Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Szemle. Rombolás . Mult alkalommal e rovatot v ft és vérengzés — a azzal zártuk be, hogy »nagy fővárosban. vihar el6tt állunk<! >Senki se’ tudhatja, mit hoz a holnap!« Talán nem csak a természetben, de a politikai világban is nagy orkán fog dühöngeni. A mi újságunkat éppen vitte a gőzös szerteszét az országba, mikor szomorú jóslásunk, sejtelmünk már bekövetkezett. Sokkal hamarabb, mint gondoltuk. A politikai izgalmak ugyanis kicsaptak, gondoskodtak róla, hogy jól kicsapjanak, a munkásnép műhelyeibe, széles köreibe és- ezzel a főváros utcáira is. Budapest munkásaira, majd aztán az ország több városaira is, ráerőszakolták — a sztrájkot. Nem a munkabér hiánya miatt tette le tehát a munkás nép a munka eszközeit, hanem hogy tüntessen és általános sztrájkkal erőszakolják rá a törvényhozást a választási törvény tárgyalására. Veszedelmes dolog pedig a biztos kenyeret, a meglévő napi munkabért összekeverni a politikai izgalmakkal. És még veszedelmesebb a munkásnépet válogatás nélkül az utcára csalogatni. Mintegy alkalmat adni arra, hogy bajba, vérbe keveredjék és olyat tegyen, oda ragadtassa magát, a mit senki sem akar, a mivel nem hogy elősegítené, de hátráltatja a kívánalmak teljesítését. De megtörtént! Szomorú, igazán az egész országot megrázó eseménybe, esztelen rombolásokba és vérengzésekbe rohant a főváros tüntető népe, a kik közt bizony sokan, ezren és ezren nem is tudják voltakép, hogy miért rohantak a kész veszedelembe. Mondhatni a véres forradalomba. * Az utcai zendülés. Tisza István elnöksége alatt lázas és izgatott ülés folyt a képviselőházban, mikor a tüntetők az Országház felé vonultak. Csakhamar több ezer ember verődik össze. A rendőrség is megmozdult és visz- szatartja a tömeget attól, hogy a törvény-ház elé juthasson. Ez a visszaszorítás még jobban felbőszítette a tömeget, melyet most már a katonaság is szorított, szorongatott. Pokoli zajban hullanak a kardcsapások, mert a tömegből kövekkel hajgáltak a rendőrökre és katonákra. Az összecsapás elkerülhetetlen. Igen sokan sebesültek meg. Még veszedelmesebb volt a tömeg viselkedése a Szabadságtéren. Itt már féktelenül pusztítottak, beverték az ablakokat, felszedték a kövezetét. Valaki a tömegből a rendőrökre lőtt. Egy rendőrt (Richter Józsefet) a golyó szivén talált. Holtan esett le lováról. Most rohamot intézett a rendőrség, sok embert holtra sebeztek. A tömeg most már más utcákon is hullámzani kezdett. A hol elvonult, rombolás jelezte haragos, féktelen viselkedését. A Rákóczi-, Andrássy-ut, a Károlyi- és Muzeum-körut szenvedtek pusztításaiktól legtöbbet. A villanyos-kocsikat megállították, feldöntötték, villanyos vezetékeket vágtak el. Elsáncolták magukat a romok között és lövöldöztek. Sokszor ártatlanokra, a kik úgyszólván teljesen távol voltak a tüntetéstől. Sőt fájdalmasan esik feljegyezni sok helyen rabolni kezdettek, majd egyes helyeken gyújtogattak is. A katonaság rendkívüli tapintattal és mérséklettel igyekezett a népet visszatartani és csak ennek a bámulatos okosságnak köszönhető, hogy ezren és ezren nem lelték halálukat a félemletes zendülésben. De mégis kénytelenek voltak párszor sortüzet adni, melynek bizony sok sebesültje és halottja is van. * Szomorú virradat. Péntek virradóra szomorú képet mutatott a fővárosnak az a területe, hol a pusztító, romboló néporkán végig vonult. A város elcsendesedett, de mindenki érezte, maguk a zendülés vezetői is megdöbbentek a féktelen emberi szenvedelem e kitörésén. A munkás nép vezérei hirdették, hogy vessenek véget a sztrájknak és álljanak munkába. Sokan, legtöbben munkába is állottak. De most több gyár nem akarta visszafogadni a munkásokat. Arra hivatkoztak ugyanis, hogy a munkásokat figyelmeztették a szomorú következményekre. A politikai természetű tüntetés tehát véget ért, de virradattal kezdődött a másik, az elvesztett kenyér nyomában kitört zendülés. A kizárt munkások nagy tömegben támadtak meg egyes gyárakat, melyeket fel akartak robbantani. A katonaságnak és rendőrségnek nagy munkájába került a zendülőket megfékezni. Ennek dacára nagy és hitetlen károkat okoztak, úgy hogy kétséges volt, vájjon lehetséges lesz-e rövidesen az üzemeket megindítani. A pünkösdi ünnepek után kedden, mégié meg lehetett kezdeni — a munkát. * Halottak A szomorú, véres tüntetésés sebesültek. nek halottai és sok-sok Tanulság. sebesültjei vannak. A halottak száma szinte csodálatosan kevesebb, mint a rémületek első óráiban a hir szárnyára vette. Talán mindössze 5—6 halottról írnak az újságok. A sebesültek száma azonban megdöbbentő. A névsor mintegy 180—200 sebesültről számol be. De ’iszen ki tudhatja azt biztosan, számszerűen. Itt csak a kórházi ápoltakról van szó. Hányán és hányán vonulhattak, vánszoroghattak lakásukra, hogy ott elbújva részesülhessenek ápolásban. Sokakat tartóztattak le vagy állítottak elő. 800—1000-re megy a számuk. Előttünk fekszik a sebesültek névsora. Szomorú, tanulságos névsor! Megdöbbentő. A sebesültek közt legnagyobb részt olyanok vannak, a kik úgyszólván azt se tudhatták miért rohantak eszeveszetten, a szenvedelemtől, az alkoholtól elbódul- tan a kész veszedelembe. Az a névsor kiáltó bizonysága annak, hogy ott a halál golyói és kardjai, szuronyai közt nem azok az elemek rohantak, romboltak és pusztítottak, a kik a jog, igazság és szabadság eszméitől komolyan el vannak telve. Ezek az elemek szinte vártak az alkalomra, hogy szenvedélyeiknek, vadságuknak tápot nyerhessenek. Ezeket az elemeket vitte az alkalom, az izgatás, az
