Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-14 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIYELÖ 7 — Püspöki jubileum. B. Hornig Károly a veszprémi püspök, bíboros a napokban érte el püspökségének 25. évfordulóját. A tudományban íényes, jótékonyságban bőséges kormányzásnak negyedszázados évfordulóján a jubiláns püspököt üdvözölte a pápa, a király ; egyházmegyéje nagy ünnepségben fejezte ki érzelmeit. Az ország minden részéből érkeztek üdvözlő táviratok. — Lemond a külügyminiszter? Olyan hírek szállingóznak, hogy külügyminiszterünk, Berchtold lemond. Már sokszor lemondatták az újságok, kérdés: vájjon a külügyminiszter valóban hajlandó-e lemondani és különösen őfelsége elengedni. — Kitüntetett munkások. Kaposvárról írják : Meleg és szép ünnepség folyt le Kacskovich Zoltán felső- mocsoládi földbirtokos birtokán. Valter János aratómunkás 42 éves, Tar Mihály bognármester 50 éves szolgálati jubileumát ünnepelte, amely időt azon az egy helyen töltötték el. A földmivelésügyi miniszter egyenként 100 korona jutalommal és dicsérő oklevéllel tüntette ki a jubilánsokat. A földbirtokos az ünnepeiteket fényesen megvendégelte. — A kolera. A kolera még most is nyugtalanságot okoz. Budapesten ugyan nincs baj. A riasztó hírek nem bizonyultak valóságnak. Ellenben a délvidékről, északkeletről, sőt a Dunántúlról is érkeznek aggodalomra keltő esetek, hirek. A hatóságok mindenütt ébren vannak. — Ismét életbelép a füttyjelzés. Az ideges emberek réme : a vasúti füttyjelzés idestova hét éve szűnt meg. Már hét éve, hogy nyugodtan lehet sétálni a perronon és nem kell ötpcrcenkint az embernek a füléhez kapni, mert egy vonat közeledik az állomás felé. Az ideges emberek akkoriban nagy örömmel fogadták a Máv.-nak ezt az újítását, amivel a Máv. — talán felesleges is említeni — a külföldet utánozta. Most azonban — minthogy az állomásokon történő gyakori szerencsétlenségek okát a füttyjelzés elhagyásának tulajdonítják, — októbertől kezdve az államvasutak ismét életbeléptetik azt a régebbi szokást, hogy a lokomolivok a pályaudvarra való behaladásnál és kivonulásnál füttyjelzést adjanak. — Virágzó almafák. Nagyváradi tudósítás érdekes lermészeti tüneményről ad hirt. Tenkegörbeden K6- pis József plébános kertjében hajnalra virágba borultak az alma- és a körtefák. A gyönyörű fehér és a rózsaszínű szirmok tavaszi pompája rengeteg embert csábított a plébános csodakertjébe. — Kivándorló bucsusok. Magyaróvárról írják: Névtelen följelentés alapján a határrendőrség 5-én föltartóztatott egy Budapestről érkező különvonatot Királyhida állomáson, amely 380 búcsújáról szállított Máriaczellbe. A följelentés, mely szerint a bucsosok között kivándorolni készült katonakötelezettek vannak, igaznak bizonyult, mert a határrendórök 40 katonaköteles fiatalembert szállítottak le a vonatról, akik közül 16 azonnal bevallotta, hogy a bucsu- járás csak ürügy a kivándorlás palástolására. Egy ügynök akarta őket kivándoroltatni, akinek ezért fejenként 30 — 100 koronát fizetlek. A bucsujárók eleinte méltatlankodtak a zaklatásért, azonban később megnyugodtak és folytatták útjukat Máriaczellbe. — Árvizek, felhőszakadások. Verseczről írják, hogy ott sürü villámcsapásokkal és mennydörgéssel kisért zivatar keletkezett, a mely órák hosszat tartott. A városon keresztül folyó Meszicz-patak óriási mennyiségű vizet hozott a hegyekről és elöntötte a város egyötöd részét. A házak viz alá kerültek s csak nehezen sikerült a lakóknak belőlük kimenekülniök. A közeli Almád községben ötven ház dűlt össze s mintegy tizenöt ember járt szerencsétlenül. Poránynál az ár elmosta az országutat. Meresfalun és Vara- dián szintén viz alatt állanak a házak. Temespalison három sátoros cigányt sodort el a Teréz-csatorna megáradt vize. Verseczen késő estig tartott a felhőszakadás. A mentési munkálatokat Markovics dr. főkapitány vezetése alatt katonák és tűzoltók végezték. Mintegy tízezer hold földet öntött el a viz. A kár igen nagy. Sümegen szombat este 7 órától vasárnap délutánig szakadatlanul ömlött az eső. A házakba befolyt a viz, az adóhivatal összes helyiségei viz alatt állanak, úgy hogy egy-két napig szünetelni fog a hivatalos munka. — Székelykocsárdot vihar után jégeső verte el. Mogyoró nagyságú, sőt nagyobb jégdarabok is hullottak olyan meny- nyiségben, hogy az utcák és a határ fehérek lettek, mintha havazott volna. A lakosság nagy nyomornak néz elébe. — Felsőgagyról Írják: Abauj-Tornamegyében a csereháti járásban levő Felsőgagy, Alsógagy, Csenyéte és Krasznok határában ismét nagy felhőszakadás volt, amely a már felázott földeket annyira megpuhitotta, hogy teljes lehetetlenség reá menni. A sok élet mind kint van még, cséplésről pedig szó sem lehet, a mig ki nem szárad a föld. A földesgazdák kára rendkívül nagy és az árvizpusztitotta vidék sürgős támogatásra szorul. —- Vadkan helyett embert lőtt. Felső Zemplénben a vaddisznók annyira elszaporodtak, hogy a gazdák éjjeleken át őrzik az árvíz után megmaradt kevés burgonyát, nehogy a vaddisznók teljesen tönkre tegyék. Szirtes község lakossága közül a napokban többen fegyveresen álltak lesbe éjjel. Széna György gazda éjféltájban megunta az egy helyen való fekvést és felkelt. A harmadik szomszédtáblán lesben volt Damkó György abban a hiszemben hogy vadkan, cél- bavette Széna Györgyöt és rálőtt. A golyó Széna bal lábszárát találta és súlyosan megsebesítette. A kórházban ápolják. — Sirrabló. Komocsó szabolcsmegyei községben egy sirrabló banda garázdálkodik. Felfeszitették Vitéz Mihály volt református lelkész koporsóját s a halotton levő ékszereket elrabolták. Ezenkívül még négy sirt nyitottak föl s itt is kifosztották a hullákat. A csendőrség erélyesen nyomoz. ______________________________________________ V a sár nap. A gólyamadár. A nyár öreg korát éli, fél lába a sírban van már. Nádfedelü házikónkon fészkelő gólyamadár is útra kelt, most talán messze délvidéken féllábon állva rólunk, elhagyott fészkéről, vagy hazájáról gondolkozik. (Már hogy ha tud gondolkozni!) Ma egy hete láttam utoljára, ott állott a párja mellett a háztetőn és szomorúan kelepelt. .. Talán sírt, hogy itt kell hagyni fészkét, családi tűzhelyét. ügy déltájhan egy nagy csapat gólya érkezett északról. Méltóságosan kanyarogtak a falunk felett. Eljöttek a mi gólyánkért. Egyszer csak ő is kilépett a fészek párkányára, háznépe körülvette és hangosan elkezdett kelepelni. Bucsuzót mondott? Nekünk köszönt? Hálaadó imát rebegett-e a Gondviselésnek, melv még az ég madarairól sem feledkezik meg ? Vagy Isten segítségét kérte a hosszú útra? Ki tudná ezt megmondani? Majd felrepültek, felszálltak a magasba, nyakukat és lábaikat hosszasan elnyújtva elindultak a nagy útra. Mig lehetett, vissza-vissza néztek, bizonyára nekik is fáj megválni az »otlhontóH, hazájoktól. Szegény madár elment, de tavaszszal ismét visszajön. Visszajön, mert oda csak kényszerűségből megyen az időjárás viszontagságai miatt. Ott nem házasodik, ott nem rak fészket, ott nem költ fiakat.. . Hanem az már mégis különös, hogy egy madár éppen a mi községünket keresi fel, abban is a mi szerény, nádfedelü házikónkat választja ki családi tűzhelyül. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes legyen érte átrepülni számos országokat, háborgó tengereket? Mi az oka annak, hogy a faluban a gólya szemében mi vagyunk a legmegbízhatóbb emberek? Pedig aligha van a falunkban olyan, ki nem becsületes. Én legalább nem hiszem f Eszembe jut, hogy örültünk tavaszszal, mikor megjött a gólya, mintha ünnep lett volna a faluban. Örültünk megérkezésének, mert az igazi tavaszt a gólya hozza meg. Mivel az öreg csak magában érkezett meg, az öcsém kétségbeesetten kérdé:
