Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-21 / 3. szám
MAGYAR FÓLDMIVELŐ 7 üzleti épülete és több emberélet, meg rengeteg milliárd érték veszett oda a tűzben. Olyan volt a húsz emeletes ház égése, mintha egy félelmetes izzó kolosszus tárult volna a szemlélők elé. A hatalmas remek márványpalota a siralmas pusztulás helyévé változott át a téli dermesztő, zord napon. Az elemek rombolásának a képe megdöbbentő módon bontakozott ki a hirlapok jelentéséből. — Szibériai időjárás Angliában. Évtizedek óta nem emlékeznek az angolok oly szigorú télre, mint a milyen jelenleg uralkodik a brit szigeteken. A kikötők forgalmát erősen megbénítják az úszó jégtáblák s a vasutak különösen Skóciában, csak hóekék segélyével tudják a forgalmat nagy késésekkel lebonyolítani. A lakosság vékonyfalú házaiban igen sokatj szenved a hidegtől s mivel az angliai, házakon nincsen kettős ablak, alig lehet a lakásokat kifüteni. A megfagyott emberek száma az idei télen eddig is nagyobb, mint a legutóbbi 10 évben összevéve. A hideg még mindig tart s a meteorologusok jelentései uem biztatnak rövid időn belül való hőemelkedéssel. — Az olasz török háború. Egész Italian ismét győzelmi lelkesedés vonul végig. A vörös-tengeri olasz flottának az arab partokon sikerült megsemmisíteni nehány török ágyunaszádot és erről az ütközetről az olasz admirális olyan jelentést küldött Rómába, amely mellett eltörpül Togó admirális jelentése a hires tsuzimai tengeri győzelemről. A valóságban pedig nem történt egyéb, mint hogy a Massau előtt összpontosult olasz vöröstengeri flotta az arab partokon fenékbe fúrt nehány rozoga török hajót, amelyek tonnatartalomra nem sokkal nagyobbak mint a mi dunai propellerjeink. A leghumorosabb különben, hogy a Stefani-ügynökség sértett önérzettel utasitja vissza egy angol lapnak a megjegyzését amelyben az konstatálja, hogy egész jelentéktelen tengeri ütközetről van szó. A Stefani- ügynökség szerint egész komoly és véres tengeri csata folyt le az arab partokon az olasz hajóhad és a török ágyuna- szádok között. Pedig az olasz jelentések is elismerik, hogy a török hajók legtöbbjének tonnatartalma nemhaladta meg a 150-et. Komoly ütközetről tehát a Vörös tenger csak az olasz fantázia beszélhet. Téli társasjáték. Most a téli napokra néhány kedves társasjátékot ajánlunk, amelyet tollfosztás, kukoricamorzsolás után a kedv élénkítésére használhatunk. Ilyen lenne : »A görbe- szájú család« cimü tréfa. A játékrendező a következő mesét mondja el: »Egyszer elmentem a hegyek közé. Mentem, mendegéltem, egyszer csak egy kis házhoz értem s abban a házban egy gőrbeszáju család lakott. Az egyiknek erre állt a szája, s a másiknak arra állt a szája, az egyiknek igy felfelé, a másiknak igy lefelé.« Most aztán jobbra rántja, balra rántja, felbiggyeszti az alsó ajkát, lekonyitja a felsőt. Aztán kiválaszt négy legényt s megkérdi, milyen volt az, akinek lefelé s akinek felfelé állott a szája. A legények próbálgatják, mig végre sikerül. A játékrendező megvan elégedve és tovább mesél: — Nappal csak jól voltunk, de este aludni akartunk volna s kisült, hogy senki sem tudja elfujni a gyertyát. Az társaság ezt mondja : — Lehetetlen! A játékrendező próbát tart. Gyertyát gyújt s a négy görbeszájuval próbáltatja e fuvást. Persze nem sikerül. A négy ember (görbén) fujkál, a társaság nevet, a gyertya ég. Végre a játékrendező lekapja a sapkáját és rácsap a lángra. A gyertya elalszik: — Hát igy, eloltattam én ! Találós kérdések. Hogyan jár a farkas legtöbbet? Gyalog. Miért keresi az ember azt, amit elvesztett? Mert nem tudja, hol van I Három lába, egy farka, Tudom, vót a markodba ? Lábos. É A KANDALLÓNÁL. f Itthon — otthon. L — Eredeti regény. — Bodnár Gáspár. XII. Iluskáék tűzhelye megcsendesedett. Hiányzott. Náncsi mama sebes, élénk, beszédes hangja. Az öreg atyus még mindig fel-feltörő derűs tréfája, ügy hiányzott. Egy ideig a théma természetesen a szülők látogatásáról folyt. De csudálatosán a Deliné diabolikus személye szóba se’ került. Mintha méltónak se találták volna arra, hogy vele foglalkozzanak. Vasárnap reggelre virradt. Iluska korán ébredt. Serényen végezte házi teendőit. Aztán férje-urát is felkeltette. — Ugy-e édesem, ma elmegyünk a templomba. A fiskális ur mióta Ilonka férje — feleségével minden vasárnap elmegy a templomba. Nem úgy volt az — legény korában. Életének e korszakában úgyszólván kerülte az Isten házát. Ö modern ifjú volt. A modernek modernéből való. A vallással, a hittel nem törődött. Vagy ha törődött is, csak azért, hogy üthessen rajta egyet. Vagy ha alkalom is volt reá, csak azért beszélt róla, hogy ő is ússzon az árral. Komoly, külömb egyéniség volt, mint tái’sai. Szinte kiemelkedett szellemével. És mégis belekerült abba a gyakorlati örvénybe, a melybe ma a magyar ifjakat a felső iskola beleviszi. Az a felső iskola, melynek öntelt professzorai — nem engedik tanítványaikat — hinni. Mily másképen van most. Mily csodás változáson ment keresztül az ő szive, de értelme is, mióta csendes fészkében egy fehér galamb, egy szép tiszta fehér galamb, az ő felesége turbékol. A nőnek csodás lelket, szivet, varázshatalmat ad a jó Isten. S ha a nő vissza nem él vele, ha a nő megtalálja a mértékét, a tapintatot, a mivel ezt a tehetséget áldások forrásává lehet varázsolni : csudákat művelhet még az acélos férfi lelkében is. A mit a logika nagy ereje el nem tud érni, a mit a prédikációk, tudományos könyvek meg se tudnak közeliteni: azt diadalra viheti a nő, a hű, a gyöngéd, a tapintatos feleség igaz hite, vallásossága. A fiskális ur, ez a megcsontosodolt hitközönyös ember egyszer csak azt veszi észre, hogy ő templomba jár. Először csak — igazán úgy volt — felesége iránt való udvariasságból — kisérte el az asz- szonyt a templomba. Aztán szükségletévé vált. Lelki szükséggé. Jól érezte ott magát. És nem egyszer rajta kapta magát az ilyen gondolkodáson, az ilyen emlékezéseken.. . Kifárasztanak a hipotézisek. Eleget jártam a bolondabbnál-bolondabb elméletek vigasz- és megnyugtatás nélkül való sívár, vigasztalan utjain. Elmém kiemelkedett a ködből. Mint a lepke a gubóból. Ennek a tiszta, igaz asszonynak hite, hitéből merített ereje emelte ki. Repültem eszmékről eszmékre, lel- kesültségből lelkesültségbe — — magasra ... azt
