Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-26 / 21. szám
8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ az kiformálódik. Az meg van csinálva. Az megy, mint a karika-csapás. Legyőzte az ördög bibliájának kisértéseit. Nem dicsekszik vele. De éppen azért győzte le, mert más sem veti szemére. Sokszor . .. nagyon sokszor ő maga hozza fel az ördög bibliás ember esetét... de olyan kegyele- tes, olyan csendes, elégedett mosoly követi, hogy aztán ő maga-maga is nevetni kezd . .. . . . Egyszer csak hallják a városból, hogy Égerháli Vilmos . . . kimúlt ez árnyék világból. Önmaga vetett véget életének. Nem bírta az éjjélezést. Nem bírta az ördög bibliájának a bilincseit. Nem bírta a tekintetes asszony puccait és nagy világi vetkelődéseit. Postás Fáni is hallotta .. . ezt a hirt, de már nem érdekelte. Most már csak a templomot járja. Nagyszemü olvasót hordoz ráncos kezeiben. És éhezik. Sokszor, nagyon sokszor éhezik. Miért, mert azért, hogy most már mindenki elhagyta. Nem bírja már a hírszolgálatokat. Nem röpíti, nem guritgatja a pletykákat. Hát nem kell senkinek. De senkinek. És éppen azokat kerüli, azoktól a tűzhelyektől húzódik, a hol legszívesebben, a leggyakrabban — költötte kotló módjára a — kacsákat. Most már nem tud költeni. Fészke sincs... hát. És ha meleg ételt akar enni, ha olykor-olykor jól akar lakni, be-be megy Tini asszonyhoz ... Itt nem bántják. Szemrehányást sem tesznek neki. Szép-kegyesen leültetik. Aztán a kis Pöszivel játszik. De milyen gyermek módra játszik. És ha jó lakott, ha még hozzá egy pohár bort is kap .. . hát meg- tellik a szeme könnyel . . . Aztán megy . . . ballag. És mormolja magában: — Hej, jányok-jányok, mai jányok . . . ide gyertek. Itt él, itt boldog egy asszony, a kinek nincs e világon párja ... És mormolását felkapja, visszhangozza az egész falu. Hét falu. Még dalba is fogták. Szép, szivet fogó dalba. És száll az ének ajkról-ajkra . . . hogy ez az asszoy, a kinek nincs párja ... (Vége.) Az úgynevezett anarkisták, a kik nem csak maguk rombolnak, forgatnak fel minden rendet, de magát a népet is veszedelembe döntik, mert beleviszik a zendülésekbe, a felforgató tanokba . . . ugyancsak megjárták Amerikában. Newyorkból írják le ezt a kuruc esetet. Jó lesz, ha mi is megszívleljük. Goldmann Etel, az amerikai anarchikus, zen- dülők szervezete vezérnője, a hires asszony-férfi, feminista bele akart avatkozni egy pincér-sztrájkba. Beleverte azonnal az orrát és barátjával, a szabad férfivel halászni próbált a zavarosban. De nagyon megjárta. A newyorki pincérszervezet, a mely elitélte ezt a sztrájkot, mindjárt megérkezése után felkereste az anarkista agitátornőt és kényszeritette, hogy nyomban csomagoljon és utazzék el. Még jobban meg fogja emlegetni ezt a kirándulást dr. Reitmann, a ki Megjárta! Vagy: Hogyan bánnak el Amerikában a felforgatókkal? lelkes bámulója, mint mondjuk — Goldmann Etelnek. Őt automobilra ültették s elvitték húsz mért- földnyire, ott letették a kocsiból, kénvszeritették, hogy térdeljen le és csókolja meg az amerikai lobogót, aztán pőrére vetkőztetfék, bekenték kátránynyal, meghempergették ludpihében, bélyeget sütöttek karjára és vesszővel hajszolták. Az anarchista nő managerjének meg kellett esküdnie, hogy sohasem jön többé Newyorkba. így történt! A SZERKESZTŐSÉG HP------TELEFONJA. HP WP Sz ocialista. Szeretnők önnek levelét teljes szövegében lenyomatni. De nincs helyünk. Csak ezt a részét szögezzük tehát le. »A fővárosi szocialisták villanykörtékkel» üres üvegekkel és tüntető kiabálással zavarták az ájtatos hiveket, kik Bessenyőről, búcsúról jövet ájtatosságukat végezték. Ez a régen elkopott argumentum nem válik sem a mi ügyünk dicsőségére, sem hasznára. Különösen hasznára. Mert a nagy közönség, maga a nép elfordul tőlünk, gondolkodni fog és azt kérdi: tettek-e hasonló dolgot a hivők a mi tüntető körmeneteink alkalmával? És vájjon hát van e jogunk nekünk a szabad gyülekezést, a szabad tüntető körmeneteket a jog, az igazság, a szabadság nevében követelni, mikor vallásszabadságot, a gyülekezési jogot éppen mi csúfoljuk meg ilyen nagy ügyhöz nem méltó gyerekes és törvénytelen módon. A túlzók, az éretlenek, az erőszakosak okoznak, szocializmusnak legtöbb bajt és ez az oka, hogy Magyarországon a legértékesebb elemeket nem birjuk a magunk körébe megnyerni. Csak az olyanokat, a kik a mi derekunkon akarnak magasba kúszni, hogy aztán — boldoguljanak.« — Budapest. Prohászka püspök a k. sajtó közgyűlésén megjelölte azon kellékeket, mik a jó néplapnak kriterumai. Hogy azt igazán jónak lehessen mondani, mely a nép lelkét emeli, pszikologiáját jól kezőli, fantáziáját nem ingerli, emberi, társadalmi gazdasági érdekeit óvja s szolgálja. És kérdezi, hol van ilyen sajtó? Hol van olyan néplap, mely nem él és nem vindikálja magának a jóságot: a rémtettek, a bűnök apróra való elbeszéléseivel, a sok gyilkosságoknak, a szerencsétlen akasztottaknak, csalásoknak hasábszámra való közléséből, hol van ilyen újság ? Hát úgy látszik, Prohászka püspök, az óriási tapasztalattal és tudással rendelkező publicista nem ismer ilyen lapot, újságot. Igazán szeretnők, ha az összes kath. néplapokat maga előtt láthatná egy csomóban. És igy alkothatná meg Ítéletét a mi kath. népújságainkról, ha éppen keresztény alapon is áll céljainál fogva. Akkor a mi meggyőződésünk és sokaknak Ítélete szerint, kaphatna, találhatna olyan magyar népújságot, mely az ő magas ideálját ha nem is éri el, de megközelíti. — Kálmánd. Levél ment. — Katona. A múlt évben jun. 29-én szabadságolták a tényleges szolgálatban álló katonákat az aratás tartalmára. Az idén valószínűleg ki fogják tolni ezt a határidőt. Az aratás késett, illetőleg késik. A szabadságolás iránt azonban már intézkedés történik, ügy halljuk — az alispán körrendeletileg fogja tudatni a módokat a főszolgabírókkal. Vagy talán mire e sorokat olvassa: már tudatta is. — Falusi. A verebet igaz nagy lármával és dobszóval nem lehet — megfogni. De akkor sem lehet verebet fogni, ha a reménytelen és elpusztult vidéken halotti csend van. Fü nem nő. A fák lombtalanul és virágtalanul mély hallgatásban meredeznek az ég felé. Az ilyen helyeket még a veréb is kerüli. — Poéta. Ibsen egyik versében igy énekel; »Élni annyi, mint küzdeni a kisértővel a szívben és az agy boltozatai alatt.« Az élet sikere igy —: diadalmaskodni a kisértésen ! — Halmosháza. Az uj perrendtartás május 1-én lépett életbe. Ne csudálkozzék azon, hogy laikus ember nem tudja. Apr. 30-án vizsgázott egy prókátor jelölt. Azt a kérdést kapta: Mit fog ön holnap tenni, ha tárgyalásra megy. A prókátor jelölt megbukott, mert nem tudta, hogy holnap, május 1-én mi nevezetes fordulat leszen az ügyvédek számára. Me^g is ércjeáaelte^sorsát. ________ MÓRV AI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMARON.
