Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-18 / 7. szám
6 MAGYAR FÖLDMIVELO TÉLI KIS MESÉK. Miért oly szomorú a fűzfa? — Elbeszéli Gáspár bácsi. — A kis Laczika édes mamájával a temetőben voll. A temetőben pedig a sirhalmok felett nagyon gyakoriak a szomorú fűzfák. Oh milyen különösek is ezek a szomorú fűzfák! Láttatok ti már ilyet kedves gyermekek ? Hát hogyne ? Talán bizony még sípot is csináltatok vastagabb ágaiból. A szomorú fűznek ágai nem olyanok, mint a többi fáké. Azok mélyen lehajtanak. Ott a temetőben különösen a sírokra borulnak, mintha gyászolni akarnák az elhunytakat. Azért szeretik a jó emberek ezeket a fákat a sírok mellé ültetni. Ne csudálkozzatok tehát, ha a kis Lacika is azt kérdezte édes mamájától : — Édes jó mamukám, miért olyan szomorúak ezek a fűzfák ? Nézd csak, mig a többi fának magasan állanak ágai, addig a fűznek úgy lecsüngenek. A jó anya látta, hogy kis fia mily epekedve kérdezi a szomorú fűz bánatának okát; igy kezdett beszélni: — Édes kis fiam, a szomorú fűzfának szomorú a története. Mert egykor... réges-régen még ő is épen olyan volt, mint a többi fa. Az ő ágai is magasan állottak, vidáman susogtak, mikor a szél játszadozott velük. Történt azonban, hogy a jó Jézust ellenségei elfogták, megostorozták, egy magas hegyre vitték, hol keresztre feszíteni akarták. Már magával vitte a sokat szenvedett Jézus a nehéz feszületet... már a hegyekre értek, hol neki meg kellett halnia. Ellenségei azonban még most sem szánták meg. Meg akarták ostorozni. Meg akarták verni. Nosza, mindjárt hozzá is fogtak. De a korbácsot, a mivel már előbb meg- kinozták otthon hagyták. Mit tegyenek hát ? Egyik kegyetlen katona a hegy túlsó részéhez szaladt, a hol a fűzfák most még vidáman susogtak. A fűzfákról vágott tehát a katona vesszőket és abból készített ostort. Mikor azonban az Üdvözítő sebbel borított testére ezzel az ostorral a legelső csapást mérték és a legelső vércsepp a földre hullott: tudod-e édes kis fiam, mi történt? — Jaj mamuka, úgy szeretném tudni! — A fűzfa azonnal lehajtá ágait: elszomorodott; földre hajlott s azóta úgy maradt... Azóta szomorú fűzfa a neve. Az emberek is a bánat fájának tartják s azért ültetik a sírok mellé. Nos gyermekek, tudjátok-e már most, miért szomorú a fűzfa ? * Honnan ered az ibolya? Ki ne ismerné a tavasznak első hírnökét. A kedves, illatos ibolyát ? Hiszen a tél után alig várjuk, hogy őt kőszönthessük, hogy illatával örvendeztessen. Nem csuda, ha a szép virágról annyi kedves mesét, legendát szőttek időről-időre. így vannak népek, melyek azt tartják, hogy a kemény, mord tél üldözi első megjelenésekor a tavasz királynéját. De hiába üldözi, mert mikor első mosolygásával megjelenik — az ő lábnyomán ibolya fakad, marad a bus földön. Mások szerint az ibolya Ádám, az első ember és az első köny nyomában eredt. Mikor az angyal kiűzte Ádámot a paradicsomból — Ádám nagy busán leült, hogy megpihenjen. És ime szemében megcsillant — az első köny. Mikor pedig az a köny lehullott, nyomában — egy szép ibolya fakadt ! Ez is áldás. András gazda váltig erősítette a boltosnak, hogy ő kevesebbet kapott, meg van csalva. De a bótos tudni sem akart róla. — No legyen boldog vele, szólott aztán András, csak azt kivánom, hogy az ügyvéd szellőztesse ki a kend bótját. B ■ MI UJSA0? Hl BHH ftlWl BS Szemle. A politikai világban most valóságos krízis van. Mint mikor a betegnek minden lélegzését lesik, lázának emelkedését és hanyatlását percről-percre vizsgálják, remény és aggodalom, mint hullám és hullám váltakozik: úgy van most a nagy beteggel, a politikával is. Mi lesz? Ez a kérdés függ a fejek fölött. A miniszterelnök újra és újra Bécsbe fut. Aztán hivatja ő felségéhez Lukács pénzügyminisztert. No ez valóságos lázba hozza a politikusokat. Mint mikor hirtelen héja csap a majorság közé. Pedig még semmi se tudható. Válság, kibontakozás, miniszterbukás — ez lehet a ma. lehet a holnap kérdése, így van a választással is. E közben a képviselőházban felütötte fejét az obstukció. A teknikai obstrukció. Hát ha valaha, úgy bizony ma lehet kérdezni: »Mi lesz?« A rendkívüli telet, havazásokat országos esőzések váltották fel. A folyók megdagadtak, árvizek hire érkezik mindenfelől. És félni lehet, hogy az ország sokat fog szenvedni az idei árvizektől. Az a rengeteg hómennyiség, mely a földre szakadt, a hirtelen egyhére változó időjárás, de meg sok helyen tartós és bő esőzések a zajlásnak induló folyamokat, patakokat megvaditják. Kassáról — a felvidék — legszebb és legnagyobb vidékéről aggasztó hírek érkeznek. Eperjes Déva, Mezőkövesd. Arad, Mára- marossziget körén, Szentes, általán a Tisza mentén félemletes víztömegek fenyegetik a vidékeket. * A Trípoiliszi háború. Hire jár, hogy a mi nagykövetünk Konstantinápolyban békejavaslatot tett a török-kormánynak. E béke pontok szerint Olaszország visszavonná az annexó kikiáltását addig, mig a béke felől tárgyalnak. És ez a béke helyre nem jön. A török állítólag nem fogadta el a békepontokat. És fegyverszünetre is csak úgy hajlandó, ha a talián Tripoliszon kívül mindenünnen visszavonja csapatait. # — A király jön. Bécsből az a hir érkezik, hogy király ő felsége Magyarországba jön a tavasz kezdetén. Gödöllőn is huzamosabb ideig tartózkodik. Hozza Isten hozzánk, hű magyar népéhez. — Gróf Zichy Nándor emlékezete. A magyar kath. világ hatalmas, sőt tüneményes alakja Zichy Nándor gróf sírja még friss: és a katholikus világ hatalmas mozgalmat indított, hogy ez elhunytnak emlékét hitvalló leikéhez méltó módon örökíthesse meg. Oly ideálisán szép és nagy lélek volt ez a Zichy Nándor, hogy még ellenségei, még a más valláson levők is kalapot emelnek tisztaj fedhetlen, önzetlen alakja előtt és mint eszményképre mutatnak reá, mint lehet és kell a hit megvallásában, gyakorlásában és védelmében naggyá, hatalmassá izmosodni. Az emlékre gyorsan folynak az adományok, melyeket a Szent Islván Társulatnak kell beküldeni Budapestre Szent- királyi utca 28. E gyűjtésre mi is felhívjuk olvasóink ke- gyeletes figyelmét. — Rákóczi fejedelem karosszéke. Rodostói magányában Rákóczi minden reggel kis kápolnájába ment, ahol órák hosszáig mély áhítattal imádkozott. Mikor gyöngülni kezdett, egy karosszéket vitetett kápolnájába s ebben hallgatta a csöndes miséket. Amikor Thaly Kálmán Rodostóban járt, ez a karosszék még ott volt, a francia barátok kegyelettel őrizték. Később sok egyéb ereklyével együtt ez is hazakerült s most a kassai Rákóczi-muzeum egyik legbecsesebb ereklyéje. Ez a sajátságos alakú, faragással és festéssel diszitett nem céhbeli mester munkája s igen valószínű, hogy maga a nagy fejedelem faragta, aki remeteéletének csöndes magányában esztergályos műhelyt rendezett be s gyakran naphosszat furt-faragott benne.
