Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-09-21 / 21. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 7 héz pályafutás állott mögötte. Szinte gyerekember korában bebarangolta Ázsiának számos járatlan vidékét s az ezek­ről irt munkáival megalapozta hírnevét, mely azután hama­rosan beszárnyalta Európát. Budapesten egyetemi tanári állást vállalt. Bizalmasa volt az angol királyi családnak és Abdul Hamid volt szultánnak. A tudományos világban ö volt a megalakitója annak az elméletnek, mely a magyar- török rokonságot állította föl. — P. Tomcsányi Lajos jubileuma Egyszerű* igénytelen jézustársasági atya ülte meg, (illetőleg ünnepel­tették meg akarata ellenére) annak emlékét, hogy imhol 50 év után, 67 éves korában, magyar pap maradt, magyar jezsuita, akit az ország minden táján ismernek, tisztelnek, szeretnek — és gyűlölnek. Mert a hitetlenek táborában fé- lemletes embernek, tudósnak, szellemi vivónak, élő logika nak és lobogó lelkiismeretnek tartják ezt az egyszerű, kopott ruhás jezsuitát. Aki szűk szobájában nagy és rettenetes* mihelyt megszólal, mihelyt ir, mihelyt az igazság könyvei­hez nyúl. Pedig nem rettenetes ő. Szelíd, mosolygó, jóságos férfiú. Aki, mikor azt mondják neki, hogy gyűlöllek, 5 azt válaszolja: én pedig szeretlek. Aki engedékeny, aki moso­lyogva vigasztal és szelíd tekintettel helyesli az élet minden megengedett élvezetét és értékét. Aki semmin sem csudál- kozik, de akinek mindenre van vigasztaló szava, gyógyító cseppje. Aki szerető karjaival keblére zár minden vallásu, rendű embert.JSzegényt, gazdagot. Nagyméltóságuakat és egy­szerű földművest. Aki senki, de minden. Aki senkié és min­denkié. A kath. társadalom, de a magyar társadalom, ezt az egyszerű embert ünnepelte Budapesten a múlt vasárnap. Óriási lelkesedéssel és mélységes tisztelettel. Hát hiszen tőle senki semmi érdek szerint való dolgot nem vár. És ő mégis a nagy, a tiszta, a ritka ünnepeltek alakja. A mi lapunk is köszöntötte. A »Téli Esték« megindulásakor, úgy gyenge 25 évvel ezelőtt, lelkes és dolgozó munkatársunk, mesterünk volt. Isten éltesse a Faludiak, a Pázmányok, a Káldiak itt maradt, közlünk élő lelkét és szellemét. — Görögöktől megkínzott magyar ember. Szalonikiból Írják: A junius 30-iki nagy bolgármészárlás al­kalmával a tömegesen letartóztatott bolgárok között egy Ras- kovics nevű budapesti származású magyar állampolgárt is letartóztattak, a ki azzal vált gyanússá, hogy horvátul be­szélt. A görög katonák ülötték-verték Raskovicsot és a mi­kor igazolásra felmutatta útlevelét, azt egyszerűen össze­tépték. Pénzét elvették, többé nem is kapta vissza, őt ma­gát pedig billincsbeverték és többi bolgár fogolylyal együtt Görögországba deportálták. Raskovics kiszabadítására dip- lomciai eljárás indult meg, a mely azonban eredménytelen maradt. Most végül azonban szabadon bocsátották és a mi­nap rettenetes állapotban érkezett meg Szalnokiba. A köte­lek, a melyekkel össze volt kötözve, mélyen a húsába vá­gódtak, úgy högy karjai még most is sebekkel vannak tele és nyomban Szalonikiba érkezése után kórházba vitték. A szalonikii osztrák-magyar konzul az esetet a bécsi külügy­minisztérium tudomására hozta és Raskovics állapotáról hivatalos orvosi látleletet vett fel. — Vissza óhajtják az apácákat. Jellemző a francia katholikus ellenes mozgalomra, hogy Grenobl vá­ros lakossága most tizenegyezer aláírással ellátott kérvény­ben követeli visza a kórházak elűzött apácáit. A városi ta­nács helyet adott a kérelemnek, de eddig végre nem haj­totta. Párisnak Montmartre kerületében, pedig a legelvakul- tabb szocialista munkások tartottak gyűlést, hogy az apá­cákat visszahívják, akik a gyűlölködő munkásnép legoda- adóbb ápolói voltak. A világi nőkkel nem boldogulnak és most sóvárogják vissza a gúnyoló proletárok az elűzött apácákat. — Bácskai lakodalom. A hétországra szóló evésekről-ivásokról sokat lehet olvasni a régi krónikákban- de az eddigi hires mulatásokat messze felül múlja, sőt el­homályosítja az a lakadalom, amelyet Bácskossuthfalván tartottak. Virág István topolyai kőfaragó vezette oltárhoz a falu legszebb leányát, Tipold Ilonát. A lakodalomra kö­zel négyszáz család volt hivatalos. A násznép megvendége- lésére két ökröt, öt sertést, kétszáz kacsát és ugyanannyi libát öltek le; ezeken kívül felhasználtak egy láda tojást, két métermázsa lisztet, egy hektoliter fekete kávét, ezer­kétszáz liter bácskai nektárt és ötszáz liter árpalét- Leirni is nehéz, hát még elfogyasztani! Szegények vagyunk, de jól élünk. — Veszedelmes vendég. Sátoraljaújhelyből Írják Petrovics Tamás szerbiai illetőségű bodrogkereszturi pékmesterhez vasárnap beállított egy földije és éjjeli szál­lást kért tőle. Petrovics szívesen fogadta hazabelijét, meg­vendégelte és szállást adott neki. Másnap korán reggel a vendég eltávozott, de Petrovics nagy ijedelmére elvitte en­nek 2000 koronát tartalmazó pénztárcáját is. Petrovics utána rohant és még a vonatnál megtalálta. A vendég látva Pet- rovicsot, revolvert rántott és azzal négyszer Petrovicsra lőtt. Az égjük golyó Petrovics karját fúrta keresztül, de Petrovics teljes erővel rávetette magát a tolvaj vendégre és átadta öt egy rendőrnek. A pénztárcát megtalálták nála a pénzzel. Petrovicsot sérülésével a kórházba szállították, a tolvajt pedig az ügyészség fogházába kisérték. — A fecske útja. Kalocsán 1912. jul. 20-án! ifj. Kálmán Sándor a magy. kir. ornithologiai intézet 4095. sz. gyűrűjével egy öreg fecskét jelölt meg. A megjelölt fecske ezután sem hagyta el sem párját sem fiókáit. Tavaly szeptemberben azután az öreg fecske vándorútra kelt és ugyanezt a 4095. számmal megjelölt fecskét Transvaálban (Afrika) Zoutjsansberg járásban az Oitdrai farmon Grobber H. J. elfogta és lábát dr. Gunning J. or. B. a Transvaal Muzeum igazgatója egy nyil alakzata feliratú jeggyel meg­jelölte. A 4095. sz. és transvaáli jegyzéssel ellátott fecske az idén megint eljött Kalocsára s itt elfoglalta régi fészkét és május 25-én már fiókákat is költött. Folyó hó julius 3-án ifj. Kálmán Sándor ezt a fecskét elfogta s az érdekes fecs­két felküldte Budapestre, hol uj jelzésű gyűrűvel látták el. — 460,000 halott. Egy porosz tábornok összeállította a balkáni halál-statisztikáját. E szerint a tö­rök vesztesége 150,000, a szerbeké 73,000, a görögöké 48 000, a montenegróé 12,000, A bolgár halottak száma az első há­borúban 73,000 volt a második háború pedig sírba fektette a bolgár fegyverfoghatő férfiak egynegyed részét. Tehát néhány ezer híján félmillió halott alapozta neg a béke­kötést. — Lapunk zártakor örvendetes hírek érkez­nek mindenfelől. Szűnik a kolera. A védekezés sikerének lehet ezt a vigasztaló eredményt betudni. A kolera legvesze­delmesebb fészkei Bereg, Krassó-Szörénymegye is már men­tesek. Csak most kell embernek lennünk. És ezt a védeke­zést kétszeres erővel folytatnunk. V asárnap. A rozmaring. Sétáló, nyüzsgő utca néptömegébe’ Egy ifjú pár megy — furcsa öltözetbe; Falusi legény, falusi lány, Egynek se kél egy szó sem ajkán; Kéz-kézbe fogva meg-megállanak, Mig kavarog a nyüzsgő áradat. A lányka haja majd leér a földre, A vége piros pántlikába kötve, Széles szoknyája sokszor útba van, Igazgatja is mindig — hasztalan ! Büszkén tekinget a legény körül, Csakúgy ragyog az arca, úgy örül. Hogy egy virágos bolt elébe érnek, A lány szeme a kirakatra téved. Odahuzódik, néz csendesen; Milyen virágok, édes Istenem! Milyen szép rózsák! Száz is van talán f S könnyű sóhaj kél csókos ajakán.

Next

/
Thumbnails
Contents