Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mátyás uralkodása alatt volt a hires kenyérmezei diadal is. . . . Kenyérmező Erdélyben, a Maros mentén van. Sik lapályos hely, két oldala hegyekkel ko- szoruzva. Ali bég, a török vezér, 1479. évben 60 ezer embert vezetett Erdélybe. Pusztított, rombolt, a mi útjába esett. Erdély vajdája, Báthori István, nem bízván a maga erejében, gyors lutárokat küldött Temesvárra a temesi főispánhoz, Kinizsi Pálhoz és értesítette őt a nagy veszedelemről. Ki volt Kinizsi Pál? Ott nőtt fel a malom zakatolásai közt, mert apja molnár-ember volt. Hatalmas teste erejét bámulta mindenki. Egyszer Mátyás király azon a vidéken járt. Meglátta a nagy erejű Kinizsit, a mint egyik karján tartott egy hatalmas malomkövet. A király megcsóválta fejét. Jöszte velem, — szólott Mátyás, — és magához vette Kinizsit. És a király jól számított. Nem sokára kitűnt, hogy nemcsak karjainak van ereje, hanem vitézsége és bátorsága, lelkének tulajdonai is rendkívüliek. Isten meg is segítette — ime temesi főispánná lett. Gyönyörű őszi reggel volt. A magyar sereg imádkozott, aztán felhangzott Jézus szent neve; felemelték a zászlókat ... és rohantak az ellenség hadaira. A török csapat kettévágódott az erős roham alatt. Már két-három török hadsor halva feküdt; hanem a halottak helyett kétszer annyi élő rohant elő. Egy kevés idő, — és összekeveredett a két tábor. Csatarendről szó sem lehetett többé; most már csak az volt a kérdés, hogy a török, vagy a magyar fogy-e el hamarább? . . . Báthori sebektől vérzett . . . már a lovat is ledöfték alóla . . . Ekkor kürt harsant meg a távolból. Kinizsi ro hant páncélos katonáival. A viadal újra kezdődött. Kinizsi mind a két kezében kardot villogtatva, osztogatta rettenetes csapásait. A török sereget leverték. Harmincezer török, nyolcezer magyar, kétezer szász és oláh vitéz bontotta Kenyérmező térségét Az őrtüzek kigyuladtak; hála és diadaltól visszhangzott a győztes magyar tábor. Kinizsi foga közzé kapva egy elesett, törököt táncra kerekedett. Ugyan azon évben Zalában kóborolt egy más török csapat. Ezt maga Mátyás verte szét, Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga; Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga. Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek, A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek. Mert Mátyás nem ismert személyi különbséget. Azt akarta, hogy az ő országában mindenki necsak ismerje jogát és kötelességét, hanem gyakorolja is. Azt akarta, hogy mindenki becsülje meg honfitársát; mert e hazában minden magyar munkájára szükség van. Neki nagy tekintélye volt; hanem azért leszállóit magas trónjáról; mert érezte, hogy a királynak millió és millió ember gondját kell vállán hordoznia. Maga akart tehát meggyőződni arról, hogy van-e igazság az ő országában. Azért tudott ő mindent ami országában történik. Nem pompás hintóbán, aranytól csillogó öltözetben ment ő népe közé. Tudta, hogy ilyen csinált fogadtatások alkalmával sok szemfényesztés szokott lenni. Töbnyire álruhát öltött és majd mint vadász, majd mint deák járta be a városokat és vidékeket. Sokszor saját palotájában sem tudták megmondani, hogy hol jár? Legtöbbször a király íródeákjának adta ki magát. így a nép bizalmasabban közeledett hozzá; megnyíltak a szivek és kiömlöttek a panaszok. Ha aztán valami igazságtalanság nyomára jött, no volt ám ne mulass! Mátyás király részt vett népének mulatságaiban is. Mulatott ő az urakkal is; hanem olyankor össze szokta mérni a gazdagok életét a szegény nép életével . . . Van ideje? Szaladt a borbély az utcán; lekiált valaki az emeletről. — Hallja borbély! Van ideje? — Van uram — felelt a borbély nagy szívesen, mert munkát gyanított. — No hát ha van ideje, szólották vissza az emeletről, akkor ne szaladjon, mint az eszeveszett 1 A szerkesztő telefonja. Mátyás Magyarországa és Magyarország Mátyása. Annyit már megérthettünk, hogy Mátyás király vitéz hős, bölcs vezér és erős akaratú ember volt. Katonáit szerette és a sebesülteket akárhányszor maga ápolta; hanem a rendet és fegyelmet szigorúan megkívánta. Igaz, hogy sokat háborúskodott külföldön; hanem azért itthon is jól megfelelt királyi kötelességeinek. Mátyás Magyarországa — csudás egy Magyar- ország lett. A pártokra szakadt országot kibékítette, benső szervezetét megszilárdította; pedig a főurak nem igen jártak kezére. Kora ifjúságától kezdve ismerte népét; gyermek-éveit is azok közt játszotta el. Édes anyja tőről metszett magyar asszony volt; ő tőle tanulta a magyar nép irántvaló erős szeretetet. Midőn királya lett, igaz, hogy kíméletlen kegyetlenséggel sújtotta mindazokat, kik őt az igazság utján gátolni merészkedtek; hanem ezek a rendetlenkedő főurak voltak. Az ország nagyobb része, a szegényebb sorsú nemesség és maga a nép rajongott érte. Méltán énekli tehát Mátyás Magyarországáról a költő: sssr MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁKONJ A fél évfolyam végével tiszte- telettel kérjük előfizetőinket, hogy az előfizetést megújítani és az esetleges hátralékokat be- — küldeni szíveskedjenek. — Gazdakör. Sokszor kell áldozatot hozni, hogy a kör tekintélyét megkíméljük. Egyeseket vagy egyest megkímélünk a megsemmisítéstől azért, hogy megvédjük az egészet itt pl. a körnek hírnevét és tekintélyét. Csendes eltávolítás jobb, okosabb tehát. 2.) Lapunk a nagy munkaidőben, julius és augusztusban nem jelenik meg, mint azt már számtalau- szor megírtuk. — Mátyás diák. Jól ismert sablon szerint dolgozik. De dolgozik. — Tanító. Hát igaz, hogy sok, nagyon sok tanító, tanár nem vehet részt a gazdagyülésen. De mégis a gazdasági idő számbavételével kellett meghatározni a kassai gyűlést is. A gazdának ez a mostani idő alkalmas. Aztán leláncolja a nagy munka idő. — Szövetkezeti tag. Forduljon a vármegyei gazdasági felügyelőhöz. A megye székvárosában van a hivatala. — P. S. Nem emlékszünk reá. Ha még egyszer kérdést tesz, felelünk reá. Lapunk jul. és augusztus hónapokban szünetel. — Erdő-őr. Ügyébe bele nem avatkozhatunk. A birói Ítéletnek igazságosnak kell lenni. — Budapest. Abban az időszakban és talán egész szünidőben itthon Szatmáron leszek a legnagyobb valószínű, séggel. Hiszen úgy várom azt az időh^nikor kedvem szerint vehetem elő azt a rengeteg anyagot,ß. mi asztalfiókban- , zekrényekben feldolgozásra vár. Üdv,,.'
