Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-15 / 16. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

7

Ismeretek-tára.

. Az albánokról.

A balkáni háború révén sok szó esett mostanában az albánokról. Illő dolog tehát, hogy ezt a nép- fajt olvasóinkkal közelebbről megismertessük.

Az albán nép magányosan, teljesen elzárkózva és fejlődés nélkül él hegyes országában, noha elég közel van Európához. A mai albán népnek származását vissza lehet vezetni egészen az ókorba, amikor az illyrek, egy az Alpokból származó néptörzs Albániába vándorolt és minden valószínűség amellett szól, hogy ők voltak az albán népnek történelmi ősei. Különösen albán temetőkben talált régi sírhelyek igazolják ezt a megállapítást. Már Pál apostol is megemlékezik ez országról, amikor azt mondja:

— Jártam és szónokoltam Illyriában mint Krisztus követe . . .

Az albánok harangformáju ruházata is mutatja az illyr eredetet és erősen hasonlít a régi kelták ruházatához, amelynek ősi formáját ma már csak a skótok hordják. Bár az albán nép sok sorsviszontagságon ment keresztül, nyelvében ma is sok illyr szót lehet föltalálni. Különösen a tulajdonnevek, a melyek annyira jellemzőek egy nemzetiség származására, erősen elárulják az illyr eredetet. Az albánoknak oly családfáik vannak, amelyek az 1200. évig visszanyúlnak és a sok albán törzs nem is egyébb, mint az egyes családoknak leszármazásai, amelyek vagyonközösségben élnek és ezért szorosan összetartanak ; semmikép sem áll meg tehát az a híresztelés, mintha ezek a törzsek ellenségei volnának egymásnak.

A vérboszu, amelyről annyit regélnek, korántsem valamely vad kegyetlenség, hanem szükségszerű következménye annak, hogy az albánoknak nincs rendezett igazságszolgáltatásuk ; mindazonáltal a vér- boszunak is megvannak a maga szabályai és a nép nagy szigorúsággal őrködik azon, hogy ne történjék vele visszaélés és elfajulás.

Hogy az albánok nem kegyetlenkedő és vad nemzetiség, kitűnik igen sok jellemző tulajdonságukból, főképen nagy hűségükből. Az albán ember hűséges egészen a haláláig. Az arnauta. aki valakinek szolgálatába áll, nem csupán kitűnő és hűséges szolga, de egyszersmind legjobb védője gazdájának minden néven nevezendő ellenséggel szemben.

A bölcs cigány vajda.

Szalad a cigány a vajdához panaszra, hogy a szomszédja öt agyon akarja verni.

Vajda: —Agyonitett már ? Cigány: Még nem, csák Ígérte,

— Hát te hibás ákkor mit ákárs, hisen még nincsen semmi bájod, májd ha ágyon- itett, ákkor gyere hozzám pánásra.

* * * * *

— Minek emlegeti az ur mindig beszédközben a szamár szót? Tán csak nem akar vele rám célozni ?

— Ugyan mi jut eszébe, hát azt hiszi, hogy nincs más szamár a világon ?

Őszinte.

— Legyen őszinte, Dorogi ur és mondja meg, mit érez, mióta olyan gazdag menyasszonyt visz a házhoz ?

Kishivatalnok : — Bizony őszintén mondom, hogy úgy érzem magamat, mintha mindig elseje volna.

Háziasszony.

Olcsó mosószer. A bablé olcsó és jó mosószer. Egy félkiló fehér babot négy-öt liter vízben sózatlanul puhára kell főzni, s ha a bab megfőtt, leöntjük róla a levet egy külön edénybe. A lehűlt lében a legkényesebb természetű szöveteket is ki lehet mosni. A pecsétes szövetet a bablében beáztatjuk és szappan nélkül dörzsöljük. Olyan lesz a selyem, a pamut, vagy a gyapjúszövet a mosás után, mintha vadonat uj volna. A kimosott szövetet langyos vízben kell kiöblíteni, majd a kicsavart ruhát árnyékban kell szárítani és a félig száraz ruhát visszájáról kell kivasalni.

Megpörkölt fehérnemiiek. A fehérnemüek vasalásakor nagyon gyakran előfordul, hogy meg- pörkölődnek. Ilyenkor a megpörkölődött részre helyezzünk nedves vászondarabot és gyorsan vezessük át rajta vasalót. Ismételjük ezt negyedpercnyi időközökben egészen addig, mig a megpörkölődés el nem tűnt a fehérneműből. 5 — 6 perc múlva, — ha csak a fehérnemű nem égett át nagyon, — az eredmény teljesen kielégítő lesz.

Olvasókör.

Török-világ Magyarországon,

Irta: Bodnár Gáspár.

*

Nevezetesebb háborúk.

Mátyás király mélyreható esze belátta, hogy a magyar királynak legfőbbképpen rendes és biztos hadsereg kell.

Mert eddig úgy volt, hogy az országnak rendes hadserege nem volt; hanem a főurak és főpapok, birtokaiknak aránya szerint, tartottak katonát és háború esetén ezekkel tartoztak bevonulni. Ez pedig sok bajjal járt és mindig bizonytalan is volt. A szükség idején ez is, az is kihúzta magát; mert vagy más párton volt, vagy a királyra haragudott, vagy pedig, hogy otthon maradva, a háború alatt garáz- dálkodhassék. így történt, — mint eddig észrevehettük — hogy a legnagyobb veszedelemnek idején a királyok és vezérek alig tudtak összeszedni 15—20 ezer embert. Ezért szenvedte, hazánk a sok gyászt és szerencsétlenséget; hanem főuraink még sem okultak.

Mátyás tehát állandóan katonaságot szerzett. Zsoldosokat fogadott; a kik pedig önként katonává lettek, azokat kedvezményekben részesítette. Gyalogosok, lovasok, szekeresek és tüzérekből állott Mátyás hadserege; és mert a katonákat fekete páncélokba öltöztette, elnevezték »fekete sereg«-nek.

Ilyen rendezett haddal vezette Mátyás az ö háborúit. E háborúkat szegről-végre elbeszélni, leírni, bizony hosszadalmas munka volna; azért kiválasztom belőle azokat, melyek a legfontosabbak.

Viselt ő nagyobb háborúkat a törökök, a csehek és Frigyes császár ellen.

Mindjárt uralkodása kezdetén a törökre fordította figyelmét. Szerette volna megtörni ezt a veszedelmes népet; de bizony Konstantinápolynak tö-