Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-04 / 5. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1912 február 4. 5-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTI! ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre...................1 » A ház békességénél nincsen nagyobb gazdasága a tűzhelynek. E nélkül az édes otthon nem gondolható el. Nélküle semmit/érő a vagyon, a szépség, a módosság, az egészség. Miért? Mert a békesség nélkül való ház valóságos gyötrelemházzá, sőt pokollá változik. Mit érsz, hogy dolgozol, te munkás férj, ha pihenésednek az örökös perpatvar miatt egy perc nyugalmat nem lelhetsz. Mit ér ön- feláldozásod, kitartásod, hűséged, fáradhatlan tevékenységed, világtól való félrehuzódásod te asszony, ha zivatar viharzik, folyton folyvást, napról napra. Mit érnek körültetek a növekvő szép gyermekek, ha azok remegve és félve várják a percet, mikor üt ki újra a családi háború. Mit ér az Istentől kapott egészséged, munkakedved, gyermekeidben való reménységed, ha ezeket minden lépten-nyomon tép- deli a békétlenkedés durva keze. Bizony, hogy a békességes kenyér legédesebb kenyér a világon. Hej sok ember sóhajt utána. Éjjel-nappal, sok ember, kinek dús asztala van egyébként. — Van nekünk mindenünk, mondotta egy ember, becsületes férj, csak egy hiányzik. A békesség. És ezzel mindenünk hiányzik. Úgy van. Minden hiányzik nélküle és minden meg van, vagy jő vele. Az emberek nem is sejtik, hogy mily kevés kell a békességhez és mily óriási károkat okoz a békétlenség. Sokszor és sokan mondják egy egy ■családra nézve, hogy ’iszen fiatalok még, majd csak elérkezik az idő, hogy megcsendesednek. Pedig reggel mutatja az egész napot. Legtöbbször nem érkezik meg. Még az öregség is találkozik a békétlenség, a visszavonás angyalával. Pedig a békesség szelleme folyton figyelmezteti a tűzhelyet: — Addig tegyük, mig élünk, mert ha megöregszünk, rá nem érünk. És aztán az élet alkonyán kérdezzük meg csak a békétlenkedőktől: — Mit értetek vele ? Mit kaptatok tőle ? Jobbá lett minden? — Előre vittetek vele valamit ? A szánom-bánom könycseppje fog majd erre felelni. — A tragédiák nemcsak vérből, de könnyekből is születnek. És aztán, ha most elgondoljuk, hogy mily nagyon kezdenek ritkulni a békés tűzhelyek számai. Mennyország a békés családi tűzhely, szokják mondani. Oh akkor pokol a békétlenség tanyája. Akkor nagyon sok pokol van a mi társadalmunkban. Nem hiába, hogy olyan nagy és széleskörű ma — a boldogtalanság, elégedetlenség. Azért mondjuk újra és újra: Nincsen nagyobb gazdasága a tűzhelyeknek — a békességnél. Magyarnép tűzhelyei! Békesség nektek! Mester. A zárt kapu legkönyebben az ajándék kopogtatására nyílik meg. Nem a szakáll a fő, hanem a fej. Tudja is az, mi a jólét, aki bajon nem ment keresztül 1 Csak a sátán beszél mindig önmagáról.
