Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-29 / 18. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Háziasszony. Mi újság* ? Fejes saláta főzelék. A salátát megtisztítva megmossuk, nagyjában összevágjuk és forró sós vízben puhára főzzük. Akkor leszűrjük róla a vizet, hideg vízzel leöntjük, kinyomjuk és jobban összemetéljük. Vajban megpirítunk egy szétvagdalt hagymát, liszttel sárgás rántást készítünk, jól megpároljuk benne a főzeléket, huslével kissé föleresztjük, megsózzuk és tálalás előtt tejfellel elhabarjuk. Zöld paprika tojással. Szép nagy zöld paprikákat karikákra vágunk, forró zsírba dobjuk, pár percig keverjük és fölvert tojást öntünk rá, tetszés szerinti keményre sütjük, kis sót is teszünk bele és kész. Igen Ízletes. Ujfent baj van a Balkánon ... — Az a Balkán olyan, mint a folyton nyugtalankodó tűzokádó hegy. Nem nyugszik. Minden lépten-nyomon kitörőben van. De nemcsak tüzet okád, fegyvermorajjal, kegyetlenséggel háborog. De vért ont, mint a tűzhányó a lávát. — Azt hitte volna az ember, hogy minekutána letérhették, megalázták, csakn m szétdarabolták a beteg törököt, hát akik erre szövetkeztek, csak megnyugosznak. Ki-ki a maga zsákmányával, ahogyan a szövetségesek, már mint a bulgárok, szerbek, görögök és a montenegróiak előre megcsinálták a szerződést, még a háború megkezdése előtt. — Hanem az történik, hogy mert a szövetségesek többet is szereztek, a mint remélték, hát most összegabajod- tak és véres szemekkel néznek egymásra. Készen vannak a harcra. Fegyvercsörtetés hallszik onnan, ahol békét remélettünk. — A bulgár a szerződéshez ragaszkodik. Mert hát ő sok, nagyon sok vért áldozott, csaknem százezer embert vesztett a csatatéren. Hát azt mondja, övé a veszteség, ő neki dukál a nagy nyereség is. A szerb, görög csak segítette. Immel-ámmal. Elégedjenek meg avval, amit kaptak. — így összegabalyodva, az orosz medve kínálkozott, hogy békét csinál köztük. Odacsalogatta egy ideig a bulgárok, szerbek, görögök miniszterelnökeit, hogy hát majd ő bíráskodni, osztani fog köztük. — Ez a bíráskodás fazonban elmarad körülbelül. Jól van, mondotta a bulgár. Ha úgy döntesz orosz, ahogyan a szerződés szól, megyünk. Ellenkező esetben nem kell a bíráskodásod. A szerb is úgy okoskodott, hogy hát ő csak a szerződés felbontása esetén fogadja el az orosz cár bíráskodását. így természetesen egyik fél se volt hajlandó a maga sorsát az oroszok atyuskájára bizni, Hanem az történt, — Már a bulgár ultimátumot, az az utolsó terminust adott arra. hogy akar-e a szerb-görög a szerződés szerint cselekedni vagy nem *? Ha nem, Bulgária készen áll a harcra. Ez e terminus, mikor e sorokat Írjuk, éppen letelt. A harc úgy látszik elkerülhetlen tehát. Pedig minket nagyon is közelről érdekel ujfent: mit csinálnak ott ezek a balkáni népek. Sőt ujfent egész európai bonyodalom támadhat. « * * — Az orosz, mint most hírlik, mégis meggondolja magát. Szerbia megkapta tőle az intést, hogy Szerbiát az orosz nem fogja pártfogolni. És igy a dolgok más fordulatot vehetnek. Csak az a kérdés, lehet e hinni az orosznak. — Szerbia legutóbbi értesülés szerint kijelentette, hogy hajlandó minden feltétel nélkül a cár döntésének alá vetni magát. A szerb király úgy nyilatkozott, hogy kerülni akarja a Bulgáriával való háborút, nem akarja testvér vérrel beszenyezni uralkodását. Vigyázni tessék! A mi njságiink, a melyet legnagyobb részben földmives gazda emberek olvasnak a nagy mezei munka idején, tehát juliua és augusztus hónapokban szünetel. E két hónapon át a Magyar Földmivelö nem fog megjelenni. Ne várja a mi újságunkat tehát már a jövő vasárnapra egy előfizetőnk se. És ne reklamálja, ne kérdezze — miért nem kapja. Ezt a szünetet a mi újságunk bőven kárpótolta már és az esztendő még hátralevő folyamán is kárpótolni fogja bőségesen. Tartalommal, sűrűbb nyomtatással és ünnepi gazdag tartalmú számokkal. A mi lapunk hirdetéseket egész év folyamán éppen azért nem közöl, hogy a hirdetés helyét hasznos és derűs, mulattató olvasmányok foglalják el. De a két hó elteltével, tehát szeptember hó első vasárnapjára már pontosan bekopogtatunk. Kiadóhivatal. — Szemere Pál 48-as honvédőrnagy sírja. A nagybecskereki temetőben fekszik eltemetve a szabadság- harcz egyik hősének, Szemere Pál honvédőrnagynak holtteste. Szemere, aki a szabadságharcz kitörése előtt a Wallmoden- kurasszirok kapitánya volt, 1848-ban a honvédelmi bizottmány rendelete folytán megszervezte a 10. honvéd zászlóaljat és a vörössipkások élén részt vett a perlaszi sáncok elleni támadásban. Csapatja élén ő jutott fel először a sáncok tetejére, de egy ellenséges golyó szivén találta és leesett lováról. A nagybecskereki katholikus temető kápolnája mellett temették el és most Nagybecskereken mozgalom indult meg, hogy a hős őrnagy jeltelen sírját hozzá méltó emlékkel díszítsék fel. — Kálmán Károly, a hires népszónok, költő, volt országgyűlési képviselő és nyugalmazott plébános 56 éves korában meghalt — a fővárosban. Kálmán Károlyt az ország minden részében ismerték. O fordította Ízes, zengő magyar nyelvünkre a zsoltárokat. És úgy fordította, hogy mintha Dávid király zsoltárait eredetien magyar nyelven Írták volna. A mi szép nyelvünkön a zsoltáros szinte sírva panaszkodott örült és fuvolázott. Hallatszott verséből a galambbugás, a menydörgés szava és a szél zúgása, a virágok sóhaja. Jordánnak zokogása. Ha Kálmán valahol beszélt, a nép majd őrömrivalgásban, majd sírásban tör ki. ügy bánt a hallgatóságának szivével, akár a hegedűvel. Utóbbi időbsn betegeskedett mig végre megnyugodott. Lapunk szerkesztője egyik jó barátját gyászolja az elhunytban. Az ö. f. n. — A kecskeméti polgármester meghalt. Kada Elek, kecskeméti polgármester gyászba borította hires Kecskemét városát. Azon emberek közé tartozott ez az igazi, hivatásos népvezető, a ki csakugyan a népért él és hal. A ki életét, leikéi, izmait egészen városának javára szentelte Mikor Kecskemét városát az a nagy földrengés rázta meg: ó volt a szerencsétlenség pillanatában talán az egyedüli, a ki nem vesztette el fejét. Ott volt, a hol legnagyobb a veszély. Négy nap és éjjel talpon vigasztalt, intézkedett és nem siránkozott, de cselekedett a romok közt. A hideg éjszakai levegőben meghűlt, ágynak esett és azóta betegeskedett. Most már szenvedéseitől megváltotta a halál. Nem csak Kecskemét, de az egész ország méltán gyászolja ezt a derék embert. — Kitüntetett gazdasági tudósítók. A földmivelésügyiminiszter Kiilkey Gyula (Abauj-Tornam.), Morava Károly (Bács-Bodrogm.), Rubinak Nándor (Bars.), Váradi Szabó János (Békésm.), Weiss Károly (Beregm.), Fleischer Jakab (Biharm.), Simonffy Lajos (Gőmör-Kishont.), Csák
