Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-06-15 / 16. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELO Még egyszer végig vetém tekintetemet a megvilágított folyosón és... elgondolkodtam. — Dicső őseink! Drága porok! Millió keresztények csontjai!... Isten veletek! Aztán indultunk felfelé — a szabadba... Isten szabad egét pillantani meg. A kis gyertya kezünkben maradt S mi gyöngéden helyeztük el ezt a kedves és szép emléket, melynek halvány világánál láttuk azt a helyet, hol keresztény őseink 300 évig laktak. Lám eltettük emléknek a kis gyergyát! Hát nem cselekedtek-e őseink is hasonlóképpen, midőn végre 300 hosszú esztendő után kiszabadultak a katakombák fojtó levegőjéből az Isten szabad ege alá, hol aztán pompás templomokban imádhatták a jó Istent. Igen, ők is megtartották oltáraikon emlékezetnek az égő gyertyát. Emlékezetnek, mely folyton- folyvást juttassa eszükbe: — Nézzétek, a ti őseitek a gyertyák halvány világánál, a katakombák sötétjében élet és halál közt imádkoztak, dicsérték az Urat. És ti, vájjon teszitek-e oly buzgósággal a béke áldásai közt? Mire felértünk megváltozott az idő. Szél fújt, mely majd hideg, majd forró lehelletével különféle érzést támasztott bennünk. Ily sajátságos levegője van áprilisban a szép Olaszországnak. Most majd elolvadunk, a másik órában már mintha dideregnénk. Kocsink a San Lorenzo mellett levő temetőbe vitt. Az ős temetőből — az újba. A föld alattiból — a föld felettibe. Az egyszerű régiségből — a ragyogó pompájú szobormüvekhez. Mester. Az obsitos. Huszárló volt Csillag, Most a kocsit húzza. Lassút lépve ballag, Nincs sietős útja. Kitelt az ideje, Obsitos már régen. Híven szolgált mindig, Soh’sem érte szégyen. A szőre is fakó, Régen volt az fényes, A járása lomha. Egy cseppet sem kényes. Piros pántlika sincs Sörényébe fonva, Búsan lóg a feje, Mintha gondja volna. Máskép is volt hajdan ! A trombitaszóra Mint a villám repült, Ha szólt riadóra. Pora nem is látszott, Szél utói nem érte, Madár, hogy beérje, Kérő szóval kérte. De ha trombitaszó Hallatszik az éjben, Szügy be lógó fejét Felvágja kevélyen. A járása délceg, Tüzes, mint a sárkány, Mintha egy királyfit Hordozna a hátán. Vén huszár. Furcsa foglalkozások. Sok foglalkozás van, melyeket az emberiség nagy része nem ismer és amelyeknek még nevük sincsen. így van egy foglalkozás Párisban, melyre egyenesen a pénzügy- miniszter nevezi ki a »hivatalnokokat«, kiket jól fizetnek. Az »éjjeli ugatók« ezek. Keresztül-kasul járják ezek az urak a várost, meg- megállanak a kapuk előtt és ugatnak; néha mint a hatalmas újfundlandiak, máskor mint apró pincsik. Ha van kutya a házban, úgy rögtön válaszolni fog. A hivatalnok erre felírja a házszámot. Másnap megjelennek a házban az ellenőrök és ha kiderül, hogy a gazdája még nem fizette Je a kutyaadót, úgy szigorúan megbüntetik. Állítólag sok pénz folyt már igy be az állampénztárba. Gazdák világa. A kassai nagygyűlés előkészületei. — A Magyar Gazdaszövetségnek Darányi Ignác elnöklete alatt Kassán junius 18-án tartandó nagygyűlése meglepően nagy érdeklődést kelt az ország földmivelő népe körében. A gyűlésre szóló jelentkezésekből megállapítható, hogy a kassai gyűlés máris elérte a tavalyi siófoki gazdagyülés hatalmas méreteit, úgy, hogy a nagygyűlés impozáns sikere teljesen biztosítva van- A napirendhez gazdatársadalmunk több kiválósága jelentette már be hozzászólását. Több képviselő és főrendiházi tag is. Kassa városa és az Ahaujtornavármegyei Gazdasági Egyesület nagyarányú előkészületeket tesznek a vendégek fogadtatására. Az elszállásoló-bizottság kirendeltsége junius 27-én a déli óráktól kezdve szakadatlanul munkában lesz a kassai állomás I. osztályú várótermében. Szállásra már is annyian jelentkeztek, hogy több jelentkezést a kassaiak nem fogadhatnak el. Akik tehát junius 4-ig nem jelentkeztek szállásra s külön szobában és szállodában akarnak megszállni, azokat figyelmezteti a Gazdaszövetség, hogy amennyiben Budapest vagy Debrecen felől utaznak, azok az előző éjszakát Miskolcon tölthetik az ottani kényelmes szállodákban, akik pedig Zsolna vagy Ruttka felől utaznak, azok Poprádon esetleg Iglón szállhatnak meg. * Célszerü-e a tengerit töltögetni? — Az amerikaiak a tengeri töl tögetését egyáltalán nem ismerik. Magyarországban is nagyon sok gazdaság van ma már, amely a tengeri töltögetésével felhagyott és azt tapasztalta, hogy sokkal nagyobb terméseket érnek el. Miért ragaszkodik a magyar gazda annnyira a kukorica töltögetéshez ? A legtöbb helyt azt mondják, hogy a nem töltögetett tengeriben a szél nagy károkat tesz; ez azonban tévedés. Kísérletek bizonyítják, hogy abban az esetben, ha mélyen vetünk és sekélyen kapálunk, a nem töltögetett tengeriben annyi szélkár sincs, mint amennyi a töltöge- tettben lenni szokott. Egy magyarországi gazdaságban kísérletet tettek, összehasonlítván a töltögetőmivelést a soros vetéssel és a Hermann-féle mivelési móddal, amely utóbbi főleg abban különbözik a mi tengerivetési módunktól, hogy egyméteres négyszögekben három vagy négy szem tengerit dug le s igy mindenekelőtt az az előnye, hogy csak félannyi magot szükségei. Az volt az eredmény, hogy a töltögetve miveit tengeri adott holdanként 2011 kiló szemet, a sorba vetett tengeri adott 2055 kiló szemet, a Hermann szerint miveit pedig 2487 kilót, tehát négy mázsával többet, holott a kiadás alig valami csekély különbözetet tesz ki a Hermann-rendszer terhére azáltal tudnillik, hogy lókapák segélyével hat hétszer kell megkapálni. Ez a terméseredmény azonban, amelyre fentebb mutattunk rá, nem a legnagyobb, amit ezzel elérni lehet, sőt ellenkezőleg, azok a gazdaságok, amelyek évek óta rendszeresen Hermann féle mivelés szerint termelik tengerijüket, 28—32 mázsás szemterméseket szoktak elérni, mert hogy talajukat jól trágyázzák és istállótrágyán kívül l1/i—2 métermázsa ásványi trágyát is alkalmaznak kataszteri holdanként. Kívánatos, hogy ez a mivelési rendszer országszerte elterjedjen. * Csanádmegye — a földművesekért. Csanád- megye törvényhatósága már régebben elhatározta, hogy félszázalékos pótadót vet ki abból a célból^ hogy a begyült összeget községenkint felosztva a földmivesek és mezőgazdasági munkások biztosítására
