Magyar Földmivelö, 1911 (14. évfolyam, 1-43. szám)
1911-03-12 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 5 és még ezenfelül a füvek zsenge korukban értékesebb táplálékot nem tartalmaznak, másrészt meg ha igen későn hajtjuk ki az állatokat a legelőre, a legtöbb fű addig megkeményedik és kórós lesz. A legelterjedtebb időpont a legeltetés megkezdésére Szent György napja (április hó 24-ike), ennél korábban csak a Bánáton, későbben a Felvidéken és Erdélyben kezdik meg a legeltetést. Oszszel a legeltetést akkor hagyjuk abba, mikor erre az időjárás reákényszerit és csak annyiban korlátozzuk, hogy igen felázott talajban az állatokat ne ereszszük ki, hogy a legelőt túlságosan fel ne járják. Továbbá figyelembe kell még azt is venni, hogy az egyes háziállatokat milyen sorrendben ereszszük (ki a legelőre, így pl. a legajánlatosabb először a szarvasmarhát, utána a lovat, ezek után a juhot és végül a disznót kiereszteni és pedig azért, mert a szarvasmarha kikeresi a jobb és hosszabb füveket, a ló meg szívesen megeszi azokat a hosz- szabb és keményebb füveket, miket a szarvasmarha otthagyott; a juh még a ló után is talál harapnivalót mozgékony felső ajaka folytán; a sertést meg azért kell legutoljára hagyni, mivel az túrásaival a legelőt elrontja. Természetesen az állatoknak ezen felváltása rövid időn belül kell hogy megtörténjék, sőt történhetik ugyanazon a napon is, hogy pl. ahol délelőtt a szarvasmarhák .legeltek, oda délután a lovakat, estére a juhokat bocsátjuk, a sertések részére a legcélszerűbb külön legelőt tartani. Azt, hogy mennyi állatot bocsáthatunk a legelőre, az elsősorban attól függ, hogy az állatoknak pusztán abból kell-e megélniük, vagy otthon is kapnak-e takarmányt. Azon esetben, ha ismerjük a legelő hozamát, akkor köny- nyen kiszámíthatjuk,, hogy hány állatot képes a legelő eltartani. A szopás meggátlása. Hogy a borjú ne szophasson minduntalan, ha anyjával a legelőn van, nálunk leginkább az úgynevezett »kantár«-ral segítenek a dolgon. Ez a kantár pedig hegyes szegekkel van sűrűn kiverve s igy a borjú orrára erősítve. Mikor aztán a borjú szopni akarna, az orrán levő kantár megszurja a tehenet, mely ennek következtében elrúgja magától a borjut. Csakhogy ez a módszer veszedelmes, mert a szegek esetleg súlyos sérülést is ejthetnek a tehén tőgyén, másfelől pedig némely borjú addig mesterkedik, mig a kantártól valamikép megszabadul. Sokkal jobb ennél a külföldön, de hazánk némely részében is használt úgynevezett »palóka«, mely deszkadarabból, vagy vastag bőrből van csinálva. Ez a borjut a legelésben nem akadályozza, de a szopást lehetetlenné teszi, mert amint a borjú fejét felemeli, mindjárt a szája elé fordul a palóka, mely azonban a tőgyet nem sérti meg. Oktondi. Oktondi hires név, melyet viselt is egy ember, ki azért lett hires mert látván, hogy a gabona-kereskedők buzájokból néhány magot visznek csak mutatóul, s úgy adják el a gabonájukat; 8 is elakarván adni a házát, egy pár téglát vett ki a falból, azt vitte mutatóul, hogy milyen téglából van épitve a háza. H ■ KÜLFÖLDRŐL. B B Amerikai magyar bányászok sorsa. New- Yorkból írják: A fiat riveri Doe Run Coal Company bányatelepén az amerikai bennszülött bányászok attól való félelmükben, hogy a magyar és olasz bányamunkások kiveszik kezükből a kenyeret, kiszorítják őket a munkából, bosszút esküdtek ellenük és elhatározták, hogy elkergetik őket a telepről. Elhatározásukat január 1-én tudatták a bányatársasággal, amelyet fölszólítottak arra, hogy zavargások elkerülése végett szép csöndesen bocsássa el az összes külföldi munkásokat. A társaság e kívánság teljesítését megtagadta. Erre az amerikaiak a külföldieket szólították föl, hogy takarodjanak el a telepről saját jószántukból. Persze, sem az olaszok, sem a magyarok nem vették komolyan a dolgot és ott maradtak a telepen. Az amerikaiak erre, hogy megfélemlítsék a külföldieket, késő este dinamittal fölrobbantottak három lakatlan házat. A külföldiek ettől sem ijedtek meg és nyugodtan dolgoztak tovább is. Másnap éjjel irtóztató orditozás és fegyverropogás zavarta meg a csöndet. Az amerikaiak egészen a telepig üldöztek két olasz munkást és mind a kettőt agyonlőtték a külföldiek házai előtt. Ezt már nem vették a külföldiek tréfának és aki tehette, elmenekült a telepről. Csak azok maradtak ott, akiknek nem volt pénzük, meg a burdos-gazdák, akiknek telkük, házuk, berendezésük, tehenük, sertéseik, baromfiaik vannak. Az elmenekült olaszok panaszt tettek a st.-louisi olasz konzulnál, aki nyomban kiszállott a helyszínére, kiutaltatta az olasz munkások esedékes béreit s azután összecsomagoltatott mindent az olaszokkal és elvitte őket St.-Louisba. A magyarok is megkérték az olasz konzult, hogy segítsen rajtuk is, de azt a választ kapták, hogy van osztrák-magyar konzul is St.-Louisban, forduljanak ahhoz. Erre néhány magyar elutazott St.-Louisba, fölkeresték az osztrák-magyar konzulátust és elpanaszolták bajukat. A konzul, aki egy szót sem tud magyarul, kiküldött egy konzulátusi hivatalnokot, hogy vizsgálja meg az ügyet. A vizsgálat meg is történt és az lett az eredménye, hogy a konzul képviselője azt tanácsolta, hogy távozzanak el a telepről. Hiába magyarázták, hogy egy részüknek nincs pénze az elutazásra, más részüknek ingósága, meg ingatlana van, amelyet nem tudnak hamarjában értékesíteni, hiába mondták, hogy a társaság tartozik nekik két heti fizetéssel és nem akar fizetni, a konzul képviselője nem csinált semmit, hanem azzal a kifogással, hogy elmegy a társaság irodájába, eltávozott és többé vissza sem jött. Otthagyta a magyarokat a legkétségbeejtőbb helyzetben. Hogy mi sors vár reájuk, azt el lehet képzelni. Franciaország. Franciaországnak, mint irtuk uj kormánya van. A Monis-kormány. Minap mutatkozott be az uj kormány a kamarában is. Az uj kormány különben nem igér Franciaország belső ügyeiben változást. Inkább folytatni akarja a harcot az egyház és vallás ellen, amely harc már is felemésztette az ország békéjét, részben erősségét, tekintélyét is.
