Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-26 / 12. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona Fé l évre................................2 Negyed évre........................1 »' Ök öritó. Immár egy esztendeje, hogy a halálnak falujává lön — a csendes, a szem és világtól elzárkózott, ismeretlen falucska: Ököritó. Az ott történt gyászos esemény nemcsak az ország szivébe markolt. Részvétre, emberi meleg érzésre keltette az egész Európát. Itthon is, külföldön is gyűjtés indult meg a szerencsétlen, a gyászbaborult és még életben maradt családok számára. Ugylátszik azonban, hogy itt nálunk a megdöbbentő szerencsétlenségek nyomán — még más nemzeti nyomorúságnak is kell történnie. Botránynak, lármának, harangok kongatásának. Annak kell történnie, hogy ne csak szerencsétlenségünket, gyászunkat ismerje meg a külföld. Hanem gyengeségeinket. Sőt szennyesünket is. Az ököritóiak számára beérkezett és még most is érkező adományok kiosztása késett. Egész mostanáig késett. Véletlenül pattant ki a dolog. Mert iszen maguk az ököritóiak nagy része türelmesen várt. Egy összegben kivánta felvenni a segedelmet. De akadtak izgatok. A pénz nem hagyott nyugton egyeseket. így aztán megindult a legnagyobbik ágyúval a kérdés megoldása. A hírlapok félreverték újra a harangokat. Bűnbakot keresnek. És találnak. A mi hibát sokkal eredményesebben lehetett volna helyrehozni: azt kiterítik szennyesként és reákenik ma a megye tisztviselőire, holnap a belügyminiszterre. Hogy hát azok lelketlenek. Hogy hát irtóztató mulasztást követtek el. Neflh dolgoznak. Hanyagok. Hogy hát lelketlenség az ügyek ilyetén való huza-vonása, hogy megdöbbentő az a lassúság, amivel a mi hazánkban az efféle kérdések dűlőre jutnak. Hogy bizony nem dolgozhatnak a megyében és a hivatalokban .úgy, amint lehetne és kellene, az bizonyos. De akik jól belenéznek a mi városi, megyei kormányzatunkba, meg autonomikus életünkbe is: azoknak igazságos lelke megtalálja ezen kerékkötések valódi okát is. Nem kell mindig embert, tisztviselőt keresni bűnbaknak. Itt, ez esetben például egyenesen a mi átkozott és mozdulatlan viszonyaink az okai a mulasztásnak. Ezek a viszonyok pedig olyanok, hogy okvetlenül tétlenségre, tehetetlenségre, sőt nembánomságba kergetik a tisztviselőket és a periferális vezetőséget. A baj ott van a túltengő középpontosi- iásban. A középponti kormányzóság, mondjuk a szakminiszterek még az amolyan kis dolgokba is beleavatkoznak. Mindent, az egész országot falustól, pusztástól, a legutolsó csordás választásig felölelnének. Fel is ölelik. ,Magukkoz is vonják. De nem bírnak vele. Lehetetlenség az óriási anyaggal való megbirkózás. A magyar társadalom, a megye, a hivatalok megszokták a gyámkodást. Úgyszólván teljesen elvesztették önállóságukat. Mindent és mindig azzal a gondolattal néznek, tesznek, hogy ez a kormány dolga. A kormány intézkedések tullengése már- már elviselhetlen. Iszen, ha valaki miniszter V)
