Magyar Földmivelö, 1912 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-05 / 18. szám

2 MAGYAR FÖLDMIVELÖ komákon pazar bősége van az italnak. A White Star Line dúsgazdag, legutóbbi osztaléka csak harminc százalék volt. Ismay vicedirektor annyi pezsgőt bontatott, hogy még a matrózoknak is jutott. Német vállalat azonnal elbocsátja azt az alkalma­zottját, akiről kiderül, hogy alkoholt ivott. Még a direktoroknak sem szabad alkoholt inni a hajón, hanem limonádét. Iszákos hajlamú ember sohasem megbízható. Ki is van tiltva a szesz minden keres­kedelmi hajóról, ügy látszik, Angliában nem törőd­nek az alkoholizmus veszedelmével. Tanúvallomások igazolják, hogy Ismay vioe- direktor leitatta a szolgálattevő személyzetet s ezért rohant a Titanic a jéghegynek, mely sok mértföld távolságból látható. A fényszóró a leg­nagyobb sötétség közepette is több mértföldnyi távolságban fölfedezi a jéghegyet. A tanuk egész sora bizonyítja, hogy a tisztek és matrózok ittasak voltak. Ismay vicedirektor is az volt, mert józan fővel mint potyautas s a vállalat képviselője nem ugorhatott a legelső mentőcsónakba, elfoglalni a fizető utas helyét. A Cárpáthián kijózanodott Ismay hallgatásra bírta az embereket, nehogy a föl­háborodott newyorkiak meglincseljék. Milyen idő lesz ? »Sirius« szerint az idő a kö­zelebbi napokban a következőleg fog ala­kulni: Jó idő lesz május 5-éig. Május 9. és 15 e közt havazások és éjjeli fagyok várhatók. Azért jól teszik a földmivelők, ha az olyan veteményeket, amelyeknek az éjjeli fagy árt, oly időben vetik el, hogy május 20-ika előtt ki ne keljenek. Budapesten állítólag 6—8 centi- méteres hó lesz május 10.-e táján. A vad, a barbár.,, a műveletlen... a betyár magyarok! Ehhez és más még külömb címekhez köti a müveit külföld a maga finnyás és magas felfogását rólunk magyarokról. Valahányszor nálunk valami rémes, szokatlan rablógyilkosság történik —félszisz- szen ez a finnyás, ez az elegáns, ez a magasabb világban élő külföld. Ha Magyarországon a cigányok valami, bizony hajmeresztő dolgot művelnek, hát kész az ítélet a világujságokban: — Ez is csak olyan Balkán államban történ­hetik, mint Magyarországban. — A betyár, a vad magyarok. — A gulyások, a pusztai vadak ... Nos ? És hétről-hétre mi történik például a műveltség, a kultúra, a szellemi forrásokban, az emberi tudományok és műveltség hires hazájában, a francia földön. Például az úgynevezett apacsok, mit müveinek, mi hajborzogató dolgok történtek ott, a holt Istennek, a vallástól és hittől megszaba­dult franciáknak hazájában ? Fényes nappal már nincsenek biztonságban nem csak a milliókat őrző bankok, hanem a csa­ládi tűzhelyek sem. Az úri, a müveit, az Istentől megszabadított, a vallásbilincseiből kikovácsolt úri betyárok úgyszólván pajzánsággal, hallatlan ciniz­mussal, kedélyességgel, vakmerőséggel rabolnak, gyilkolnak, csatára kelnek a rendőrökkel és lelövik a rendőrfőnököket. Az ilyen összehasonlítás mindig szomorú Meg­döbbentő. De azért történik, hogy bemutassa az ember azt a sülyedést, meg azt a hamis műveltsé­get, melyet az uj erkölcs, az uj kultúra, az uj tu­domány, az Isten nélkül való iskolák produkálnak. Bizony, csak seperjen minden nemzet a maga háza előtt. És ne kiabáljon tolvajt a tolvaj. Vadat a vad, betyárt a betyár. A magyar vásár után szokott okosodni. Nálunk az uj tanok, uj erkölcsök nagy vására folyik. Mikor okosodunk már? p. Mennyi személyzete volt a Titanicnak ? Valóságos kis köztársaság gyűlt össze a Titanicon, midőn útra kelt Amerika felé. — Az utasok kényel­mére alkalmazva volt a hajón 70 tiszt és matróz, 39 gépész, egy csomó muzsikus, 350 pincér és ki­szolgáló személyzet, 50 szakács és végül a távirdászok. Két pap. Két francia kath. pap is volt a hajón. A gyá­szos sorsra jutott Titanic fedélzetén. Az egyik pap­nak fejét már behavazta az idő. A másik fiatalabb. Talán éppen az élet májusában. És megérkezik a nagy óriásnak, a világ csudás hajójának temetése. És felhangzik rajta a halál­veszedelemnek borzalmas jaj kiáltása. Az életösztön vad tusája bírókra két a könyörtelen hullámokkal. A két papnak szerencséje akad. A kezdetek kezdetén figyelmetes szó kínálja a mentő csónakot: — Meneküljenek! A két pap azonban gondolkodás nélkül uta­sítja vissza a kedvező ajánlatot. Az életösztönének erejét pillanat alatt leküzdi az emberszeretet, a hivatás tudata: és ők visszautasítják a menekülés­nek szerencsés lehetőségét. — Mert nekik — mondották — kötelességük az utasok mentése. A kétségbeesetteknek vigaszta­lása. A haldoklóknak föloldozása. Kötelességük helyt állani, mig az utolsó utas meg nem menekül. És neki gyürkőzve dolgoznak. A mentő csóna­kokba segítik az életért esdeklőket. Lelket öntenek a csüggedőkbe. Megáldják a haldoklókat. És csudá­latos erővel, kitartással maradnak meg a lélekjelen­lét nagy hatalmában és világosságában. Kiterjesztett karjaikat magasba emelik. Áldják és oldozzák a hullámok közt fel-felkukkanó fuldoklókat. Az utolsó menekültek pedig még látják a sü- lyedő hajó hidján a két hőst. A két papot. Amint utolsó áldásra terjesztik szét kezeiket — a halál halálának utolsó perceiben. Egy pillanat — a szerencsétlenek százaival együtt nyeli el őket a hullámsir. A tenger. * Ilyen lelkeket takarnak — a csuhák. Ilyenképen fogják fel hivatásukat — azok a csuhások, a kik­nek hasonló ezer és ezer számra menő ilynemű tettei — nem fehér holló számba menő kivételek. Oh nem! Ezek a hősi alakok éltek már a katakombák­ban. Ott voltak a gyilkoló kolera veszedelmei közt. A ragályos betegek ápolásainál. Nem rettegtek a fekete halál vigyorgásaitól. Ott voltak, mikor már

Next

/
Thumbnails
Contents