Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-09-07 / 19. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ geibe. Egy-két választás és ujságharcok tartották erőltetett érdeklődésben a nemzetet. Hí A jövő gondolata foglal el A jövő gondolata, mindenkit. A reánk következő tél. A beköszöntő szegénység és nyomor. Ha valamikor, most van szüksége a nemzetnek a kiegyenlítés nagy gondolatára. A jó Isten nem vert minket még mind a két kezével. Egyikkel adott annyit, hogy kétségbe ne essünk. Lélekjelenlétünket el ne veszitsük. Munkát a népnek! A magyar ember számára utolsó az, mikor alamizsnát kell elfogadnia. Munka nélkül keserves, sótlau kenyeret eszik a magyar. Két karja, izma, lelke készen áll a magyarnak a munkára. Azért fő elvünk, gyakorlati cselekvésünk legyen minden gyógyító, segítő és felemelő cselekedetünkben, hogy éreztessük a néppel a jótékonyság melegét, de ne adjunk könyöradományt ridegen; koldus kenyér nem élete a magyarnak. Ő dolgozni akar és tud. Csak módot adjunk reá. Akkor olyanná lesz, mint az acélrugó. Visszapattan és talpra áll. És ne izgassák ezt a népet. A rossz tanácsadás a legnagyobb ellensége a népnek. Olyan mint a gonosz ital. Fellázit, hogy aztán annál szerencsétlenebb ébredésbe jutasson. Az Isten megsegít. Segítsünk magunkon, akkor a Gondviselő Isten is mellénk terem. A magyar nemzet a legnagyobb csapásokban mutatta meg életrevalóságát, türelmét, akaratát és hősiességét. Meg fogja mutatni most is. Mester. Uj erdőtörvény. Ghillány Imre báró földmivelési miniszter az ősz során törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé az erdők ügyében; a javaslat törvényerőre emelésével az eddigi erdőtörvények mind hatályon kívül kerülnek A törvényjavaslat megalkotásánál a miniszter figyelembe veszi a legutóbbi árvízkatasztrófában szerzett idevágó tapasztalatokat is. (Azt t. i. hogy az erdők irtása, a fák oktalan pusztítása a hegyek alatti falvaknak nagy veszedelmét okozta a mostani vizáradásokkor. Szerk.) * * * Az árvízkárosultakért. A földmivelésügyi miniszternek azon humánus elhatározása, hogy a teljesen szegények részére ingyen utalványozza az építkezéshez szükséges faanyagot, és pedig oly időben, hogy az ideiglenes építés még ez őszön befejezhető legyen; a pénzügy miniszter azon rendelkezése, hogy az adóbehajtások felfüggesztessenek, s a folyó évi adók törvényszerű leírása — már az uj adó kezelési törvény értelmében — gyorsan munkába vétessék; továbbá a megfelelő bizottságok megszervezése, a károk megbecslése, a szintén gyorsan kívánatos vetőmagbeszerzés, végül azon intézkedés, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében lévő hitelszövetkezetek a kisbirtokosok érdekében további hitellel ellátassa- nak, mint az a remény is, hogy a bérlő és közép- birtokos-osztály olcsóbb hitelének lehetősége bizto- sittassék, áldásos és az adott körülmény közt azon határig elmenő intézkedések, a melyeket feltétlenül megkövetel az ínséges helyzet, de a melyeket még a nagyon nehéz pénzügyi viszonyok közt is meg kell hogy bírjon az állampénztár. Mindezeket mint pillanatnyi nyomort enyhítő, igen humánus és célravezető intézkedéseket hálás szívvel jegyezzük meg. Szöges Dániel biróuram az világ sorsáról. — Olyan különös módra került le a padlásomról egy kopott-ütött kalendárium. Még az öregapámék olvasgatták belőle, hogy hát: »Sa pediglen Medárdas napján eső lészen, elkészülhet a gazda, hogy negyven napon át öntözni fogják földjeit, vetéseit és rétjeit az ég csatornái« ... És öntözik vala nemcsak negyven napokon által. Még továbbiglan. Folyton, akár Noé idejében. Jó az Isten, hogy ezt a bűnös emberiséget el nem pusztitja vala. — A kutya nem eszi meg a nyarat. Ezt is a régi idők öregei szokják mondogatni. Pediglen most megötte. Csaknem az utolsó falásig megötte. ügy látszikazonközbe — szinte félek kikiabálni — hogy az nyár beletör a szeptembőrbe. Mikoron e sorokat Írom, kánikula vagyon. Jégesőről, villám- csapásokról is olvasok. Hogy hát a kutya se hagyja a nyelvét kilógás nélkül . . . — De hát csak azt nem tudom felérni eszemmel, hogy hát ha baj van, ha siralom van, hát miért csinyálnak azok az ujságlapok még nagyobb siralmat, bajt. A sógor asszondi nekem, azért nincs igazán vége a világnak Magyarországon, nincs mer’ azér’ hogy az — újságokban van. A’ pedig ritkán szokott — igaz lenni. Közös akarat. — Szomszéd! — No mi az ? — Ide adná nekem ma délutánra a kutyáját ? — Oda ám, de attól ugyan nem megy be senki sem az udvarbal — Hiszen éppen azért kérem, mert délután fog kijönni hozzám — a végrehajtó, Ferdinánd oár és a tenyérjósló. Múlt év novemberében, mikor Ferdinánd cár az 6 hadi dicsőségének tetőpontján állott és már-már arról volt szó, hogy lóháton bevonul Konstantinápolyba : néhány francia újság valami különös jóslatot emlegetett, melyet an- nakelőtte Ferdinándnak, akkor még fejedelemnek a tenyeréből olvastak ki. A jóslat szerint az 1912. év egy tüneményes sikerhez juttatja; de a rákövetkező évben rajtaveszt a szerencséjén. Most az Intransigeant nagy francia újság részletesebb adatokkal beszéli el annak a bizonyos jóslatnak történetét. Ferdinándnak udvarában, mikor még Bulgária fejedelme volt, tartózkodott egy fiatal francia Ciulio Man- cini, ki csupa kedvtelésből nagy előszeretettel foglalkozott a bűvészeinek ezzel az ártatlan fajtájával, hogy kézből és tenyérből jósolgatott. A cár odanyujtotta eléje a tenyerét, hogy olvassa ki belőle jövőjének eseményeit. A Ferdinánd engedelmére elmondta, hogy mit olvas ki a tenyérből. Hamarosan gyász fogja érni, régi vágya teljesül, hadi szerén- cséjével bámulatba ejti a világot, rá nemsokára rémitő katasztrófa éri utói. — Gyász érte, mikor meghalt a furfangjáról és nagy eszéről sokaktól megcsodált édes anyja, Klementin hercegnő; régi vágya teljesült, mikor a hatalmak bolgár cárnak elismerték; hadi szerencséjét bámulta a világ, mikor Tráciábán a szebbnél-szebb diadalokat aratta vitéz serege : — és most a nagy katasztrófa, mely utólérte Ó-Szerbia hegyvidékein ai szegény cárt és vele együtt vitéz nemzetét.
