Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-22 / 17. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Háziasszony. Kell-e vizet adni a kis pulykáknak ? Sehol sincs annyi balhiedelem és babona közforgalomban, mint a baromfitenyésztésnél. Ez nem is csoda. Ilyen balhiedelem az is, hogy a kis pulykának vizet nem szabad adni. Ennek betartása azonban sohasem jár és járt kárral, de a be nem tartása sem okoz és okozott bajt. Ez azt jelenti, hogyha a fiókpulykáknak addig, mig kifejlettségük látható jeleit; a »vöröst« ki nem hányták, vizet nem adunk, a viz helyett édes vagy aludttejet, az tápláló is lévén, a javukra válik s ez esetben vízre nincsen szükségük. Ha tehát a tejtől nem pusztulnak el a fiókák, akkor bizonyára a víztől sem fognak elpusztulni, feltéve, hogy más bajt nem kapnak. A pulykafiókákat naponta rendes időben négyszer kell etetni tápláló takarmánnyal és főleg arra kell vigyázni, hogy romlott takarmányt ne kapjanak és meg ne hüljenek. A hülés és bélrontás folytán kapott hasmenés a pulykafiókák s minden növendékbaromfi halála. Ha azonban viz helyett édes- vagy aludttejet adunk pulykafiókáinknak, azok attól még jobban és szebben fognak fejlődni, ami azt jelenti, hogy ahol ezt nem adhatjuk, ott a tiszta viz sincs a kis pulykák ártalmára. ___________________________ A nők világkongresszusa. A világ minden tájékáról nők gyülekeztek a magyar fő- és székvárosba, Budapestre, hogy nagygyűlést, kongresszust tartsanak a nők politikai jogainak érdekében. Érdekes, hogy mikor Magyarországon a férfiak már már csömört kaptak a politikától: akkor a nők jönnek ide hozzánk, hogy küzdjenek (persze csak beszédekkel) a politikai jogokért. Hejl Eljön még az idő, mikor a nők rpaguk fogják kérni a népeket, hogy szabadítsák meg őket ettől a huncut mesterségtől — a politikától. Meg a nagy tudománytól is. És kommandirozzák vissza őket a családba, az igazi női méltóságba és őszinteségbe. Mert ’iszen tetszik a nő, aki végig tanulja az iskolákat, orvos, tanár, hivatalnok lesz, de fessenek elhinni, hogy a nők, leányok és asszonyok mégis csak a legnagyobb hatalmat, áldást, boldogságot abban fogják megtalálni, ha nők, leányok, asszonyok, anyák maradnak. De hagyjuk! Hát küzdjenek csak a nők, asszonyok, lányok jogokért. A diplomákért, a pénzért, a férfi mégis meg van győződve róla és rájönnek majd ezek a harcias úri dámák is, hogy nem az a boldog család mindig, a hol a nő pénzt keres, a politikába avatkozik. Ott van az igazi béke, jólét, a hol az asszony meg tudja takarítani azt, a mit a férfi keres. Be tudja osztani. Okosságával elősegíti a férfi keresetét. A nő okossága, lélekjelenléte, gyermekeinek helyes nevelése, hűsége, rendithetlensége, jó kedélye, vigasztaló kedvessége, őszintesége a világ minden tudományánál többet ér. Ezek az igazi tudományok. Igaz, hogy nő kell hozzá. Nő, aki hisz és szeret. Aki urát úgy meg tudja hódítani, hogy még a legegyszerűbb házban is, a legegyszerűbb nő is — jogot szerez magának szívvel és egész életével. A nagy gyűlésen különben letárgyalták a felvetett kérdéseket és a világ minden tájékáról érkezett nők dicsérték nagyszerű fővárosunkat. Mi ujságf ? — Földrengés. Az öreg Európa viharverte testét délkeleti részében a minap ismét súlyos elemi csapás érte. Magyarország déli vidékén s a Balkánnak ama részén, hol nemrégiben ádáz csaták és ütközetek folytak, erősebb földrengés vonult végig. Az ország és a Balkán számos városából érkeztek jelentések a földrengésről, mely nem minden pusztítás nélkül rohant keresztül e vidékeken. A földrengés széles körzetben délnyugatról északnyugati irányban húzódott és sajnos, hazánknak déli városait is meglátogatta. Földrengést éreztek Temesvárott és a délvidéken. A lakásokban a bútorok megmozdultak és az órák megálltak. Különösen az emeleten lakók észlelték a rengést. És főleg a dunamenti Kevevára községben érezték a földrengést erősen, hol a hívők nagy száma ijedten menekült a templomból. A templom csillárja egy méterre kilengett állásából. Hasonló rengéseket éreztek: Orsován, Baján, Déván, Brassóban, Gyulán, Zágrábban, Bukarestben, Szófiában, Pólában. — Havazás júniusban. Máramarosszigetről Írják: Kőrösmezőtől egészen Rahóig a minap a hegyeken havazott. Máramarosszigeten olyan hideg volt, hogy az emberek téli ruhában jártak és a szobákba fűtöttek. — Kézdi- vásárhelyen a hegyek közt szintén havazott. — Maroshév- viztől Borszékig mindent hó fedett. — Szent Márton ereklyéi. Megemlékeztünk már arról, hogy gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök lépéseket tett arra nézve, hogy Szent Márton ereklyéi legalább részben a szombathelyi székesegyházba kerüljenek. Szent Márton ugyanis a hagyomány szerint a római Sabariában — a mai Szombathelyen — született. Érintkezésbe lépett a franciaországi Tours érsekével, kinek székestemplomában őrzik az ereklyéket és az érsek hajlandó is volt az ereklyék átengedésére. A napokban már haza is hozták az erekélyeket. Küldöttség ment a szent hamvakért Toursba, a mely a múlt pénteken érkezett vissza és a magával hozott ezüst dobozt a szent Mártonról elnevezett templomban helyezte el, innen vitték át vasárnap délelőtt hatalmas, mintegy 40.000 főnyi közönség kíséretében, a mely Vas és Zala vármegyék falvaiból sereglett az egyházmegye székhelyére. A várost fellobogózták, zöld gályákkal díszítették föl. A pályaudvarra érkező vonatok valósággal ontották a népet. A hamvakat őrző koporsót beszállították a székes- egyház templomába, a hova egész napon át özönével zarándokolt el a nép. — Nagy idők tanúi. Hullanak az öreg harcosok egymásután. 48 dicső katonáiból már csak egy-kettő marad közöttünk. A múlt héten elhalt Fiam Márton 48-as közvitéz Nagybányán. A boldogult 1830-ban született, szo- molnoki illetőségű — most 83 éves volt. — Közvitéz volt a szabadságharcban, a jágereknél szolgált, a német légiónál, a bártfai erős harcban részt vett a muszkák ellen, továbbá Miskolcon, Szolnokon, Szegednél, Temesvárott. Jelen volt a világosi fegyverletételnél is, majd büntetésből sor alá állították, de megszabadult. — Az istentagadó beszéd. Pár hónap előtt Egressy Imre, aradi vasmunkás temetésénél Csécsy Imre ref. lelkész beszéde után Strengár Detnjan Száva párttitkár istentagadó beszédet mondott. Az aradi kir. járásbíróság három havi fogházra Ítélte. — A bivaly mint betörő. Égerháton az elmúlt héten egyik ottani kereskedő éjjel arra ébredt fel, hogy a lakás ajtaját valaki erősen döngeti és pedig oly erővel, mintha oda behatolni akarna. Betörőre gondolván, a háziakat fellármázta, majd elővéve revorverét, az ajtóval szemben elhelyezkedett s védekezése céljából maga előtt a székekből várfalat rögtönözött, családját pedig a szomszédos szobába elhelyezte. A betörőt nem sokáig kellett várnia, mert pár perc múlva a szoba ajtaja tényleg beszakadt, de férfi helyett egy bivaly dugta be a fejét s kíváncsian tekintett szét, hogy hova is jutott. Bátor kereskedőnk természetesen a bivajt kihajtotta s reggel mint hőstettet beszélte el az esetet Móric szomszédjának.
