Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-12 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 7 mm MX ujsAs? mm — A király visszajö Budapestre. Királyunk őfelségének a budai levegő nagyon jót tett és a nála kihallgatáson megjelent államférfiak előtt úgy nyi* latkozott, hogy Budapesten való tartózkodása alatt nagyon jól érezte magát és állapota semmi kívánni valót nem hagy hátra. A király kilátásba helyezte, hogy legközeleb, talán már május második felében ismét visszatér Budapestre két-három hétre. Ekkor, ha az időjárás megfelelő lesz, Gödöllőre is ellátogat, ahol már évek óta nem volt. — A képviselőház. A képviselőházban még mindig folyik a bankszabadalom törvényjavaslatának vitája. Jobban mondva: erőltetett obstrukciója. A körülmények azonban úgy festenek, hogy talán már rövid idő alatt ismét megindulhat a törvényhozás rendes menete. Az ujoucozás, a költségvetési tárgyalás és sok-sok más égető szükségü munkálat. — A kalocsavidéki földmivelök egyesülete a múlt héten tartotta évi közgyűlését. Az egyesületi élet virágzásáról tesz bizonyságot az a beszámoló, mely e közgyűlésen elhangzott »Csak rajta! Az erő a boldogulás forrása — a tömörülés. Uj szövetkezetek. Az ország több részében alakulnak a szövetkezetek. Legutóbb Zemplén vármegyében a kisgéresi gyékényszövők háziipari termelő szövetkezete 50 taggal 51 üzletrésszel. Ez a szövetkezet igen szép feladatra van hivatva. Nem csak anyagi, de erkölcsi feladatra is. Mert igy tömörülve, tervszerű működéssel hitet, bizodalmát önt más községek lakosságába is, hogy ésszel- tervvel, munkával a háziipar cikkeit is jól lehet értékesíteni. Figyelemmel fogjuk kisérni e szövetkezet működését. Nagyon kérjük, szíveskedjenek nekünk időnkint értesítéseket küldeni. — Munkásházak Kiszomborban. Kiszombor torontálmegyei község képviselőtestülete egyelőre száz munkásház építését határozta el. Serényi Béla gróf földmivelés- ügyi miniszter elismeréssel vette tudomásul a község határozatát s leiratban értesítette, hogy a gazdasági munkásságnak építendő házak kamatterheinek enyhítéséhez, amig a kölcsön fennáll, hozzájárul. Az építkezést még a tavasz- szal megkezdik. Megemlítendő, hogy a Kiszomborban építendő munkásházak nincsenek azon ezer munkásház között, amelyeket Torontálmegye törvényhatósága építtet a vármegye különböző községeiben. — A vasúti őr mint selyemhernyótenyésztő. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter átiratban kéri a kereskedelemügyi kormányt, hogy segítse elő a vasúti őröknek selyemhernyó tenyésztését. A miniszter átiratában utal arra, hogy máris több vasúti őr foglalkozik selyemhernyótenyésztéssel és amellett, hogy hivatali teendőit pontoson elvégzi, e mellékes foglalkozás révén 100—150 korona mellékjövedelemre tesz szert öt heti fáradozás után. Ha a kereskedelmi miniszter a selyemhernyó tenyésztést propagálná az államvasut alkalmazottai között, azoknak jólétére jelentékeny hatással lenne ez a hasznos közgazdasági ág, amely mellett az állámvasutnak az az érdeke is szolgáltatnék, hogy a pályatest mentén szederfából eleven sövény létesülne, ami sok helyen közrendészeti és közbiztonsági célt is szolgál. Fogós kérdés. Peti: Mit csinál keed idős anyám ? — Szapulok! Peti: Osztég a szomszédasszony is benn van a kádba ? Megszokta. Anya (a henteshez): Legyen szives mérje meg a fiamat, mennyit nyom ? Hentes: Csontostul ? ■ OLVASÓKÖR. 9 BBS A tiszaparti menyecske. Elbeszélés. — Irta: Bodnár Gáspár. — II. Akkor . . . akkor . . . mondogatta naponként magában Sinkovics is. És az az »akkor« nemsokára bekövetkezett. Óriási mennyiségű vas anyag feküdt már a Tisza partján. A folyó csak haladt tovább, talán még nem is sejtette, hogy hátára vaspáncélokat raknak. Keble mélyére hatolnak. A munkások százai sürögtek-forogtak körülötte. Mérnökök lesik vigyázzák folyásának sebességét. Gyönyörű nyári nap van. A parton hömpölyög a nép. Mintha bizony valami nagy ünnepség lenne készülőben. Bizony, hogy úgy is van! A Sinkovics vendégfogadóján nemzeti zászlók lengenek. A tiszaparti menyecske képe virágkoszo- ruval van körülvéve. A zene már reggeltől szól. Pedig a vendéglő ünnepélyes megnyitása csak öreg estére lesz. Mindegy! A közönségnek idejében tudtára kell adni hogy ma nagy nap lesz, a Sinkovics Vendel napja. Dél tájban kissé elborul az ég. Sinkovics ur kedélyére is felleg borul. — Csak most az egyszer irgalmazz Istenem — suttogta lépten-nyomon. És úgy jár ki és be, mint egy bolygó lélek. De az ég arculata mind jobban és jobban borong Sinkovics nyugtalan. Akit csak megfoghat az utcán menten kérdőre fogja: — Ugy-e nem lesz eső? — Hogy szakadna három nap és három éjjel kötekedik egyik polgártás, a ki éppen a mezőről haza felé siet. A föld olyan, mint a csont. Esőért epednek a gazdák. — De én nem, egy cseppet sem epekedem kiáltotta Sinkovics ur ingerülten. Az én ünnepemet pocsékká teszi I — Ej mit a Sinkovics ur ünnepe! Ad is arra valamit az Ur Isten . . . Sinkovics megnémult. Lehajtotta fejét. Szomorúan ment vissza a kertbe. És azt gondolja: — Ez ellenségem. Heh! Hogy irigyli az én szerencsémet! Fáradtan ül le és busongva nézi a szállangó fellegeket. — Mit busul Vendel ur? — kérdezte mosolyogva a munkafelügyelő. Iszen a mérnök ur már egy órával előbb megmondotta, hogy ma nem lesz eső! — Nem lesz — ugrott fel Sinkovics — diadallal. Mondja! Nem lesz? — Nem hát! — A mérnök ur mondotta ? — Persze. Az pedig ért ám az esőhöz. Sinkovics nyomban bort hozatott. És valójában öntötte bele a munka-felügyelőbe. A ki éppen őszin-
