltóságuakat és egyszerű földművest. Aki senki, de minden. Aki senkié és mindenkié. A kath. társadalom, de a magyar társadalom, ezt az egyszerű embert ünnepelte Budapesten a múlt vasárnap. Óriási lelkesedéssel és mélységes tisztelettel. Hát hiszen tőle senki semmi érdek szerint való dolgot nem vár. És ő mégis a nagy, a tiszta, a ritka ünnepeltek alakja. A mi lapunk is köszöntötte. A »Téli Esték« megindulásakor, úgy gyenge 25 évvel ezelőtt, lelkes és dolgozó munkatársunk, mesterünk volt. Isten éltesse a Faludiak, a Pázmányok, a Káldiak itt maradt, közlünk élő lelkét és szellemét. — Görögöktől megkínzott magyar ember. Szalonikiból Írják: A junius 30-iki nagy bolgármészárlás alkalmával a tömegesen letartóztatott bolgárok között egy Ras- kovics nevű budapesti származású magyar állampolgárt is letartóztattak, a ki azzal vált gyanússá, hogy horvátul beszélt. A görög katonák ülötték-verték Raskovicsot és a mikor igazolásra felmutatta útlevelét, azt egyszerűen összetépték. Pénzét elvették, többé nem is kapta vissza, őt magát pedig billincsbeverték és többi bolgár fogolylyal együtt Görögországba deportálták. Raskovics kiszabadítására dip- lomciai eljárás indult meg, a mely azonban eredménytelen maradt. Most végül azonban szabadon bocsátották és a minap rettenetes állapotban érkezett meg Szalnokiba. A kötelek, a melyekkel össze volt kötözve, mélyen a húsába vágódtak, úgy högy karjai még most is sebekkel vannak tele és nyomban Szalonikiba érkezése után kórházba vitték. A szalonikii osztrák-magyar konzul az esetet a bécsi külügyminisztérium tudomására hozta és Raskovics állapotáról hivatalos orvosi látleletet vett fel. — Vissza óhajtják az apácákat. Jellemző a francia katholikus ellenes mozgalomra, hogy Grenobl város lakossága most tizenegyezer aláírással ellátott kérvényben követeli visza a kórházak elűzött apácáit. A városi tanács helyet adott a kérelemnek, de eddig végre nem hajtotta. Párisnak Montmartre kerületében, pedig a legelvakul- tabb szocialista munkások tartottak gyűlést, hogy az apácákat visszahívják, akik a gyűlölködő munkásnép legoda- adóbb ápolói voltak. A világi nőkkel nem boldogulnak és most sóvárogják vissza a gúnyoló proletárok az elűzött apácákat. — Bácskai lakodalom. A hétországra szóló evésekről-ivásokról sokat lehet olvasni a régi krónikákban- de az eddigi hires mulatásokat messze felül múlja, sőt elhomályosítja az a lakadalom, amelyet Bácskossuthfalván tartottak. Virág István topolyai kőfaragó vezette oltárhoz a falu legszebb leányát, Tipold Ilonát. A lakodalomra közel négyszáz család volt hivatalos. A násznép megvendége- lésére két ökröt, öt sertést, kétszáz kacsát és ugyanannyi libát öltek le; ezeken kívül felhasználtak egy láda tojást, két métermázsa lisztet, egy hektoliter fekete kávét, ezerkétszáz liter bácskai nektárt és ötszáz liter árpalét- Leirni is nehéz, hát még elfogyasztani! Szegények vagyunk, de jól élünk. — Veszedelmes vendég. Sátoraljaújhelyből Írják Petrovics Tamás szerbiai illetőségű bodrogkereszturi pékmesterhez vasárnap beállított egy földije és éjjeli szállást kért tőle. Petrovics szívesen fogadta hazabelijét, megvendégelte és szállást adott neki. Másnap korán reggel a vendég eltávozott, de Petrovics nagy ijedelmére elvitte ennek 2000 koronát tartalmazó pénztárcáját is. Petrovics utána rohant és még a vonatnál megtalálta. A vendég látva Pet- rovicsot, revolvert rántott és azzal négyszer Petrovicsra lőtt. Az égjük golyó Petrovics karját fúrta keresztül, de Petrovics teljes erővel rávetette magát a tolvaj vendégre és átadta öt egy rendőrnek. A pénztárcát megtalálták nála a pénzzel. Petrovicsot sérülésével a kórházba szállították, a tolvajt pedig az ügyészség fogházába kisérték. — A fecske útja. Kalocsán 1912. jul. 20-án! ifj. Kálmán Sándor a magy. kir. ornithologiai intézet 4095. sz. gyűrűjével egy öreg fecskét jelölt meg. A megjelölt fecske ezután sem hagyta el sem párját sem fiókáit. Tavaly szeptemberben azután az öreg fecske vándorútra kelt és ugyanezt a 4095. számmal megjelölt fecskét Transvaálban (Afrika) Zoutjsansberg járásban az Oitdrai farmon Grobber H. J. elfogta és lábát dr. Gunning J. or. B. a Transvaal Muzeum igazgatója egy nyil alakzata feliratú jeggyel megjelölte. A 4095. sz. és transvaáli jegyzéssel ellátott fecske az idén megint eljött Kalocsára s itt elfoglalta régi fészkét és május 25-én már fiókákat is költött. Folyó hó julius 3-án ifj. Kálmán Sándor ezt a fecskét elfogta s az érdekes fecskét felküldte Budapestre, hol uj jelzésű gyűrűvel látták el. — 460,000 halott. Egy porosz tábornok összeállította a balkáni halál-statisztikáját. E szerint a török vesztesége 150,000, a szerbeké 73,000, a görögöké 48 000, a montenegróé 12,000, A bolgár halottak száma az első háborúban 73,000 volt a második háború pedig sírba fektette a bolgár fegyverfoghatő férfiak egynegyed részét. Tehát néhány ezer híján félmillió halott alapozta neg a békekötést. — Lapunk zártakor örvendetes hírek érkeznek mindenfelől. Szűnik a kolera. A védekezés sikerének lehet ezt a vigasztaló eredményt betudni. A kolera legveszedelmesebb fészkei Bereg, Krassó-Szörénymegye is már mentesek. Csak most kell embernek lennünk. És ezt a védekezést kétszeres erővel folytatnunk. V asárnap. A rozmaring. Sétáló, nyüzsgő utca néptömegébe’ Egy ifjú pár megy — furcsa öltözetbe; Falusi legény, falusi lány, Egynek se kél egy szó sem ajkán; Kéz-kézbe fogva meg-megállanak, Mig kavarog a nyüzsgő áradat. A lányka haja majd leér a földre, A vége piros pántlikába kötve, Széles szoknyája sokszor útba van, Igazgatja is mindig — hasztalan ! Büszkén tekinget a legény körül, Csakúgy ragyog az arca, úgy örül. Hogy egy virágos bolt elébe érnek, A lány szeme a kirakatra téved. Odahuzódik, néz csendesen; Milyen virágok, édes Istenem! Milyen szép rózsák! Száz is van talán f S könnyű sóhaj kél csókos ajakán.
