Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-21 / 3. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 úgy idéz, mint a prókátor a törvénykönyvnek szakaszait ... Folytatja ő kegyelme még tovább . . . tovább, de nekem ennyi is elég, hogy elébetek terítve amúgy igaz magyarán, én is mondjak és kérdezzek egyet- mást tőletek magyar nép! Vas Gerebenünk, a mi édes mézü iró emberünk ezeket néhány éviizeddel irta. Akkor ilyen vala a magyar nép. Tegyétek szivetekre a kezeteket, ma is ilyen maradt? Sokban, elismerem. De engedett, mint az ernyedt húr, mint a vizet kapott erős kötél. A ma- monért nem kíván szolga lenni ez a nép ? Nem felelek rá, ti bólintsatok reá! Kegyelettel ragaszkodik ősei földjéhez? Nekem szívfájdalmamba kerül a felelet! Gondolkodjatok hát ti! Nem áhítozik kaliforniai vándorlásokra. Hallgassunk, maradjunk némák, mint a sir? Hát miért is maradt a magyar magyarnak! Tanuljátok meg Vas Gerebentől, a magyar nép egyik legnagyobb iróemberétől! Mester. * A debreceni kolbász alkonya. Azt olvassuk a lapokban, hogy Debrecenbe, ebbe az igazi magyar városba Szerbiából hoznak be sertéshúst. Hát ez igazán sajnálatos és csodálatos dolog. Csodálatos azért, hogy épen Debrecen városa szakit azokkal a régi tradíciókkal, amelyek oly kedvesek voltak előttünk és sajnálatos azért, mert a magyar ember szemében nem lesz többé a debreceni kolbász és a debreceni szalona az, ami volt. A debreceni kolbászról soha sem lehetünk biztosak, vájjon nem Belgrád- ban gyártódott-e és a hires-nevezetes debreceni szalonna nem fog már úgy izleni téli reggeleken jóféle szilvóriummal fűszerezetten! Hiszen nem lesz magyar az már többé ! Bizony-bizony, ha tudná Debrecen, hogy milyen lehangoló érzelmekkel fogadja az ország a szerb hús behozataláról szóló hirt, meggondolná magát mielőtt elrentja a debreceni kolbász és a debreczeni szalonna jó hírnevét. Lám a kassai mészárosok igy gondolkoztak és az ő tiltakozásuk hiúsította meg a szerb hús behozatalát. »G. -Sz.« Egyéves méncsikók vásárlása. A földmi- velés-ügyi miniszter most kiadott rendeletében felhívja mindazon tenyésztőket, kiknek birtokában legalább is négy jó származású, erős csonlu, szabályos testalkatú, saját nevelésű, egyéves méncsikó van s azokat az államnak eladni kívánják, hogy ebbeli szándékukat a helynek és utolsó postának, ahol a csikók állanak, valamint a csikók származásának, nagyságának, színének és árának pontos megjelölésével, a magyar királyi földmivelésügyi minisztériumhoz benyújtandó egykoronás bélyeggel ellátott Írásbeli nyilatkozatban legkésőbb február hó 1-ig jelentsék be. A vendég. Egy fösvénységéről hires gazda vendéget hivott ebédre, de bizony a vendég csak éhen maradt, — Hát mikor lesz szerencsém ebédre ismét ? kérdé a fösvény. — Hát bizony — igy felelt az éhen maradt vendég — akár most mindjárt. Háziasszony. Gulyáslevesnél igen szép színe és jóize lesz a levének, ha a hagymával együtt a zsírba sárgarépát, petrezselymet és fokhagymával vagdalt köményt teszünk. Ezt később kanállal kiszedjük. Ha van paradicsom, azt is adunk bele. * A csabai nyári kolbász. Az egész országban hire ment a csabai nyári kolbász jóságának. Mondhatnánk ezt bátran nyári szaláminak is, amely kétségkívül jobb, izletesebb, mint a gyári szalámi és minden ügyes gazdasszony maga elkészítheti: Készítési módja ez: Mészárosnál marhabelet kell venni. Aszerint, hogy a disznóölés alkalmával mennyi friss hús áll rendelkezésére a nyári szalámi részére, ahhoz megfelelő fűszermennyiséget használ föl és pedig: kinek kinek Ízlése szerint sót, paprikát, finomra tört magyar borsot és ugyancsak finomra tört keménymagot és megtisztított, apróra vágott száraz foghagymát. A szalámi húsát nem kell túlságosan apróra vágni. Arra is vigyázzunk, hogy a töltelék se túlságos kövér, se nagyon sovány ne legyen. A nyári szalámi tartósságának és élvezhetésének legnagyobb titka abban van, hogy lehető keményen töltsük meg a belet, mert a lazán töltött szalámi nemcsak hogy hamar kiszárad, hanem könnyen megdohosodik, sőt meg is penészedik. Azt talán mondanuk sem kell, hogy a töltést kolbásztöltővel végezhetjük, azután néhány óráig állni hagyjuk s ezután füstre tesszük, s vigyázunk, hogy szép, egyenletes pirosra füstöljék. Ötven évig a betegágyban. Az olaszországi Viterbo városában a Vizitációról elnevezett apácák ősi zárdájában több mint ötven éve él egy Frey nevű apáca. Éppen ötven esztendeje, 1861-ben valami szerencsétlen véletlennél fogva oly szerencsétlenül sérült meg hátgerincén, hogy ágyba került; azóta sem kelt fel belőle, sőt meg sem mozdult benne. Még csak a fejét sem mozgathatja, mert az orvosok szerint a legcsekélyebb helyváltoztatása rögtöni halálát okozhatná. Ötven esztendőt a hőslelkü nő egy panaszkodó szó, egy nyögés, egy fel- sóhajtás nélkül töltött ágyában, jóllehet pokoli kinokat szenvedett. Mégis mindig derűs, szinte vidám volt a kedve és kedvesen beszélget mindenkivel, aki szenvedése helyén megjelenik. A minap múlt ötven esztendeje, hogy Frey nővért végzetes betegség érte. A szenvedő nő csodálatos viselkedésének hire közben messze földön elterjedt. Tud róla X. Pius pápa is és az ötvenedik évforduló alkalmát megragadta arra, hogy sajátkezüleg irt hosszú levélben fejezze ki neki csodálatát. De egész Viterbo, sőt egész Olaszország egyházi világa megmozdult a szentéletü nő gyászos ünnepén. Pici szobáját kápolnává alakították át; oltárt állítottak benne, amelyen az évforduló napján a Rómából erre az alkalomra átrándult Cassetta bibornok mondotta a misét. Egész nap csak úgy özönlött a kápolnába a sok praelátus és püspök, a minden rendű és korú ember. Temérdek üdvözlő távirat is érkezett, még pedig a külföldről is, s köztük rendkívüli előkelő személyiségektől. A kimondhatatlan türelmű vértanú apácának egész sereg csodás jóslásáról beszélnek. Néhány órával előre megjósolta Umbertó király meggyilkolását. A halott király megjelent neki az álmában és arra kérte, hogy imádkozzék érte. Ugyanígy megálmodta volt Carnot elnök meggyilkolását is.
