Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-02 / 1. szám
2 TÉLI ESTÉK Itt próbatét, vizsgálat előtt áll a magyar. Próbatétnek van kitéve annak irányában: van-e benne még értelmi erő, józan felfogás, életérték? És megadja-e magát annak a tes- pedő és maradó életnek, hogy régen is igy volt. Vagy pedig megérti a föld lelkének hívását, mely a régi hűséggel, de uj élettel hívja szeretettel, szemrehányással uj értékek kibányászására. Mester. A német császár gazdasági előadást tart. Berlinben a mezőgazdasági tanács a napokban ülést tartott, amelyen a német császár is megjelent. A császár igen érdekes előadást tartott azokról a talaj- javitási és takarmánytermesztési kísérletekről, a melyeket két évvel ezelőtt a kadineni birtoka közelében elterülő mocsaras és szikes terület hasznosítása érdekében megejtett. Több számadatot sorol fel annak igazolására, hogy a kísérletek minden irányban kitünően beváltak és hogy a legelők létesítése, valamint a szemes magtermés javítása terén minden várakozást meghaladó eredményeket ért el. Behatóbban foglalkozott egy 500 holdas legelőjének eredményeivel, a melynek munkálatait 1907-ben kezdte meg. Felsorolta az állatállomány fokozatos emelkedésére és az aratási eredmények javulására vonatkozó statisztikai adatokat, a melyekkel kapcsolatban megállapította, hogy a javításokra befektetett tőke gazdagon meghozta a kamatait. Sikerült — igy mondotta — bebizonyítania, hogy a birodalom mező- gazdasága észszerű üzemfejlesztés révén magában is képes az egész birodalom husszükségletét fedezni, sőt kenyérmagvak dolgában is függetleníteni a fogyasztást a külföldtől. Előadása végén Lockovnak, a tanács egyik tagjának köszönetét mondott a rozstermesztés dolgában adott és kitünően bevált tanácsokért, a melyek a császár rozslermését úgy megjavították, hogy a környékbeli földmivesek valósággal verekedtek érette, mikor áruba bocsátotta. Közmondások-tára. Gazdasági közmondások Az idő pénz! Tekintsen körül a gazda jó eleve, A tavaszra, hogy mi is kellene. Hogy aztán, ha majd a munkához kell látni. Ne kelljen az időt futkározásra szánni. Amire szükséged van, azt előre szerezd be, ne halaszd az utolsó időre. — Mindent a maga idejében. — Ki korán kel, aranyat lel. — Ami halad el nem marad. — Addig hajlitsd a fát, mig fiatal. — Addig verd a vasat, mig tüzes. — Napfelkelte dologban találja a jó gazdát. — A jó gazdának mindig van dolga. — A jó gazda korán kel, későn fekszik. Minden órának leszakaszd a maga virágát. — Késedelem veszedelem. — A mit ma meg kell tenni, ne halaszd holnapra. — Holnap, holnap, csak nem máma, rest emberek szójárása. — Az idő eljár, senkit sem vár. — Az idő mindent kiderít. — Élj az idővel! — Mindenre kerül idő s alkalom. — Nincs drágább az időnél. — Ki idején kezdi, idején végzi. — Az idővel is gazdálkodni kell. * Sok részvényes ma részvétet kap részvényeiért. # Némely ember olyan mint a sündisznó. Ha simogatják is szúr. * Azt mondják nincs pénz. Van pénz. Csak hitel nincs, meg hitelező. Kegyetlen ítéletek. Kegyetlenebb Ítélet nincs a világon, mint a gyermekek, főleg a rossz, a gonosz gyermekeknek ítélete. Régen tudjuk, hogy a szülők legszigorúbb bírái a gyermekek. Azok a gyermekek, kik a szerencsétlenség utján visszanézve a szülei házba, ott találják a könnyelmű, a kötelességükről megfeledkezett szülőket, mint forrást, mint okot az ő, a gyermek szerencsétlenségének. Ezek a gyermekek is Ítélnek. ítélnek, de köny- nyel a szemükben. Még mindig köteles megadással, megbocsátással szüleik iránt, a kiket pellengére nem tudnak állítani. Hanem mélységes hallgatással és omló könnyek közt, lehajtott fővel siratják — őket is, mikor a maguk sorsán keseregnek. De mostanában felüti fejét valami más, valami kegyetlen, valami hamis Ítélet. A bűn útjára tévedt gyermekkel a bíróság, a törvény elé kerülnek. S ime, szinte készülten, preparálva egyenesen azt hajtogatják: — Az apám, az anyám oka az én sorsomnak. Felpeckelt fejjel, kitanitott beszéddel vádolják a világ, egy kiváncsi tömeg előtt apjukat, hogy részeges ember. Hogy tivornyás lélek. Az anyjukat, hogy nem szerette, űzte őket. Otthon, a szerencsétlen gyermek sorsán siránkoznak a bánatos szülők. És — félrevonulva a világ szeme elől, szégyenkezve, halkan, suttogva beszélik el, hogy az a gyermek kicsi korától fogva a család átka volt. Mi mindent nem tettek meg érte! Mi mindent nem próbáltak vele. Csak mikor már a lézengő, a bitangoló élet kifosztogatta őket, hagyták azt a szerencsétlen a sorsára. Rettegve, várva a napot, mikor leüt a szerencsétlenség mennyköve. És az a rossz, az a hálátlan gyermek oda áll peckelt fejjel, bánat nélkül a bíróság elé és kegyetlen, igazságtalan, hazug Ítéletet mond az ő szüleje ellen. Megfeledkezve mindenkiről, az utolsó szálakról, talán könyörgő imádságokról... vádolja őket, csak azért, hogy a maga bőrét megmentse. Csak azért, hogy elhitesse a birákkal, az esküdtekkel, hogy ő örökölte a szerencsétlen vért. Az ő sorsának kulcsa ott van a szülők hibájában. Az öröklésben. Oh védő fiskális urak I Ismerjük mi az ilyen vádak, az ilyen gyermekek Ítélkezésének, peckes hencegésének a forrását. Az elbizakodását. A bele- kapaszkodását — abba az uj tudományba, a mely szöges táncba ráncba kerül az élettel, a józan észszel, valahányszor jól megrostáljuk. Kipróbáljuk. Hát megpróbáljuk. Lesz ám mondani valónk elég, ezekről a kegyetlen gyermekitéletekről. Meg a tudós uramékról is. De a szülőket se hagyjuk ám — a rostából. Mester. Madárkereskedés előtt Mihály gazda egy papagályt bámul kedves feleségével. Ilyen madarat ők még nem láttak. Egyszerre megszólal a madár : Ostoba ! Ostoba ! — Apjuk! Hát ez a micsoda, honnan ismeri kendet?
