Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

4

MAGYAR FŐI DMIVELŐ

— Unokáimban! — ragyogott az öreg szeme és kicsordultak a múlandóság könyei. És átkarolta feleségemet.

És utolsó szavai is azok voltak: Fiam! Az én szegény, szép és hű menyemasszony.

Mester.

Lenyirják a pájeszt! — A máramarosi zsidónak legnagyobb dísze a pájesz. Féltékenyen őrzi és bűnt követ el szerintük, aki levágja ezt a hosszan csüngő, kun- korodó haj fülbevalót.

A pájesznek azonban most hadat üzent a máramaros- szigeti királyi ügyészség. Az ügyész a vizsgálati fogságba kerülő zsidókat annak rendje és módja szerint megnyiratja. Sok pájeszos kerül pedig hozzá, mert hogy a csalásoknak és egyébb huncutságoknak ők e legbuzgóbb művelői. A börtönszabályok Írják eló, hogy a tisztaság okából a hosszú hajat le kell nyírni, tekintet nélkül vallási előítéletekre, amit az állam nem ismerhet el. Sok oláh paraszt is félli a hosszú haját, mégis le kell vágni. A pájesz tövében azonkívül apró kis állatkák is mozognak. Ezért az ügyész ur igy igyekezett őket vigasztalni:

— Legalább a kis apróságok nem másznak át holmi tréfli gójók fejébe.

A zsidók azonban kétségbe vannak esve a pájesz miatt és most küldöttségileg akarnak az igazságügyminiszterhez menni a pájesz megmentéséért. Az ügyészség azért is nyiratja le a pájeszokat, mert eddig a gazdag zsidóság is inkább leülte a pénzbüntetéseket, minthogy megfizette volna. Most ennek az üzleti manipulációnak mond kontrát.

Az igazságügyminiszterhez is hiába mennek a pájesz miatt, mert miattuk ugyan nem forgatják föl a fogház köteles tisztasági szabályait.

Nevelés-ügy.

Az ujjak szopogatása.

A csecsemőkor vége-felé gyakran azon vesszük észre magunkat, hogy a kisdedek megrögzött ujjszo- pogtatók, ami az anyák és dadák gondatlanságának és kényelmének az eredménye.

Az ilyen gyermekek ugyanis szopogatás közben könnyebben alszanak el, amely pillanatnyi előny azonban távolról sem ér fel ezen rossz szokásnak egészségügyi és esztétikai hátrányaival. A felső ajak rendesen túlságosan kifejlődik, sőt azt is tapasztalták, hogy ezek a gyermekek szellemileg is elmaradoznak. Ha pedig nyáron a földön, vagy homokban játszanak és piszkos ujjaikkal szájukban kotorásznak, különböző fertőzéseknek vannak kitéve és a giliszta és galandféreg petéi is könnyen a testbe jutnak. Minthogy erről előrehaladottabb korban nehéz leszokni, az orvoslást minél korábban kell kezdeni.

Egy jeles gyermekorvos az ajánlja, hogy a csecsemők ujjacskáit erős biztositó tűvel kössük a párnához, aminek folytán kezüket nem emelhetik szájukhoz.

Bár ez sikeresnek mutatkozott, azon anyáknak, akik a tű miatt aggódnak, azt ajánlhatni, hogy a kezecskéket vászondarabokba pólyázzák be, avagy az ujjakat kenjék be valamely ártalmatlan keserű szerrel (ökörepe); nagyobb gyermekek ujjait tapasz- szal lehet beragasztani. Mindezen ellenszerek alkalmazásánál el kell arra készülni, hogy a gyermekek néhány éjjelen át nehezen alusznak el, az idősebbek pedig nagyon kedvetlenek lesznek; ámde ezen át kell esni, ha régebben elkövetett hibát jóvá akarjuk tenniB GAZDÁK VILÁGA. 3

E3 E3 EO

A hernyók téli irtásáról.

Az ország gyümölcstermésének nagy része évente nem annyira az elemi csapásoknak (fagynak, viharnak, jégnek, szélvésznek), mint inkább annak a temérdek hernyónak esik áldozatul, amely a gyümölcsfa levelét, virágát elpusztítja s igy a termést tönkre teszi.

Azért rendeli a törvény, hogy minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt legkésőbben azonban március hó végéig, a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojásoktól megtisztítani és az összegyűjtött hernyókat, hernyófészkeket és lepketojásokat elégetni. A később mutatkozó kártékony hernyók megjelenésük alkalmával puszti- tandók, mert aki az ugyancsak a törvények szerint a kártékony állatokat, a hatóság figyelmeztetése ellenére, a kitűzött határidőben nem irtja ki, az kihágást követ el és száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő és község előjárósága hajtja végre.

A törvény — ezek szerint — nem a kártékony hernyók irtását követeli, hanem üldözésüket télen rendeli el.

És vájjon miért? Azért mert akkor az összes ivadék egy helyen vesztegel s irtása is akkor sokkal könnyebben és kisebb munkával hajtható végre mint tavasszal, mikor a sok hernyó szétvándorol s a fa koronájában, annak lombozata között szerteszét széledez.

Miféle hernyókat irtsunk télen ? Ha ősz végén vagy a tél elején a szél letépte a gyümölcsfáról már az utolsó sárga levelet is a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta marad egyik-másik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. A szél nem bir vele: hiába rázogtja, tépegeti azt az egész télen tavaszon át az mégis rajta marad a fán, Hogy miért marad a fán, azt mindenki megtudhatja, aki az ityenszáraz levelet a fájáról leveszi és azt óvatosan szétfejti. Az ilyen levél szétteregetése után kiderül, hogy az finom pókszálszerü fonállal, valóságos selyem fonállal van összekötve s hogy kellős közepében mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak E hernyócskákat nem ölte meg és nem öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selyem-fonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének tesszük ki, az apró hernyócskák csak hamar felolcsudnak és szétmásznak az üveg falán. S ugyanezt teszik ők tavasszal is, hogy ha a nap melege téli álmukból felkölti őket; föléledeznek, idővel megnövekednek s egy-két hét alatt tisztára lekopaszt- ják a gyümölcsfa levelét, virágát.

És azután hogyan kerültek ezek a hernyók a száraz levél belsejébe? Ennek is meg van a maga módja. Anyjuk, a szállongó pille tojását a gyümölcsfa levelére tojta s a tojásból a kis hernyók még julius havában vagy augusztusban keltek ki, S kikelésük után rögtön hozzá fogtak a rágáshoz, de nem úgy mint ahogyan azt tavasszal az öreg hernyó tette, hogy tudniillik felfalta az összes lom-