Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-04-02 / 13. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1911 április 2. 13-ik szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ........................4 korona Fé l évre.............................2 » Ne gyed évre...................1 » ‘Wig'écek raja. (***) Talán bizony azt is Írhatnék: sáskák raja. Mert Magyarországban valóban sáskamódjára lepik el a városokat, a falvakat egyaránt a vigécek. Vagy bocsánat a tekintetes kereskedői utazó urak. A kereskedő-utazó urak már külön osztályt alkotnak mi nálunk is. Bukott kereskedők, vergődő életegzisztenciák utolsó menedéke. De ászén félre ne értessünk. A kenyérkereső pályákat mi szabadnak tartjuk. A tisztes becsületes munkát nemes emberek tulajdonának. Nem akarjuk tehát a kereskedő utazók pályáját, jogosságát semmikép kétségbe vonni. Sőt támadni. Hanem ami sok, az már mégis sok. Amit ma és már jó ideje a vigecek ebben az országban miveinek: azt tűrni tovább nem szabad. Ha kereskedelmi és egyáltalán való törvényeink nem elegendők és nem hatályosak arra és abban, hogy az üzelmeknek, becsapásoknak és csalásoknak véget vessenek, árkot ássanak: hát vessen véget maga a birka türelmü közönség. A józanértelmü, de jóhiszemű falusi nép. Nincs már a világon olyan kereskedelmi cikk, amelyben ne utaznának — a vigécek. Mondjuk, sáska módjára lepik el a falvakat. Szállják meg a nép tűzhelyeit. És valóságos iskola az, amivel a népet, a polgárságot ezek az utazók lépre viszik. Falnak állítják. Az eseteknek és adatoknak egész serege mutatja őket be üzletük minden ágában, fogásuk egész módszeres mivoltában. Ma, mint azt a fővárosi lapok is szellőztették — legdivatosabb vigéc foglalkozás: A képek, a kegytárgyak, feszületek, szobrok és egyáltalán a vallásos jelvények, tár- ; gyak elárusitása. Tehát más vallási! ezeket a tárgyakat semmibe se’ vevő, sőt gyakran kigunyoló egyének kereseti forrásul használják lel a keresztények, főleg a katholikusok kegyeletét és jóhiszeműségét. Hát ez nem járja! A keresztény kereskedő nem árul semmiféle más vallásu, mondjuk zsidó valláshoz tartozó tárgyakat. Mert jól tudja, hogy ez nemcsak nem illik, de nem is tartozik hozzá, meg nem is ért hozzá. Azért eszébe se: jut avval kereskedni, pláne vigéckedni. Nem úgy ... az izraelita vallásu vigécek. Azok még miséket is Ígérgetnek. Hozzá nyúlnak a kath. nép legszentebb hitéhez, jóhiszeműségéhez. És nem átalották hamisított okmányokkal, megbízatásokkal és más eszközökkel a híveket becsapni. Ezren és ezren felültek. Ezreket és ezreket félre vezettek. Vigéc urak! Ne tovább! A keresztény nép pedig, amely ma sohase támad és nem is tog támadni: védekezzék! Az uj tőrvény, kereskedelmi törvény ugyan már némileg védi a magyar népet. De azért még mindig a legnagyobb óvatosságra és vigyázatra van szükség.
